A téma engem is nagyon mélyen érint és sokat vacillálok rajta... Engedjétek meg, hogy egy kicsit messzebbről kezdjem, Sanyi kifejezésével élve, a pénzes világ működésénél...

Ahhoz, hogy pénzhez jussunk, vagy pénzt teremtsünk – valamilyen formában vitalitás és pszichikai energiát (nevezzük humán energiának) szükséges fizikai aktivitásba konvertálni. Ez még akkor is igaz, ha lottóval, vagy rablással, vagy hamisítással szereztük, vagy találtuk a pénzt… de többnyire munkát végzünk érte. Minden tevékenység a pszichéből indul ki, akár gödröt ásunk, akár verset írunk, akár tanítunk – szellemi, érzelmi, prána és testi energiát kell hozzá felhasználnunk.

A pénzt tehát tekinthetjük egyfajta akkumulált, lefagyasztott, vagy konzervált humán energiamennyiségnek, amely bármikor felszabadítható, és amellyel mások hasonló energiáját felhasználva megválthatom valamilyen aktuális szükségletemet anélkül, hogy abban a pillanatban munkát fejtenék ki. A pénz teszi lehetővé, hogy olyan szaktudást, szolgáltatást, vagy használati eszközt vehessek igénybe, amelyhez nem értek, nem vagyok képes ilyet tenni, vagy ilyen eszközt előállítani.

Elcserélhetem azt az értéket, amelyet képes vagyok megteremteni/nyújtani valami olyanra, amit nem vagyok képes, mert nem érthetek mindenhez > naturális árucsere > barter > többoldalú barter, stb., de a szükségleteknek kölcsönösen találkozniuk kell, valamint folyamatosan fennáll az értékegyeztetésnek / megfeleltetésnek / szembeállításnak a kényszere.

Kis csoportban, ha véletlenül összejön egy hasonló értékű láncszükséglet és szerencsésen körbe is ér szolgáltatások sora (vagyis a véső igénybevevő azonos a kezdeményező igénylővel), akkor a körbetartozás „visszafelé” történő rendezése látszólag pénz nélkül is kitűnően működik. Lássuk hogyan:

„Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban,
a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért
elég rosszul megy a bolt... és persze mindenki marhára el van adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a
recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd
elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.

A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.
A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
megadja neki a lóvét.
A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához,
hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle.

Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi
Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.

Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy
kifizethesse végre a szobákat, ahová felvitte a pasikat az elmúlt
hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.

Ebben a pillanatban lejön a harmadikról az újgazdag orosz és kijelenti, hogy ez
a szoba neki nem felel meg. Kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő
pedig fogja a 100-ast és távozik.”

??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!! Mi a megoldás?

Egyszerű… ha az egész kört nézzük, összességében már nem is állt fenn tartozás, mert a másiktól láncszerűen mindenki megkapta a szolgáltatása ellenértékét (feltéve, ha ez nagyjából azonos értékű volt) valamilyen, a számára fontos szükséglet naturális kielégítése révén. A 100 euro helyett akár egy köszönöm is körbemehetett volna egy papír fecnire írva.
Lehetne akár ennyire egyszerű is…

Azonban ezt a véletlenül kialakult körbeszolgáltatást megtervezni és összehangolni, de főleg viták nélkül lebonyolítani és kiegyenlíteni - gyakorlatilag lehetetlen lenne. A folyamat leegyszerűsítésére, az összehasonlítás és a fizikai lebonyolítás könnyebbé tételére találtuk ki a pénzt, mint általános értékmérő ESZKÖZT.

Igaz, jelenleg is működnek barterközösségek, sőt ez talán a jövő egyik szerveződési formája, de itt is valamilyen virtuális egységben mérik össze az szolgáltatások ellenértékét, vagyis egy kvázi pénz működik. Több oka van tehát, hogy a körbetartozások egymással szemben még sem számolhatóak el, mert:

1. A pénzt pontosan azért találtuk ki, hogy ne kelljen a bonyolult körbetartozásokat nyilvántartani, az értékcsere akár késéssel, és részletekben is kiegyenlíthető legyen. S ami a legfőbb - a pénzen bármilyen szükséglet, bárkitől, bármikor, helytől függetlenül és bonyolult összehangolás nélkül is igénybe vehető. Erre jó eszköz a pénz, mint általános értékmérő és közvetítő, osztható, kis helyen elfér, könnyen mozgatható.

Valójában rendkívül nehézkes megszervezni a pénz nélküli csere-berét, a teljesítéseket nyilvántartani és értékében összehasonlítani. Aki szervezi az ügyletet, a jelenlegi tudatossági szintünkön rendszerint a maga javára torzítja el az értékarányokat, ha pedig egy is akad, aki nem teljesít, megszakad a lánc… Képzeljétek el, milyen körülményes lenne így kereskedelmet, ellátást országos és nagyvárosi léptékekben megszervezni!

2. Közmegegyezéssel fenntartunk egy államot és egy szociális rendszert, ami a civilizáció fejlődésével jött létre, s amiről lemondani – visszalépés lenne. A nemzetgazdaság méretű nyilvántartás és adóbeszedés csak a pénzen, mint általános értékmérőn és a könyvelésen keresztül lehetséges.

Lehetne úgy is államot fenntartani, hogy nem szednék be a pénzt automatikusan valamiféle szabályok mentén, hanem önkéntesen adakozna mindenki a rendszer fenntartásához, mint a Waldorf iskola estében. De működne vajon? Akár a kommunizmus egyébként nagyszerű ideája, amely a spiri tudatosság szintjein is bizton megállná a helyét: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!” Ugye tudjátok miért nem valósult meg?

De kanyarodjunk vissza a blog témájához… támadt még néhány gondolatom a fentiekből következően, eddig ez amolyan közgazdászkodás volt és a kis egós jelenlegi világunkat jellemezte. Viszont ez így már túl hosszú lenne, inkább legközelebb folytatom.

Bocs, hogy mindig megreplikázlak...:)

Bronzon a tantrikus szexről beszél... Sanyi is tanítja, ha jól tudom. De lehet kínaiul is, magánúton, könyvekből...

Mantak Chia sorozat, kék borítós könyvek: A taoista szex, vagy A multiorgazmusos férfi (valami hasonló)

Minden könyvében, kivétel nélkül megtalálod a Mikrokozmikus pálya keringtetési gyakorlatot - ez az alapja az egésznek. Hasonló, mint a lányokkal csináltatnak az intim tortán, csak ott ész nélkül húzogatják a gátizmukat, de nem figyelnek az energia keringtetésére. Nekünk is ezt kell csinálni.

Ha megtanulod a MK pálya keringtetést, órákig üzemképes tudsz maradni, mert még a csúcs előtt el tudod húzni onnan az energiát... és minőségileg más élményeid lesznek. Persze, nemcsak neked... Magával az MK keringtetéssel mikroorgazmusok sorozatát tudod előidézni.

Szia, Kirsikka!

Ebben a sztoriban az észre nem vehető tanulság az, hogyha nem lett volna meg Anandban a vágy, a törekvés a megvilágosodásra, akkor nem követte volna Buddhát, nem hallgatta volna olyan sokat (a jelenre fordítva nem tanult volna ilyen dolgokat), nem gyakorolt volna ezerrel - így nem lehetett volna abban a felkészült állapotban, hogy megvilágosodjék, amikor elengedte a vágyát. Nem járta volna végig a tudatállapotok lépcsőfokait, amelyek legutolsójából bekövetkezhetett a végső lépés, már nem az ő akaratából.

Egyébként emlékezetek rá? Jézus azt mondja, hogy kopogtassatok és megnyittatik, kérjetek és megadatik... Buddha meg meg azt mondja, hogy minél jobban zörgetsz, annál kevésbé fognak beengedni...:)
Különböző tudatossági szintekről van szó.

... hozzászólna, szerintem olvassátok el, mit ír Sanyi a témáról: http://www.onmegvalositas.hu/mini/onismeret/8_vagyak_kezelese

Péter is hasonló jókat javasolt, de nem mindegy, hogy egy lelkünk szerinti vágyat tűzünk ki célul, vagy egy kívülről bemanipuláltat. Ilyen az, amikor a szamár elé szénacsomót lógatnak és az megy utána... honnan tudná szegény, hogy aki elé lógatja, az a hátán ül!