Nos, amit most leírok, azzal még sehol máshol nem találkoztam sem a hazai, sem a nyugati irodalomban, én az oroszoktól tanultam. Nem programozás, hanem egy tudatalatti ciklikus változás, de kölcsönhatással van a gondolati munka eredményére, és gyanítom, hogy ez lehet a „negatív programozási” eredmény mögött is. Nem próbáltam még tudatosan alkalmazni, próbáljuk ki együtt. Azért akadtam meg ezen a blogon, hátha más is mond még valami adalékot hozzá. Fontos leszögezni, hogy míg a bevonzás tudatos gondolati, addig ez egy tudatalatti, inkább érzésbeli folyamat, de kölcsönhatásban vannak egymással.

Van egy olyan megfigyelt jelenség az életünkben, hogy „a nevetést sírás követi”, „ennek meglesz a böjtje”, vagy félek valami jóról beszélni, „nem akarom elkárogni”, stb., vagyis megfigyelték, hogy a jó és rossz dolgok váltakoznak, nagyjából kiegyenlítik egymást. A sikereket bukás követi, és a rossz soha nem tart a végtelenségig. Elég nagy valószínűséggel várható az ellenkező minőség bekövetkezése, ha valaki tartósan benne van valamelyikben.

Az oroszok szerint ezt a tudatalattiba „gyárilag beépített” jin-jang mechanizmus állítja elő vegetatív idegrendszeri szinten, amely a folyamatos változást biztosítja a psziché számára. Gondoljunk bele, ha mindig minden jó maradna – teljesen eltespedne a tudatunk, ha pedig mindig minden csak rossz lenne, belezakkanhatnánk. (Itt persze még az is belejátszik, hogy kinek milyen szinten mi a jó, és mi a rossz). A folyamatos változás – maga az élet! Ami nem változik, az halott, vagy nem a fizikai síkon található.

A jó érzéseket, amikor örülünk valaminek, az endorfin agyi hormonok állítják elő, a rosszból való menekülésre, továbblépésre pedig az encefalyn hormonok keltette érzések késztetik a tudatot. Amint az egyik minőség (hormonszint) telítődik, elhatalmasodik, rögvest megjelenik benne a másik, és elkezd növekedni az előbbi rovására, mint azt a jin-jang szimbólum is mutatja.

Képzeljetek el egy talpára állított háromszöget (ez a tudatalatti), aminek a csúcsán billeg egy hinta, vagy mérlegkar, s azon ide-oda gurul egy gömb (ez a tudat). Amikor a egyik oldalon lebillent állásban van éppen, akkor van a negatív póluson, ez rossz helyzet a tudat számára, ahonnan a tudatalatti mindig a másik, felső, vagy pozitív állásba próbálja ösztökélni az előállított érzések segítségével. A tudat tehát elkezd a hinta felső csúcsa felé menni, ahol a jobb, esetleg biztonságosabb szituáció található a számára, s ez tulajdonképpen nem más, mint a kis egó védelmi mechanizmusa.

Igen ám, de amint eléri a másik oldalon a hinta csúcsát - az lebillen, és pólusváltás következik be, a jó rosszá változott, és a tudatgömbünk indulhat visszafelé, most már a másik oldalon található „jó” felé. És így folyamatosan, amíg élünk. A tudatalatti mindig az ego számára túlélést biztosító, jó dolgok felé irányítja tudatot (vagy menekülésbe a rossz dolgoktól, ami ugyanaz), s itt most mindegy, hogy vágyakról, vagy valódi szükségletekről beszélünk.

Egy színuszoidával is ábrázolhatnánk a folyamatot (egyszer fent, egyszer lent), vagy ha a hullámvölgyet levetítve feketének vesszük, a pozitív hullámtartományt pedig fehérnek, akkor egy „zebrát” kapunk. Az oroszok úgy mondják, hogy az élet „csíkos” - egyszer fekete sávra lépünk, másszor fehérben járunk. A hullámvölgybe lefelé, vagy a csúcshoz közeledvén olyan öntudatlan érzéseket sugárzunk ki magunkból, amelyek segítenek a hasonló rezgésű rossz, vagy jó történések megnyilvánulásában a külvilágban. A hormon átbillenés a gödör alján, vagy a hullámhegy tetején következik be, vagyis abban a pillanatban, amikor tudatosul bennem, beismerem, vagy kijelentem, hogy most nekem nagyon szar, vagy éppen nagyon király a helyzetem.

A nyalánkság abban rejlik, hogy ciklus szabályosságára, vagy az amplitúdók mélységére magasságára a tudatos gondolkodásunk hatást gyakorol, torzítja azt, felülírja, késlelteti, vagy gyorsítja az átbillenést, s ezzel a kilengés/liftezés nagyságát is. És fordítva, ez a ciklikus változás, az érzéseink által hatást gyakorol a tudati tevékenységünkre, így a bevonzás eredményére is. Az egész folyamat általános, konkrétan nem kötődik egyik életterülethez sem, de mindig valamelyikben észrevehetőbben nyilvánul meg, attól függően, hogy tudatosan mit kötünk hozzá, minek tulajdonítunk éppen nagy jelentőséget.

A negatív programozás esetében, ha tehát valaki valamilyen várható eseményt éppen a leszálló szakaszban, a mélypont közelében képzelt el negatívan, és ezzel elősegítette, erősítette, beteljesítette az átbillenést, akkor a számára jelentős eseményt már a felszálló szakaszban, pozitívan élhette át. Ha viszont a negatív szakasz elején tette volna ezt, akkor csak mélyítette volna a dolgok rosszirányú menetét.

Ebből következően bármilyen pozitív programozást a felszálló szakasz elején célszerű kezdeni, valamilyen rossz történés után. Sőt, rá is lehet játszani úgy. hogy tudatosan bevállalok negatív élményeket az átbillenést időzítve, hogy valamilyen elvárt fontos dolog sikerre vitele érdekében. Tehát lehet a negatív programozást is használni konkrétan az adott dologgal kapcsolatban, de azt hiszem csak kisebb, konkrétabb, időponthoz kötött események pozitív kimenetele érdekében. A nagyobb lélegzetű célokat a mi tudatossági szintünkön inkább a tudatos bevonzással célszerűbb programozni, a leírt hatás figyelembe véve. Persze ennek is megvan számtalan olyan rejtelme, amiről a Titok nem beszél...

Még egy fontos konklúzió: az egyszer fent, egyszer lent effektust nem lehet elkerülni, ez az élet, a fizikai létünk velejárója. Viszont azt meg lehet tenni, hogy a számunkra jelentéktelen dolgokat áttoljuk a sötét szakaszra, így a jelentősek, fontosak kerülnek a fehérre, és az apró dolgokban bevállalt bosszantó kudarcok sorozata lesz az ára a fontosak sikerének. De ne feledjük, a karma hatása, a bevállalt életfeladat minden ügyeskedést és kezdeti tudatosságot felülír!

Arról, hogy hogyan lehet észrevenni és elkapni az emelő hullámot – majd legközelebb írok...

Üdv Néktek: hermess

Szia, Edit!

Hozzá kellett volna tennem, hogy rendszerint, vagy általában. Következik a kis egós, játszmázós üzemmódból... Legegyszerűbb szinten a "csakazért se" hatás (mond a gyerekednek, hogy gyere ebédelni... jobb, ha leülsz és elkezdesz enni, akkor jön magától), aztán jön a "mit akarhat ez vajon valójában tőlem?", "jó lesz ez nekem?", vagy "mit kapok cserébe?" Tehát jobb esetben is késlelteti, vagy feltételessé teszi a kért/várt segítséget. Célszerűbb nem mondani semmit, csak közvetíteni felé a kérést energiaszinten.

Itt kényes ponthoz érkeztünk, mert amit leírtam, kimeríti az energiaszintű befolyásolás fogalmát. Itt lép be a tudatosság szintje - vajon olyan dolgot akarok bevonzani, rávenni valakit a segítésre, ami nekem ugyan jó, de neki, másnak, a kapcsolataimnak, a környezetemnek már nem biztos, vagy nem törődök vele? Mert ha így van, az vágyból ered és karmát teremt. Megjön majd a számla...

Minden bevonzás előtt illene intuitíven ellenőrizni, hogy a cél a lelki fejlődésem, saját utam szerint való-e, és nem vezet senki és semmi megrövidítéséhez, életminősége, fejlődési lehetősége korlátozásához. Erről a technikáról írtam egy másik blogban, hogyan tudom megkülönböztetni az elmém hangját a Felsőbb Én üzenetétől, http://www.onmegvalositas.hu/topik/honnan_tudod_hogy_elmed_vagy_univerzu... 833

Ha ez így van, akkor már nem beszélhetünk manipulációról, hanem inkább egy asztro-mentális együttműködésről.

DE még mindig tartozom a negatív programozás leírásával, ami rém érdekes... folyt. köv.

Szép napot: hermess

... még mielőtt folytatnám az előző írásomat, a hangosan kimondott szándékkal kapcsolatban az alábbiakat tudnám hozzátenni:

Általában a bevonzás a hasonló hasonlót vonz alapján működik az érzelmi-gondolati síkon, mint ahogy azt számos könyv, és a Csizike által feltett YouTube-os video is tökéletesen leírja.

Mondhatjuk úgy is, hogy valamilyen multiplikátor hatás keletkezik - a kisugárzott, erős érzelmi töltéssel rendelkező gondolatforma hasonló rezgésűekkel találkozik (amit mások bocsátottak ki), felerősödik, majd úgy rendeződik össze, hogy hatással lesz (megint csak főleg emberi tudatokon keresztül) a szinkronisztikus események, találkozások, elhatározások, ötletek, stb. létrejöttében a fizikai síkon, amelyek közelebb visznek a célod megvalósításához (ha észreveszed és kihasználod a lehetőségeket).

Tehát ne feledkezzünk el a legfontosabbról: amikor verbálisan kimondjuk valamilyen tervünket, azt többnyire nem magunkban tesszük, hanem hallgatóság előtt. Ekkor a közlés azok pszichéjéből is kiválthatja a multiplikátor hatást, akik hallgatják, és általában segíthetnek információval, ötletekkel célirányba fordulni... Az agykontrollos programozás például gyakran eleve csoportosan történik. Sőt, van egy járulékos hatás is, hogy a mások előtt kimondott szó kötelez, hiteles célirányos cselekvésre ösztönöz. (Ez alól kivételt képez a politikus...:)

Mondok egy példát: ha egy munkahelyen szenvedsz és fontolgatod, hogy kilépsz, amikor ezt elkezded hangoztatni is, akkor megjelenik egy olyan csoportos viszonyulás, hogy na, vajon meg meri lépni? És ez valahogy belevisz a döntésbe.

Különbség ott van, hogy kik előtt beszélünk hangosan a terveinkről, és mikor. Nyilván az ellendrukkerek, féltő családtagok, rosszakarók előtt nem célszerű. De szerintem hasznos csinálni az infógyűjtés szakaszában, amikor még a célirányt, a kapcsolatokat, a lehetőségeket keressük, vagyis az indításnál. Viszont kontraproduktív bárkinek mondani, vagy pláne kérni olyan személyt a segítségre, aki szinkronisztikusan megjelent a folyamatban, akiről már konkrétan tudjuk, hogy segíthet a cél elérésében, vagy függ tőle valami. Ellenhatást vált ki.

Azzal a megfigyeléssel, amivel a blog kezdődött, hogy a kinyilatkoztatott terv valamiféle telítettségi érzést vált ki, inkább arra gondolok, hogy minden kibeszélés (női technika), gyónás, stb. enyhíti a tudattartalom érzelmi feszültségét, így a kevesebb érzelmi potenciállal kisebbé válhat a gondolatforma összerendező ereje.

Folytatom a negatív programozással...

Üdv: hermess

A szívemből szóltál, az összes eddigi hozzászólásomban ezt szerettem volna sugallni. Ezért fontos a hasonló fejlettségi szint. Legalább is az "átkattanás" környékén. Ha az egyik fölötte jár, a másik még nem (hiába vastagon ezoterikus) nem nagyon működik a kapcsolat.

Ha mindketten mélyen alatta járnak, akkor totális a sodródás és a játszmázás. Ha meg már a közelében, akkor nagyon jó, ha tudnak erről... Fölötte már könnyebb.

Maradjatok meg egymásnak sokáig Mindenki örömére!

Szeretettel: hermess