De most GYŰLÖLÖM! Soha egyetlen egy dolog nem sodor(t) úgy az érthetetlenségbe, ellenkezésbe, mint a halál. Betegek, hozzátartozók mentek el, akiket szenvedni láttam. A Halált egy könyörtelen Ítélet végrehajtónak képzelem el, akivel nem lehet egyezkedni! Még annyit sem, hogy csak egy szempillantásnyit tartson. Mennyivel másabb lenne, ha szenvedés mentesen lehetne átmenni...Nevetségesnek hangozhat, amit írok - sajnálom.... :(
Soha nem beszéltem a halállal kapcsolatos érzéseimről, mindig csak a tehetetlenséget, kétségbeesést és fájdalmat éltem át. Azt is észrevettem az emberek szemében, amikor már készültek rá. Már nem volt rá mód, amivel meg lehetett volna őket menteni.....pedig "gyakorlatilag" még lehetett volna rajtuk segíteni.....
Látszólag minden különösebb ok nélkül egy energiakezelés után Anyukámhoz kimentem és közöltem, hogy Apukám meg fog halni, mert nem fogadja be az energiámat....Jéghideg áradt aznap a homlok csakrájából...(pedig apát jó ideje energetizáltam és sokat javult) szabályosan eltolt magától. A mai napig sem értem, hogyan tudtam ezt Anyának megmondani, Apa pedig nemsokára már nem élt velünk.
Szóval..... egy csomó mindent kikerülnék, ha tehetném...és nem vagyok a halállal kibékülve...:))) Még egyáltalán nem, de...legalább már csöppnyi hajlandóság mutatkozik bennem, végre beszéltem róla.
Köszönöm Nektek..! valore