Kedves férfi kollégám!
(már csak azért is, mert nálam is az 1. házban egymáson szeretkeznek a Napom és a Holdam)

Az lányok kifinomultabb része tapasztalataim szerint szívcsakrából szeret kapcsolatot létesíteni - egymással is, meg a férfi nemmel is. Csak kicsivel később jöhet a szakrális csakrából is az intimitásba fordító energia, és akkor kész a szerelem... ha fizikai testedben elfogadható vagy. Nem szerencsés előbb, mert azt tolakodásnak veszik és zárnak.

A hiba ott történhetett, s ebbe én is többször beleestem, hogy amikor jönnie kellett volna a 2. csakrából a férfierőnek, akkor valami rosszul értelmezett finomkodásból nem eresztetted el a megkívánást, mondván, én már több vagyok mint egy "prédavadász". Én is jártam így "ezoterikus beállítottságú", lelkiző hölgyekkel. Törvényszerű, hogy maradtál "barátnőnek", akivel jaj de jót lehet dumcsizni, milyen megértő vagy, stb.

És amikor tapintatosan, de nyuszikiugrató módon próbálja "polárisabb" kapcsolat felé terelni a dolgok menetét, akkor esetleg megkapja az ember fia, hogy hát sajnos nem mozdult meg nálam az a "valami", amitől kiléphetnél a potenciális kategóriába.

A recept egyszerű: változatlanul kezdd a kommunikációt szívcsakrából, de egy illendő idő után nyugodtan engedd szabadjára a kettes csakra megkívánó energiáját. Ráutaló duma sem kell hozzá, csak kívánd meg. Ez tesztelés. Ha ettől nem mozdulnak meg a feromonjai (ha egyébként kinézetre jó vagy nála, de sokszor még ez is másodrendűvé válik) akkor nem lesz belőle intimebb kapcsolat. Mai tudatossági szintünkön rendszerint a nők választanak, a férfi csak felkínálja magát.

Kettes csakrából egyenesen a kettes csakrába, ne felejtsd el! S ha a lelkizésből és ebből létrejön egy 4.-2. csakrás kölcsönös kötés, az egy igazi hosszan tartó kapcsolat. Az esetek többségében csak a 2.-ban jön létre kötés, a különbözőségek szintjén, az pedig igen hamar elmúlik (hiba a lányoknál, ha csak ide teszik ki a szabad vegyértéket, mert tuti, hogy csak "husira" vágyó pasi fog bejönni)

Ha csak a 4.-ben jön létre kötés, abból lehet barátság, vagy plátói szerelem (hiba a fiúknál, ha csak ezen a szinten próbálnak "hasonló a hasonlót" vonzani). Feldmár kifejezésével élve, olyan ez, minta mikor a furulyán lukakat nyitsz, vagy zársz, különböző kombinációban.

Az összhangba csak az erős 3. csakra, az önzés, vagy magasabb oktávjában az 5. alsó csakra, az önérvényesítés tud bekeverni, ha mindkét félnél egyformán aktív, de már akkor is borulásveszély áll fent, ha csak egyiknél. S ezek fejlődési ciklusonként változnak, hol a kapcsolat, hol az önérvényesítés válik fontosabbá. S ez a legritkább esetben történik mindkét félnél párhuzamosan, egyforma tempóban.

Hogy a dolog mégse legyen ilyen egyszerű, ez csak a szexuális vonzás eddig. Az igazi férfi erő, amitől a csajok biztonságban érzik magukat, és a majdan születendő utódokat - az a gyökércsakrából jön, vagy kellene jönnie. Ez a túlélés, a védelem, a teremtés, így a pénzteremtés energiája is. A csajok soha nem tudnak annyira a földenergiához kapcsolódni a gyökércsakrájukkal, mint a férfi képes, ők inkább a kettesből veszik a földenergiát. Ezért fontos a számukra párválasztásnál ez a muladharás férfi erő.

Testváltás után sokszor nehéz visszaidézni a Férfi működési módot, ha sokáig női testben voltunk, ami rendszerint nem egyszer így, egyszer úgy történik. Hasonlóképpen a férfi identitású nőknek az ellenkezőjét nehéz megélni - vagy a kettesből, vagy négyesből nem tudnak igazán kapcsolódni.

Na, jó, nem élcelődök tovább. Persze én is így tudom. :DD

Meg olyan tengely is van, ami nem forog. Igazából.

... hogy a félelem mindig valaminek az elvesztéséről szól - azonosulásaink elvesztéséről (vagyonom, megélhetésem, egészségem, testem, az életem, meggyőződéseim, hitem, értékrendem, stb). Még a szeretet is benne van - olyan formában, hogy félhetek a felém megnyilvánuló szeretet elvesztésétől is.

És mi, vagy ki veheti el? Valami nálam nagyobb erő, vagy (igazad van), a saját erőtlenségem. És ettől félek.

De a saját erejében csak addig nem bízik az ember, amíg különállónak érzi magát az egó, mint forma, mindentől és mindenkitől... Ezért spájzol, ezért igyekszik minden erő- és energiaforrást maga körül kontrollálni. A pszichikai finomenergia forrásokat is - a figyelmet, a szeretetet, az elismerést, a hatalmat... Félelemből.

Végső soron halálfélelemből, a túlélés félelméből, ha pedig ez már valamennyire adott, akkor annak az elvesztésétől. És a félelem kibírhatatlanságából megszületik a gyűlölet, hogy elpusztítsam azt, amiről úgy vélem, hogy elvehet valamit tőlem. Legmagasabb fokon a fejlődés lehetőségét.

Amint ezt el tudjuk engedni, és visszakapcsolódunk a Felsőbb Én energiaforrására - megszűnik a félelem. A megvilágosodott ember a testét is vígan odadobja, ha úgymond a másiknak éppen erre van szüksége.

Tanmese:
A Zen mester faluját támadás éri és mindenki lemészárolnak. Mikor a támadók vezére elé vezetik, félelem nélkül néz szembe a szamurájjal és semmi megrendülést nem mutat.

- Tisztában vagy vele, kérdi a vezér, hogy képes vagyok egy szemvillanás alatt levágni a fejedet, akkora a hatalmam?

- És te tisztában vagy vele, hogy én képes vagyok egy szemrebbenés nélkül odaadni az életem, ha neked arra van szükséged?

Az indiai kasztrendszerben a ksatriják (harcosok, védelmezők, tisztviselők) pontosan ezzel a feladattal birkóztak meg - az életüket gondolkodás nélkül fel kellett áldozniuk valami (anyagi, vagy eszmei dolog) védelmében , és csak a következő leszületésben (kasztban) lehettek brahminok (tanítók).

Vajon mi, a korábbi életeinkben már átestünk ezen?

- egy másik életforma létjogosultságának el nem ismerése, semmibe vétele, mint ha nem is létezne.

Van itt egy nyalánkság - amikor a fejlődésben az a feladat, hogy kiboríthatatlanná, "egykedvűvé" váljon a tanítvány. Ez nem a közöny állapota, hanem a felfokozott érzékenységé, mely alatt valaki meg tudja tartani addigi stabil, jó tudatállapotát.

Mások szenvedését átérezve az ilyen ember azonnal segít, kérés nélkül megtesz minden megtehetőt, hogy a szenvedést enyhítse. De eközben a saját kontrollált tudatállapotából semerre nem billenthető ki.