realitás

Van egy "bizarr" ötletem!

Nem muszáj átesni az "elengedés" gyötrelmein, ha arra gondolunk, hogy az is lehet, nem is ő volt "életünk nagy szerelme" !

Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy nyitottak legyünk magára a párkapcsolatra!

A párkapcsolat , mint olyan, nem feltételezi, hogy kizárólag egy ember lehet csak a "párunk".
Nem a párkapcsolatot, hanem egy ebbe bele nem illő embert "engedünk el" !!! ??

Engedjük el a félelmeinket!
Ne tartsunk attól, hogy egyedül maradunk!

Gondoljunk arra, milyen szörnyű lenne minden pillanatban azon törpölni, hogy el kell engedni valamit, vagy valakit!
Nem kell elengedni! Megy ő magától is, mint ahogyan nekünk is mennünk kell , mert nem lehet leragadni az élet egy epizódjánál.

A "nagy ő" meg csak addig nagy ő, amíg tart az az időszak, amíg komolyan vesszük az önértékelésünk zavarát!

Minden szétment ügy mögött ott van az új lehetőség!!!!!!!