Ez volnék én - már megint :(

28 éves házasság után úgy döntöttem, kilépek.A volt férjem többször is megcsalt az együtt töltött évek alatt.Persze, csak sejtettem , illetve működött a női megérzésem.Az elsőt megbocsátottam(az elsőt, ami kiderült), most már tudom, nem kellett volna.Azt mondhatom, ha nem lett volna ilyen hűtlen, még jó is lehetett volna a házasságunk.Két gyereket neveltünk fel, ők már felnőttek.3 éve elváltunk, de sajnos még hátravan az ingatlan körüli huzavona, amelyben a gyerekekkel maradtam.
Az a típus vagyok, aki nem bír egyedül, társ nélkül élni, így másfél éves remeteség után beadtam a derekam egy férfinak, aki kitartóan ostromolt.Eleinte nem igazán tetszett és az sem, hogy 7 évvel fiatalabb nálam, de Ő nem hagyott békét, így többször találkoztunk és én lassan megszerettem.
Azóta együtt élünk.Elmondtuk egymásnak, miért léptünk ki előző kapcsolatunkból, tehát tudta, hogy én nem viselem el azt, ha félrelépnek mellettem.Eleinte szépen éltünk együtt.Később a gyerekeim az apjuk véleményére adva, egyre jobban kezdtek elviselhetetlenül viselkedni itthon, ezért nagyon sokat veszekedtünk.Tudom, hogy szeret(ett) és ragaszkod(ott) hozzám, de sikerült teljesen összetörnie a szívem azzal, hogy megcsalt.
Gyanús volt nekem, hogy nem úgy viselkedik, mint régen, ennek néhány hónapja, de annak a számlájára írtam, hogy sokat veszekedtünk és nem nyugodt az itthoni légkör, azért ilyen.Azután éreztem a hidegséget közöttünk, ami szinte megfagyasztott.Mondtam is neki, hogy úgy érzem, nagyon eltávolodtunk egymástól.Erre persze csak az volt a válasza, hogy én mindig képzelődöm.
Most így utólag visszanézve rengeteg jele volt annak, hogy megcsalt,ezért megkérdeztem két jóst is és beigazolódott, hogy tényleg van valakije.Én elmondtam neki azt, hogy úgy érzem,megcsalt és azt is, hogy mire alapozom és ő váltig tagadta, sőt!!!még becsület szavát is adta, hogy nem történt meg a dolog.Nem hiszek neki, a körülmények nem ezt igazolták.Az egyéb jeleket most nem akarom részletezni.
Nem tudom, mit tegyek,azért valahol még szeretem és nem akarok újra egyedül maradni, de a bizalom....hol van a bizalom és hogyan lehet így élni?
Rengeteg könyvet elolvastam párkapcsolati témában, de nem lettem okosabb. Most azon meditálok,hogy jól csináltam azt, hogy hűséges voltam egész életemben? Vagy inkább lazán kell venni a dolgokat? Megcsalt, hát megcsalt legfeljebb én is félrelépek, ha lesz alkalmam?(amit kétlek, mert bár csinos vagyok és voltak is próbálkozások, de én nem tudtam soha megtenni) Na most azután hogyan tovább, mi a helyes út?