Üzenem Neked, és minden ezoterikus gondolkodású lánynak:

Válasszatok veletek azonos tudatossági szintű pasit, vagy aki még előrébb tart kicsit, s aki az érzelmi kommunikációra is képes már! Aki a saját és a társa belső, tudati változásait képes megfigyelni és kölcsönösen megbeszélni.

Őt biztos, hogy nem a külső jegyei alapján lehet megtalálni és kiválasztani. A tudatossági szint fontosabb kell legyen, mert csak akkor lesz nagyjából hasonló a két értékrend. Ami még ezen belül is lehet olyan nagyon más (érzés, gondolat, vagy akaratorientált a legegyszerűbb esetben), mintha teljesen különböző nyelven beszélnétek. De ha az előbbi szintegyezés nincs meg - a dolog eleve reménytelen!

Ez azt is jelenti, hogy az adott közös szinten az önzés mértéke nagyjából egyforma, de még itt is előfordulhat, hogy egyiketek éppen az önérvényesítési/önmegvalósítási szakaszában jár, a másiknak pedig a kapcsolatépítés a fontosabb. Ekkor az előbbi törvényszerűen önzőbb, és a másik alárendelődőbb.

Merd elhinni, hogy találhatsz olyan Társat, aki ezekben a kulcsfeltételekben illik hozzád!

Azon a szeretettel kapcsolatos sérülésen pedig dolgozni kell, hogy mire megtalálod, addigra nagyjából kiszereld magadból. A főpróbán már félig gyógyultan lenne jó működni... :DDD

Sajna, én azonban csak hétfőtől tudok visszacsatlakozni, mert holnap Nagyváradra utazom.

Nagy érdeklődéssel várom az írásaitokat, és majd én is írok természetesen! Üdv.

Egy lényegi dologra felhívnám a figyelmet: A pránának nem sok köze van bármilyen információhoz, így az Igazsághoz sincs. A prána Életerő - "üzemanyag", ha úgy tetszik.

Az Isteni Igazság a tudati energiával jön le a koronacsakrán keresztül.

Azt sem bánnám, ha minden magyar naponta meditálna mindazon, amit javasolsz, és a saját maga "kiválasztottságán" is, mert akkor kevésbé lehetne megvezetni. Igencsak ránk férne és igen nagy eredménnyel járna. Tán még be is köszöntene az Aranykor.

Jó sokáig elvoltál... Üdv a fedélzeten!

Biztosan előző életeidben is a teljesség körüli szinteken jártál, ezért mehetett most is nálad ilyen könnyen. Csak visszaemlékeztél rá. Minden egyes újabb testet meg kell tanítani elérni az egységélményt, de mind könnyebben megy. (Én nem tartok még ott, ne hangozzék nagyképűsködésnek, csak "látogatóba" járok föl néha.)

Nem lenne jó újabb fogalmat bevezetni, gondolok itt a "Magamra", maradjunk annál, amit már amúgy is használnak:

A személyiség a kis én, vagy kis ego - a halandó én, az alsó hármasság, a formai gondolkodásig terjed.

A Felsőbb ÉN (csupa nagybetűvel, de legalább nagy kezdőbetűvel), vagy Önvaló, vagy Lelki ÉN, - a hinduknál a halhatatlan Egyéniség. A gondolatsík (manasz) felső, forma nélküli részével kezdődik, és a buddhi síkot foglalja még magába - eddig a Lélek. Ha az Atmát, a Szellemet is hozzá vesszük, akkor együtt ez a felső spirituális hármasság.

(Korábbi teozófus irodalomban szokták a Felsőbb ÉN-t csupa nagybetűvel EGO-nak titulálni, senkit ne keverjen meg!)

A hallgatag megfigyelő, a Tanú - a Léleknek az a letükröződött magja, ami köré a psziché, vagyis a személyiség épül. A torokcsakra felső szintjén jelentkezik az a képesség, amikor ez megfigyelő tudatpont a fejben elkezdi észlelni nemcsak a fizikai ingereket, hanem a pszichés folyamatokat is. Aki ezt elkezdi tudatosan használni, dolgozik vele (önismeret, pincetakarítás), annak "már csak egy lépés" a letükröződött lélekpontot visszaegyesíteni a Felsőbb ÉN-hez. Mert igaz valójában én - az ÉN vagyok, egy szkafanderbe bújva idelent az alsó hármasságban. Minden ami történik a kis egoval - acsarkodások, dühök, örömök, sikerek - csak vihar a lavórban, ami kezdetben a nagy ÉN-t nem is érdekli.

Szóval a legjobb, ha megmaradunk az én/ego kontra ÉN kifejezéseknél és írásmódnál.

Most jól elmagyaráztam neked, aki már ott vagy, hogy mi történt Veled... :DDD