Most egy kicsit eltérünk a témától, de némi szándékosság is van benne a részemről.

"Mikor önmagunkká válunk, akkor pontosan tudjuk mikor mire van szükség, egyszerűen érezzük, mikor kell -nem lehajolni, hanem- adni, és mikor nem."

Lehet, hogy ezt azon a szinten érezzük, erről nem tudok nyilatkozni, az viszont, aki "alattad" van és fejlődni szeretne, nem mindig érti a nem reagálást, ezt személyesen tapasztalom. Bizonyára így kell ennek lennie, hogy magam jöjjek rá a miértekre, a saját tapasztalataim által fejlődjek. Aki jóval előrébb van az úton, azt nem ugyanazok a témák mozgatják meg, hiszen belülről megtalálta rájuk a választ. Aki viszont még keresi, nem biztos, hogy egyedül rátalál a megfelelőre. Vagy ez is benne van a pakliban, hogy tévedjen el és tanuljon a saját kárán ?

Ha mélyen magamba nézek, valóban én is majdnem mindig csak azokra a témákra pazarlom a nehezen megszerzett energiámat, amelyekből nyerhetek, a többit hárítom, vagy egyszerűen még bizonytalan vagyok a válaszokban. Így voltam most az egyházzal kapcsolatos témában és az Isten megtalálása önmagunkban bloggal is. Megmozgattak az írások, de még érnem kell a válaszokhoz.

Valahogy úgy vagyok vele, hogy magasabb szinten többet kellene önmagából, a bölcsességéből adnia annak, aki ehhez saját elszántságából és Isten segítségével hozzá jutott még akkor is, ha ő személy szerint ezen már régen túl van. A többi a kérdező felelősségén, akaratán, hitén és még sorolhatnám, min múlik. Azt viszont tudom, hogy egy-egy magasabb szintről jövő válasz, ami úgy pont beletalál a lényegbe, óriási erőt, energiát tud adni. Bár volt úgy, igaz jóval ritkábban, hogy egy "kezdőtől" kaptam meg a választ a maga spontán ráérzésével. :)
Hitem szerint aki ad, az százszorosan kapja vissza. Vagy ez is személyiség kérdése ? Itt már azért nem lehetne annyira domináns az önérdek.

Tudom, hogy saját fejlődésemnek én vagyok a legfőbb mozgatórugója, de azért jó lenne, ha a motort jóval gyakrabban berúgnák azok is, akik már ülnek a sajátjukon.

"Aztán valahogy összehozzuk, hogy megértsük egymást." :)

És mennyivel szabadabbra engedted a gyeplőt önmagaddal szemben ! Nekem bejön ez az Éned is, de a másik izgalmasabb volt. Máshogy írtál, és ha megnézed, én is máshogy reagáltam, mint ahogy Szabó Petinek szoktam.

Vajon miért tűnnek el időlegesen a korlátok, ha elbújhatunk egy álarc mögé ? Vagy az a valódi énünk és a korlátolt a hamis ?

Szia Nicsu !

Szerelmes vagy, így elfogult. Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de számomra, mint kívülállónak teljesen nyilvánvaló, hogy ez a férfi nem Téged akar ! Lehet, hogy az elején akart, de a kettesben eltöltött idő alatt meggondolta magát. Addig tart meg Téged, amíg be nem jön neki egy számára megfelelőbb kapcsolat, minden jel erre mutat, hiszen folyamatosan ismerkedik.

Már elnézést, de abszolút nem értek egyet a nagymamáddal. Már miért kellene elfogadnod egy ilyen megalázó kapcsolatot ? Mi lenne ebben Neked a jó ? Nem bírsz azonnal szakítani, kell egy kis levezetés, de ő mit nyújt Neked ? Összetörte a szíved, a lelked, közösen szétromboltátok az egymás közötti bizalmat. Tapasztalatom szerint ezt a legnehezebb helyreállítani a párok között.

Az ő életéért nem Te vagy a felelős ! Nehogy már ezek után azzal foglalkozz, hogy sikeres és boldog legyen az élete ! Ez az ő feladata, csakis ő teheti meg, már ha egyszer eljut erre a szintre.
Neked saját magaddal és a gyermekeddel kell most foglalkoznod, éppen eléggé lehúzott ez a kapcsolat, gondolj magatokra és csakis magatokra.

Szia Anita !

Nagyon szurkolok Neked, jó kis feladatba vágtál bele, de elszánt vagy, az látszik, eleged van a régi Anitából. Csak át ne ess a túloldalra. :)
A pasztell képhez nem kell keret, és nem is kell mindig a pasztellhez ragaszkodni. Élvezd a színeket, olykor keverj bele egy kis pirosat, rózsaszínt, türkiz kéket, játssz a formákkal, merülj bele az élvezetbe, hogy milyen jó nőnek lenni. Feszegesd saját határaidat, válts stílust és formát, nem baj, ha nem jön be, van miből válogatni. Éld meg a női lét ezer arcát, nevess bele a tükörbe, fedezd fel egy kicsit magadban a vadmacskát és az úrinőt, a hódítót, a lázadót, az engedelmest, a csábítót............. az IGAZI NŐT !

Szeretettel: Ibolya