Szia Bochecha, tudom, várni a legnehezebb.
Amikor várunk, akkor talán a jövőben létezünk, talán a múlton merengünk. Agyalunk.
Tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy nagyon rossz.
Miért írom le mégis? Azért, mert nem a nulláról indulás ami érdekes, hanem hogy belőled mit hoz ki a várakozás. Nem a szép tervek és álmok az érdekesek, hanem hogy én (vagy te) gondolatban hol járok, miközben éppen nem a jelenben és nem a mostban vagyok.
A bizalom állapota az, amikor a felszínen, az agyunkkal (ami csak a mosban nem tud lenni, ellenben a múlton rágódni és a jövőn töprengeni imád) nem akarjuk befolyásolni, amik vagyunk.
Én jó érzéssel vettem tudomásul, hogy amikor megérezted, már menned kell, akkor minden szinten elfogadtad - hiszen nem adtad szívedet a munkához, és volt mit megtalálnia. Tehát elfogadtad ezt a MOST-ot.
Ilyenkor - szerintem - jó megállni. Pihenni. Meditálni. Olvasni. Nagyon elfoglalni az agyat, vagy nagyon megállítani (ami ugyanaz, ha Osho gondolatait követjük) De készenlétben lenni, bármi is felmerül. Akár itt, akár ott, akármilyen területen.
Várakozás ez? Igen, de egy jó kihasználása a várakozásnak.
Bizalmat kívánok - ÖnönMagadban.
Emese
www.chineitsang.leviter.net