Egyszer egy látó azt mondta hogy a jobb karomon lévö V alaku tetoválás (piros virág van a közepén,és körülötte nonfigurativ minta)hogy az védelem rajtam....!?

Lehetséges az hogy tudat alatt jelentéssel vagy erövel bíró mintát varatunk magunkra?

Lehetséges hogy aki vonzódik a tetoválásokhoz az valamelyik régi életéböl hozza ezt?Tudjuk hogy a régi idökben a tetoválásokat nem divathóbortból csinálták.;)Ki kellett érdemelni!(na jó most nem a rabszolgákra és a fogjokra gondolok)

Anyajegyem a jobb fenekemen alul,és a bal combomon hátul van.Hiszek benne hogy az anyajegyek a halálos lövések helyét jelzik,de hát nem tartom valószínünek hogy pont ilyen helyen találnak el és abba belehalok....:))

Köszi Hedi és Plastikman hogy a közremükédesetek révén eljutottam egyújabb felismeréshez!

Az apám családja(szülei,növére)nem akartak engem.Nem szerettek,és a növére akire képtelen vagyok haragudni mindig minden helyzetet megragadott hogy ártson nekem.Az apámat szünet nélkül ostromolta mindenféle hazugságokkal vagy eltulzott sztorikkal azzal a szándékkal hogy ellenem fordítsa.(ezt másoktol tudom)Soha nem járt sikerrel.

Ezért érezhette azt az apám hogy pótolnia kell mindazt amit a családom az ö ágán nem ad meg nekem...!Mert meg kellet védenie!

Pedig 4évig voltak már házasok a szüleim amikor megszülettem...Nem csak úgy váratlanul csöppentem ebbe a családba..!Mégis ugy bántak velem mint akinek nincs joga ott lenni....!

Éreztem hogy karmikusan hozzájuk tartozom,de még megválaszolatlan kérdés számomra hogy mit követhettem el...?Már csak ketten élnek,de a kérdések még léteznek...Egyre kevesebb az esély arra hogy ha valamit elkövettem ellenük egy régi életemben azt a mostaniban tegyem jóvá...Pehc!!!

Elöször azt gondoltam megmagyarázom....!De!Aki ismert minket az nem soha nem tenne fel ilyen kérdéseket.Ezért furcsa a számomra amiket felhoztál hiszen most hallok ilyet elöször!

Miért olyan hihetetlen hogy valaki tökéletes kapcsolatban volt az apjával?Persze az apának szigorunak kell lennie....!?Belátom hogy akkor mégsem volt az,mert nem volt szigorú.Az anya feladata hogy szeressen az apa feladata hogy neveljen.Ez igaz!De én mégis ezt választottam!

Hogy nekem volt a legszeretöbb apám annak nagy ára volt!Mégpedig az hogy öt egész gyerekkorában verte a szadista apja.Akkor megfogadta hogy ö soha nem lesz ilyen!A válást nem is érzékeltem,hiszen akkor lehettem az apámmal amikor csak akartam.Nem volt óranézés:))olyan munkát végzett,ahol vele lehettem,és soha nem volt olyan hogy most olyan helyre megy ahová nem kísérhetem el.

Plastikman ha Te is apa vagy miért nem hiszel az apa gyerek jó viszonyába?Akkor magadról sem tudod elképzelni hogy lehet ilyen?Nem igyekezni kell csak add önmagad,hiszen a gyerek maga válsztja a szüleit és még az is meglehet hogy olyannak akar amilyen vagy!Hidd el egy gyerek megérzi ki az aki szereti,és ezalól én sem voltam kivétel!

Amikor elváltak nem volt olyan érzésem hogy nincs apám,hiszen ott volt amikor én akartam!

Igen!Sérültem amikor meghalt 24 éves koromban,de ettöl erösebb is lettem mert ennél nagyobb veszteség már soha nem érhet!

Abban igazad van hogy a férfiakhoz is így viszonyulok,de azért mert igy jó nekem!Megszoktam a szabadságot,és nem vágyom a korlátok közzé!Próbáltam már de nem jött be!

Tudom hogy ez nem normális,de hát nem vagyunk egyformák!Különbözöek vagyunk,más más igényekkel.De fel kell ismernem hogy ki vagyok,és mit akarok!Ha vállalom önmagam kilógok a sorból.Céltáblává válok.Ennek ez az ára!

Nem vettem semmit kötekedésnek,elöfordult már hogy rámadtak egy jelmezt és ahhoz szóltak.:)))

Szeretettel:Erika

Néha elötör belölem az szigorú apáca énem!;)

Azt hiszem ,,akkor" már kiéltem a kereszténység minden örömét és bánatát,ugyhogy tovább kellet lépnem....Azért lehettem ,,akkor"olyan ,,jó"keresztény" mert tutira akartam menni hogy a menybe kerülök!;) Erre tessék!Most is itt vagyok csak az elnyomott szexuális élet következményeként jó magas szexcsakrával...!:)))...és még ki tudja milyen egyébb beidegzödésekkel...!?

Azt gondolom hogy nem véletlen hogy nem lettem megkersztelve.Nem érzem hiányát,és nem érzem magam kevesebbnek.Ha megkeresztelkednék belül késztetést éreznék arra hogy képviseljem azt a hitet amire ,,elköteleztem magam" (ez megint az apáca volt);)))Most szabad vagyok!Bármit megtehetek!Az erkölcsi határokat nem a hovatartozásom hanem a saját lelkiismeretem és értékrendem szabja meg.

A védelem számomra nem a kereszt hanem az hogy hiszek a vonzás törvényében és tudom hogy azt vonzom magamhoz ami én vagyok,és azt amitöl tanulhatok.Miért kellene erre védelem?

Igazábol amiket most leírtam nem válasz volt a leveledre csak meg akartam osztani Veled ahogy érzek.Köszönöm!:Erika