Ha azt akarjuk, hogy átmenjen a tartalom - CSAK AZT TEDD ÉS MONDD A MÁSIKNAK, AMIT Ő SZERETNE... Ha ügyes vagy, hozzá tudod csomagolni azt, amit még ezen felül is el szeretnél juttatni hozzá.

Mindig a fogadó a szűk keresztmetszet, ezért "mindig neki van igaza". A gyakorlatban ez az eredményes kommunikáció alapszabálya. Ha nem teszek meg neki valami, amit magammal sem tennék, de elvárja - azért fog megharagudni, ha meg megteszem, mert úgy gondolom, hogy nekem is jó volt, neki is az lesz, vagy látom, hogy mindannyiunknak jó lenne - csúnyán mellé lehet fogni vele.

Van aztán a "gondatlan kommunikáció", amikor pl. a Te szócska és a 2. személy fölösleges használatával megbántom az egója érzékenységét valakinek, holott egyébként együttműködött volna velem az előállt konfliktus megoldásában. De így már nem fog, mert megtámadva érzi magát.

És ez ugyanaz, mintha félreértett, magára vett volna valamit, ami nem is neki szólt, vagy nem volt mögötte bántó szándék.

Úgy látszik, mégsem olyan Easy, mint ahogyan mesélt magáról.

Tegnap elgondolkodtam rajta, tényleg, miért is támadják őt, és felismertem valamit, ami engem is irritált, de nem annyira, hogy írjak róla. Tegnap is csak azért írtam meg, mert úgy véltem, hogy talán segítség lehet neki a megértésben, és ezért írok most is róla, remélve, hogy elolvassa.

Megírtam a hozzászólást és el akartam küldeni, de nem hagyta a rendszer. Kétszer is próbáltam - nem ment el. Ekkor már jelet éreztem benne, és letettem róla, elmentettem az írást. Most, hogy ez történt, kimondhatatlanul örülök neki, amiért nem sikerült feltenni a hozzászólást, mert elég kíméletlen hangú lett, így magamat is okolhattam volna a kilépéséért. Nincsenek véletlenek. Annak is örülök, hogy megálltam ítélkezés nélkül mindeddig, csak elolvastam Izi írásait.

Nos, utólag, nem csak Rólad , hanem Neked is írom Izi, és remélem, hogy visszajössz, ha feldolgoztad a történteket. Egyetértek abban, hogy nem kerülhettél volna ebbe a helyzetbe, ha maradéktalanul igaz, amit magadról írogattál. nagyjából a következőkről szólt az el nem küldött hsz-om:

Nem kételkedem, sőt tudom, hogy valóban átéled azokat a tudatállapotokat és jól érzed magadat a bőrödben (kicsit tetszel is magadnak), szereted az egész világot és mindenkit. Szerintem a hiba ennek közreadásában történt, vagyis a kommunikációdban. Mintha tetszelegtél volna ebben az állapotodban, ahelyett, hogy többet írtál volna arról, hogyan érted el, és hogyan tudod megtartani. Másokat is hozzásegíteni. Rendes Oroszlán módjára kicsit "felülről" szeretgetted a Király ámulatára összegyűlt állatseregletet. Mint a gazdag ember, amikor a kevésbé gazdagoknak dicsekszik azzal, hogy mennyi mindent meg tud venni. Gondolod, nem fogják támadni?

Talán még szükséged van a "csodálatra", nem nőtted ki az oroszlánságodat. Ehhez képest az alázatról szóló eszmefuttatásaid kissé ájtatosnak, falsnak tűnhettek. Oroszlánként nem lehet alázatosan szeretni. Ez csak akkor lesz hiteles, ha már maradéktalanul tudsz nem Oroszlánként megnyilvánulni és kommunikálni. Magasztos ideál, de mindnyájan inkább az elérni kívánt dolgainkról írogatunk ide, tisztelet a kivételnek.

Hát, valószínűleg valami ilyesmibe ütközésért kellett bevonzanod ezt a meg nem értést. Vagy Te olyan jó állapotban, hogy lazán a helyére tudod tenni, meg a tanulságaiból is épülni, ha már így történt.

No, és várunk vissza!

Szeretettel: Hardy :DDD

Én is nagy élvezettel olvasom a Te írásaidat!

Eljössz a Szembesülés kirándulásra 31-én?

én leírtam Neked amit tudtam, ezzel segíthettem. Innen a Te dolgod, hogy mit kezdesz vele.

Szeretettel kívánok Neked töretlen fejlődést, ami nem csak a tapasztalások mentén alakul.