2.A Valószínű, hogy az ilyen ember gyermekkorában nem ment végig teljesen az érzelmi leváláson az anyjáról. Ilyenkor határeseti személyiségzavar szokott előfordulni - narcisztikusság, grandiozitás érzése, vagy az én-határok elmosódása, gyengesége. Kezdetben észrevehetetlen, vagy nem annyira zavaró az átlagélet során.

Amint azonban az ilyen sérült elkezdi befogadni a spirituális energiákat, azok előhozzák és felnagyítják az alapsérülést. Lehet képzett valaki spirituálisan, lehetnek csúcsélményei, de közben azt hiheti magáról, hogy ő Jézus, vagy kiválasztott valami küldetésre, hogy mentse meg az emberiséget, vagy mindenki fölé helyezi magát, vagy csak simán elvész az energiákban a dominanciája függvényében... Ilyenkor tilos lenne spirituális gyakorlatokat végezni - ilyenkor pszichoterápia kell inkább, mielőbb meggyógyítani az alapsérülést.

2.B Az Isteni Tudat, a Szellem mindennek alapja, belőle van minden és mindenki. Így hát mindenkiben gyárilag ott van - csak az egót kell levakarni róla és előragyog. Akár egy feketének tűnő ezüstkehely, amint megcsiszolod kissé...

Vagy tán még jobb hasonlat, hogy minden hernyóban potenciálisan benne rejtezik a Pillangó.

Üdvözlet még egyszer régi ismerősöknek és újaknak!

Maradnék az eredeti témánál, általános tendenciákat és összefüggéseket keresve a férfiak fejlődésében. A konkrét példák is jók, de nem láttatják a folyamatban lévő változásokat.

Férfi témában kihagyhatatlan olvasmány Richard Rohr tiszteletes "A férfi útja" című könyve, amiből idéznék kicsit:

"Az ipari forradalom óta a nyugati társadalomban minden kapcsolatok közül az apa-fiú kapcsolat szenvedte a legtöbb kárt, mondhatni majdhogynem teljesen megsemmisült. Korábban a fiúk az apák közvetlen testi és lelki közelségében nőttek fel. Szántáskor elkísérték őt a mezőre, mellette álltak, ha a kovácsnál járt – bármit tett az atya, abban részük volt.... Része volt apja világának.

Tudatában volt saját fontosságának, s így nem kényszerült arra, hogy egy életen át saját értékét bizonygassa. Kezdettől fogva létezett egy olyan közeg, ahová ő is tartozott, ahol bizalmat élvezett, elismerték, tehetségét megnyilváníthatta és kibontakoztathatta.

Az ipari forradalmat követően a férfiak elhagyták a házat, hogy gyárba járjanak – vagy pedig a hivatalba. A fiúk kirekesztődtek eme világokból. Így sok lélekben űr alakult ki. Ebbe a vákuumba démonok fészkelték be magukat: bizalmatlanság a saját férfiassággal, az apával, bármiféle autoritással szemben, valamint a saját szexualitással szembeni félelem.

Sok afrikai fiatalembernél megfigyeltem azt a fajta öntudatot és önbizalmat – sok esetben már tizennégy éves fiúk esetében is –, amelyet a mi társadalmunkban a legtöbb férfinál még harmincas évei közepén sem lehet megtalálni: sem abban, ahogyan járnak, sem abban, ahogyan mozognak, vagy ahogyan egymással beszélnek. Harmincéves korunkban még mindig csak ott tartunk, hogy bebocsátásért könyörögjünk a férfiklub ajtaja előtt. Bizonygatni próbáljuk, hogy méltóak vagyunk erre. Kisstílű játékszereket gondolunk ki magunknak, mint a pénz, a szex, a hatalom, a presztízs, s olyan státusszimbólumokat, mint a lakóhely, a nyaralási cél, az öltözködés, a „menő” fellépés, s mindezt csakis azért, hogy ott toporoghassunk a férfiasság ama bizonyos ajtaja előtt. […]"

Innen lehet kicsit tovább olvasni: http://ursuslibris.hu/content.php?content=175 , igen izgalmas olvasmány, az ábrát, a Vad Férfi útját ki ne hagyjátok!

Szóval, több sebből is vérzünk, mi férfiak... A fejlett kapitalista társadalmakban kibontakozott az individualizálódás, az önmegvalósítás lehetősége mindkét nem számára, amivel a nők éltek is helyesen. A férfiak pedig részben beleragadtak, mint a fenti idézet végén olvasható, részben pedig a lelki nyitást, neveltetésünk következményeként, módszeresen elkerültük, vagy éppen dagonyázunk benne, minden felelősségvállalást hárítva. Viszont a személyiségfejlődésben eljött az idő, amikor bizony integrálni szükséges az eddigieket. És mi férfiak, nem úszhatjuk meg a lelkiségünk kibontását és beintegrálását - csak ezután válhatunk igazi, szenvedélyes, felelősséget vállaló, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonló "Vad Férfiakká".

A Nagy Tudatváltás (The Great Shift) bizony elindult, már folyamatban van... de nagyon kevesen vannak még olyanok, akiknél ez végbement, s akik így ténylegesen alkalmasak lennének az önmeghaladásra, a spiritualitás tiszta befogadására. Sok olyan férfiembert ismertek, aki elért arra szintre, mint pl. Huszti Sanyi?

Az érett, integrált személyiségnél a "szív és a fej", a lelkiség és a ráció/értelem nászra kél egymással, egyik sem dominál a másik fölött, női és férfi énünk integrálódik. A szerepeket játszó rész-személyiségek eggyé lesznek, ahogyan Szeklice is írja, a kommunikációban megszűnik a játszmázás. S főként meggyógyulnak, nincsenek már olyan sérült részeink, amelyek rendszerint szabotálnak, regresszióba visznek bizonyos stresszhelyzetekben. Az integrált személyiség világosan és tisztán képes követni és ellenőrizni a saját pszichés folyamatait, őszintén kimondja mit érez, vagy mit szeretne és megteszi azt, és nem teszi meg azt, ami nem a lelke szerint való. Nem fél kimondani, hogy "szeretlek", és rá meri bízni magát Isten akaratára. Az ilyen ember eleinte rendszerint magányos, mert kinőtte az átlag fejlettségi szintet, nehezen talál partnert és kevés barátja van, nem találja a helyét.

Ebben az integrációs folyamatban bizony meg lehet rekedni, és ezt hívják úgy, hogy egzisztenciális krízis (nem csak anyagi, ahogyan érteni szokták, de ez is benne van sokszor), amikor nem találja a férfiember élete értelmét, amiből meg is tudna élni, családot eltartani, stb. Nos, ez a férfiakat jelenleg többszörösen sújtja, mert egyre többen érnek el fejlődésük ezen szakaszába, különösen azok, akiket a spiritualitás is megérintett. Ráadásul a mi késésben lévő társadalmi körülményeink között még az előző, önmegvalósító folyamat sem teljesedhetett ki, nem fejeződött be.

Amerikai honlapokat böngészek mostanában e témában, és sok neves, jelenlegi spirituális tanító jellemzése szerint az elakadt integráció a férfiaknál a következő "gyengeségekkel" jellemezhető:

- Halogatás – dolgok halogatása, amelyekről jól tudod, hogy meg kellene tenned
- „Elterelődés”, figyelem elvonódás – a lényeges dolgok elkerülése e-mailezés, TV nézés, szórakozás, lényegtelen apróságok rendezgetése által
- Túlterheltség érzése, stressz - összezavarodottság vagy határozatlanság és döntésképtelenség
- Világosság, tisztaság hiánya - kibillentség, félreirányultság vagy bizalom hiány
- Alacsony hatékonyság - nehezen haladsz előre a feladataidban, tervezett céljaidban
- Kapcsolataid bizonytalanok - kétségekkel vagy konfliktusokkal terheltek
- „Rejtőzködés” - azon emberek kerülése, akiknek ígéretet tettél, vállaltál valamit kedved ellenére
- „Láthatatlanná válás” - egyáltalán nem tenni ígéreteket vagy kötelezettségvállalásokat semmiben sem, menekülés a felelősségvállalás elől.

Nem hasonlít ez egy kicsit a "gólyakaki a levegőben" állapotára? Lehet jellemző néhány pontban a lányokra is, de ez most a férfiakról szól. Emlékezzünk rá, hogy a férfiaknál a problémát a lelkiség megélésének hárítása jelenti, de ők még nem kezdték el az integrációt, vagy a lelkiségbe (hamis spiritualitásba, gyermeki felelőtlenségbe) menekülés okozza egy erősebb női partner oldalán. (A lányoknál más a sorrend, és az ellentétek fizikai síkon mindig bevonzzák, megtalálják egymást)

Nos, a következő hozzászólásomban az Igazi Integrált Pasi kívánatos tulajdonságait vesszük sorra, amelyeken jómagam is ezerrel dolgozom. Talán még nem késő... :DDD

Most viszont megéreztem, hogy a pasikról beszéltek... így, gondoltam, mint érintett, beteszek én is 100,- Ft-ot. (Bár statisztikailag már nem egészen férek bele a felhozott kategóriába...:D)

Nos, azt gondolom, hogy Ti lányok, akik itt kommunikáltok, már a személyiségfejlődés magasabb köreit járjátok. Ami nagyon tömören azt jelenti, hogy az összes eddigi szintek feladatai vagy már megoldottak, vagy intenzív generálozásban részesülnek, hogy az érintett én-részt meggyógyítsátok. Sőt, pluszban már a valódi spiritualitás is megérintett nagyrészt mindenkit. Mindez olyan integrált személyiséget feltételez, amelyben a női-férfi energiák is egyensúlyba kerültek.

Ha most ez nálatok így van, gondolom azt is, hogy hasonló tudatosságú szintű pasival éreznétek jól magatokat. Csakhogy ebben a folyamatban Ti sok lépéssel előrébb jártok, mint a mai kor átlag férfiembere. Kollégáim még csak mostanában eszmélnek, hogy mi történt, történik körülöttük - hogy a csajok sokkal önállóbbak, okosabbak, talpraesettebbek lettek (sikerült beintegrálni nagyjából a férfi energiákat).

"Férfiasabbak" lettek a lányok, ugyanakkor vágynak a gyöngédségre is: már nem elég a sima machó stílus, mert abból csak harc lesz a kapcsolatban, már az érzelmi megnyílás, empátia és érzelmi kommunikáció is szükségeltetik a pasik részéről, akik éppen ezt próbálgatják sete-sután. Integrálnák a női részüket, legalább is azok, akik nagyjából ezen szintek körül járnak.

Igen ám, csakhogy akinek nem megy, az valszeg nem tart még ott, föl sem fogja, nem érti, mi az elvárás feléje, így bomlik a kapcsolata, idegesíti egy "kerekebb" személyiségű, nem alárendelődő, ezotéria iránt érdeklődő nő...

Akinek pedig könnyen megy az érzelmi megnyílás, az ettől automatikusan "elgyengül" férfi kvalitásaiban, nyomuló és versengő képességében, stb. (most nem a szexuális teljesítéséről beszélek).

És az érzelmesebb férfi egyszer csak már nem elég erős az önállósodott, már integrálódott lányokhoz... Az ő részéről pedig "túl okosnak", nem elég kedvesnek tűnik egy fejlett személyiségű nő, s ettől talán végső soron még a farka is gondolkodni kezd, már nem annyira merészkedik hódításra...:) Visszariad a feladattól, a kihívástól, ami nem lenne más, mint a saját fejlődése a kapcsolatban.

Vagyis, igen nagy a fáziseltolódás, mi férfiak kapaszkodunk utánatok. Nem tehettek mást, mint megértéssel lenni a dolgok jelenlegi "állása" iránt, s ha nektek már beépült a férfi énetek, tudatosan hozzátok magatokból elő a "kedves, alkalmazkodó, féfiinspiráló nőt". Ha az integráció jól ment végbe, ez nem jelenthet nehézséget, mert amit már átéltünk, megéltünk, kiéltünk - azt nem lehet gond újra elővenni szükség esetén...

A pasiknál is hasonló kellene legyen a helyzet az érzelmek bevállalásával, ha egy helyesen megélt individualista, racionális, önbecsülést, önmegvalósítást teljesített szakasz után jönne ez el, de sokunknál éppen ezen feladatok elkerülése helyett történik a női rész integrációs kísérlete. (Társadalmi szinten sem a legkönnyebb a helyeztünk ebben, tegyük hozzá). Ugyanez a lányoknál is előfordul sajnos pepitában (lásd a szingliket) - ők a női feladataik megélése helyett kezdenek el nyomulni, érvényesülni, majd panaszkodni, hogy nem találnak elég kemény pasit.

Nos, ennyi féloldalas embernek párban egymásra találni - talán van olyan szerencse, mint a lottón nyerni. De kitartás - csak türelem és tudatosság! Ami jár neked, azt úgyis megkapod! :DD

Már régen forgatom a fejemben (vagy a szívemben?), hogy pasi klubot kéne nyitni. Amerikában nagy divatja van éppen... "A 21. századi evolúciós férfiideál"-ról vitázni, férficsoportokban gyakorolni a hiányzó kvalitásokat, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Sztenderd elképzelés már kialakult róla, hogy milyennek kéne az Új Pasinak lennie a Nagy Tudatváltás beköszöntével...

Aztán majd tartunk nyílt napokat, amikor jöhettek mazsolázni... :))

Mert egyébként jó vele, kéne a csaj, megvan a vonzás. Szerintem Jagu is szerelmes, csak nem vallja be magának sem. Értéknek tartja a kapcsolatot.

De vajon érték marad-e akkor is, ha elmúlik a szerelem?