Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. ;)
Egyébként az észrevételemnek semmi köze a boldogság blogodhoz,sok kis részletböl állt a kép össze.
De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!

Tölem lehetsz boldog,lehetsz szerelmes,csak azért hagyj egy kis helyet abban az óriási szívedben azoknak is akik ott voltak valaha,és ne légy mááá olyan morgós,mert már én is kezdek félni Töled. ;)

Még nem nagyon értem amiröl beszélsz...
De semmi baj! ;)
Èn ráérek,majd csak ezt is meg fogom élni valamikor. :)))

Téged viszont most úgy érezlek mint amikor egy labdát nyomva tartanak a víz fenekén,és egyszer csak elengedik. ;)
Èn pedig nem voltam a víz fenekén nagy eröfeszítések árán tartva,hanem csak lebegtem a langyos zavarosban.S most lassan lebegek felfelé. ;)

Ha belegondolok,hogy mekkora energiát vesz el egy embertöl az hogy magát a ,,viz fenekén" tartsa....!
Ugyhogy nem csodálkozom hogy amióta nem arra fordítod az energiáidat ekkorát ugrottál! :)
Nagyon csábít a gondolat hogy inkább kérdezzelek Téged ha valami nem tiszta,mint hogy várjak hogy majd csak elér egyszer a felismerés. ;)

Puszi!Erika

A boldogság érzés nem egy folytonos érzés.
Akármennyire is hü de tudatosak vagyunk nem lehetünk részesei folytonosan szünet nélkül.
Persze vannak akik tényleg képesek vidámságra látszólag minden ok nélkül,ök akiket egyszerüen csak ,,bolond"-nak hívunk.
Bár ismertem én is szellemi sérült embert,és tudomásom szerint ök is bosszankodnak olykor.....Hmmm...?
De ha a boldogság,és a boldogtalanság a két véglet skáláján nézem akkor egyértelmüen azt mondom hogy ök boldogok. ;)
(talán nem véletlen hogy a bolond és boldog szó hangzásra ennyire hasonlít..)

Na most komolyan.
A boldogság egy természetes emberi érzés.
Egy a sok közül.
Nem értékesebb mint az összes többi emberi érzés amit a fizikai világban érezhet egy ember.
Csak az ember sajátossága hogy szeret válogatni,rangsorolni,bekategorizálja az érzelmeket attól függöen hogy hogyan érzi magát tölük.
Három kategóriába sorolja.
Van a jó,a rossz,és a semleges.(a semleges is csak azért mert bár találkozott a szóval ahogy az érzelmet nevezik,de még nem élte meg ezért nincs benne érzelmi töltet ami bármiféle indulatot,érzelmi reakciót váltana ki)
Tehát.Az egyszerü ember elkezdi bekategorizálni az érzelmeket a jó és rossz csoportba amiket már megélt.S elkezdi használni is az ,,élet útvesztöjében" mégpedig úgy hogy a negatív érzelmektöl igyekszik magát minél távolabb tudni magát,és a kellemes érzelmeket pedig igyekszik magáénak tudni.
Ezt a fajta viselkedést nevezem én úgy hogy ,,boldogságra gyúrni" ;)

Az érzelmek jönnek mennek az ember életében,és ez teljesen normális.
Ha hagyom öket szabadon áramlani akkor nem okoznak zavart.
S nem elhanyagolható az sem hogy ez a tiszta érzékélés lényeges feltétele. ;)

Szerintem nem olyan jó biznisz az állandó boldogság állapot.
Isten örizzen meg attól mindenkit! ;)
Aki élete során megélt már olyan helyzeteket ami nem volt kellemes,és más ember lett általa,s ezt a változást fejlödésként értékeli,annak a szenvedés értékkessé válik a számára,az út ami akkor reménytelennek tünt egyszer csak értelmet nyer.

A boldogság maga az jó.De csak akkor tudjuk szeretni magát a boldogságot is ha tudjuk mi a boldogtalanság.
Egyik a másik nélkül nem létezik.

S van még valami.;)
Ha az embert tartósan olyan ingerek érik amitöl akár boldog is lehet,elkezd unatkozni. ;)
S akkor.....ez egy újabb téma lenne...

Erika Szeretettel!

Ja,és ha meg van az a hely meg minden,akkor mivel töltjük a napjainkat hogy tökéletesen jól érezzük magunkat? ;)
Hogy lehet elképzelni egy paradicsomi létet a paradicsomban?

Szeges!
Az egy másik mese... ;)
Az a Hófehérkében van!
Most mi a kígyósról beszélünk!
S abban szó sincs almáról,hanem a ,,tudás fájának gyümölcse" az bármilyen más gyümölcs lehet,mondjuk dinnye.Vagy az nem is gyümölcs,s nem is a fán terem...?Most már én is tisztára összezavarodtam! :))