Tisztelet!
2009. jan. 31. szombat 15:27
/Lehet-e barátság férfi és nő között?/
Egyetlen ujjal sem nyúlt még hozzám haver, barát. Meg is mondta némelyik, hogy a tisztelet és szeretet nem engedi, "pedig, ha nem lennénk haverok...!":-)) És ez így jó. Hálásak minden ölelésért, simogatásért. Talán azért is, mert ezt egymástól nem kapják meg. Olyan szívvel, melegséggel ölelni csak én tudom őket, másik pasi nem.
Te döntesz! Te irányítasz! Ha te nem hagysz "támadási felületet", viszont nyitott maradsz, maximálisan respektálják, tiszteletben tartják a határaidat! Persze van, aki időről-időre bepróbálkozik, de időről-időre közösen röhögünk rajta. :-)) És ezzel le van zárva.
|
Férfiak barátsága
2009. jan. 31. szombat 15:22
/Lehet-e barátság férfi és nő között?/
Légy egyszerű, tiszta, egyenes. Felejtsd el a nőcis trükköket. Nyugodtan mondd ki, amit mondani akarsz, nem gondolatolvasók. Ne célozgass, beszélj normálisan.
Ez egyébként általában is hasznos, ha pasiról van szó.
Nekem ez nem nehéz, mert amúgy is ilyen vagyok. Sok haveromtól megkaptam már, hogy tök jó, hogy nálam sosem kell azon gondolkodni, hogy most ezzel mit akartam mondani?!
Merhogy azt akartam mondani, amit mondtam és kész.
Persze ez csak az egyik aspektus. És a véleményem szubjektív. Bár tapasztalaton alapul.
|
Mélyebb dimenziók!
2009. jan. 31. szombat 15:19
/Lehet-e barátság férfi és nő között?/
Számomra lehet! Csak más a minősége, és bizony benne van a férfi-nő közti alapvető vibrálás. Nekem ez nem hátrány, sőt! Mélyebb, erősebb, színesebb tőle a szeretet! Nem baj az. Egy nőhöz soha nem tudnék úgy hozzábújni, mint egy barátomhoz, haveromhoz. Lányoknál nincs az a feltétel nélküliség-érzés. Nagyon-nagyon ritka.
És nem kell, sőt, nem is ajánlatos számomra, hogy szexuális kapcsolatba kerüljek a haverokkal, barátokkal. Nem egészséges...
Nekem szinte csak fiú, pasi haverjaim és barátaim vannak. És tudom, hogy tűzbe mennének értem! Én is értük. Nekem Ők az Igazi barátaim.
|
hihetetlen
2009. jan. 30. péntek 13:16
/A függöny lehull - a jelen valósága /
Tudom, hogy van ilyen. De olyan hihetetlen... Én azért nem akarok haldokolni. De rettenetesen nehéz idáig eljutni egészségesen, erősen.
Ha egészséges vagy, az egód is százszor erősebb?? Néha úgy érzem, már elkaptam ezt az állapotot, a következő pillanatban eltűnik, csak az érzete marad, aztán az sem. Pedig jó! De jön egy betolakodó, egy gondolat, és már újra rágom a szám, és ideges vagyok és tépem az ujjamon a bőrt. Valóban vagy a befizetendőkön, vagy a családomon, vagy a munkámon (hivatásnak nevezném inkább) agyalok.
Mikor végre sikerül össze (vagy szét?:-)szednem magam, és arra figyelni, MOST mi a feladatom, mire koncentráljak, akkor meghallom a határozott "utasítást", hogy "takarítani kell". "Meg kell tanulni a dalokat". "Most van itt az ideje elmélyülni" . És ha ez alapján élek, az olyan, mintha eddig magamtól, fuldokolva úsztam volna, nehézkesen, bénán, veszélyesen, aztán valaki megtanított volna úszni, és most minden nehézség nélkül repülök a vízben!
Ha valaki szeret úszni, tudja, miről beszélek. :-) A napokban sikerült sokszor előhoznom ezt az állapotot. Ma megint kicsit belustultam, földhöz ragadtam.
Most elolvastam ezt a nagyon komoly írást, tanítást, és vissza akarok térni a természetes közegembe! Mert HISZEM, hogy nekünk ez a természetes közeg! Csak elszeparáltak tőle. Szeretnék mindig így élni. Törekszem és vágyom rá!
|
különböző
2009. jan. 26. hétfő 22:25
/Melyik szülődet szereted jobban?/
Igen, szerintem sincs egyforma szeretet. Talán ugyanolyan erőteljes van, de mégis különböző. Olyan talán, ritkán. De sokan, akik azt mondják: egyformán szeretem, önmaguknak is hazudnak. Vagy csak azért mondják, mert így illik.
Én gyerekkoromban valóban anyámért rajongtam, apámat forrón szerettem. Ilyesmi volt a minőségi különbség. Aztán anyámért rajongtam, apám viszont tinikorunkban eltávolodott tőlünk, őt onnantól szerettem. "Csak".
Most apámért rajongok és mélyen tisztelem, anyámat hálásan szeretem, ha jól van, és idegesít, sajnálom vagy utálom, mikor "nincs jól". Ez van.
És engem mindig jobban szeretett a család, mint a Hugomat. Mert én alkalmazkodó, jó kislány voltam, ő meg ellenkezett mindig. Anyámék nem tettek így különbséget, de persze másként álltak-állnak hozzánk. MÁSKÉNT szeretnek.
|
kíváncsi
2009. jan. 24. szombat 03:05
/Drogok tudatosan?/
|
Film és spiritualitás
2009. jan. 22. csütörtök 16:55
/Filmek és a tudatosság/
Nekem akkor az Idő Urai, de leginkább a Fehérlófia!!!!!!!! Gyerekkoromban is tátott szájjal néztem. Sokan nem értik, én értettem az alapjait. De felnőttként, néhány könyvvel, meg jó sok beszélgetéssel, tapasztalásokkal a hátam mögött újra megnézni... Az durva... :-))
Meg egy csomó mindent most vettem észre! Nem értettem egész egy évvel ezelőttig, valójában kiafene a fehérló, meg a köd-király? Na jó, köd-királyra rájöttem hamarabb, de a Fehérló???? Aztán rájöttem. Kb. 2 db filmkocka a megoldás! Vissza kellett játszanom, hogy jól láttam-e!!
A világfa-méh-születés, meg ezernyi finom utalás, párhuzam, amit magukban a rajzokban elrejtett Jankovics Marcell.. Zseniális.
És mindezek megvannak az egyszerű kis Magyar Népmesék sorozatban is! Csak oda kell figyelni.
|
Nemnormális!
2009. jan. 22. csütörtök 15:02
/A Terminátor megmenti Jézust/
Ez nagyon állat! De hagyd abba kicsit a tanulást, könyörgöm! Miattunk fog felhígulni a társaság és nem lesz az oldal ilyen ezo. :-))))))) hihi
No pedig én ilyennek szeretem. :-)
|
boszi
2009. jan. 21. szerda 19:08
/Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés.../
Megtörtént! Köszönöm a címet! :-)
|
Tartsuk a Földön vagy hagyjuk elmenni?...
2009. jan. 21. szerda 17:40
/Múló élet/
Egy lánnyal nemrég erről beszélgettem. A nagymamája öreg, és rosszul lett. De ő sírva kérte, hogy maradjon vele (a szüleivel rossz a kapcsolata, a nagymama nevelte fel gyakorlatilag).
A nagymama itt maradt. De szenved, mert nagyon rossz az állapota, nem foglalkoznak vele a gyerekei, az unokája is ritkán tud menni.
A lány azt mondta nekem, most már lelkiismeret furdalása van, mert tudja, hogy miatta maradt itt. De most már látja, hogy nem kellett volna itt tartani, mert ez nem jó. Már a lánynak sem, mert ez még jobban fáj.
|
