Nehezen kapott levegőt. Sok napja már. De a napok összemosódtak. Légzőizmait csak akaratával tudta működésben tartani.Folyton zihálnia kellett és odafigyelni rá, hogy lélegezzen. Mintha egyfolytában nehéz fizikai munkát végzett vagy futott volna. Mihelyt ellazult , a légzőizmok működése leállt , ő pedig fuldokolni kezdett .Hörgőcskéi tele voltak folyton termelődő nyákkal , ami miatt úgy érezte, csak egy kis szűk csövön át kap levegőt.
Estefelé már nagyon kimerült volt. Asztmatikus tüdőgyulladás. Ez volt a diagnózis.

Aludni csak 1-1 órácskára volt képes , azt is vagy félig ülve felpolcolt párnákon vagy törökülésben
a karjaira borulva.
Amint mélyebben elaludt volna , saját ziháló hörgésére riadt fel .Sok nap telt el így.
Aztán eljött egy este, amikor teljesen magára maradt. A környezete , akitől segítséget kérhetett volna eltűnt , elment.
Nehezen hitte el, de így volt. Csak magára számíthatott.
Mivel egész nap zihálva lélegzett , estére izmai már nagyon kifáradtak.
Kijutni a fürdőszobába , beállni a kádba és lezuhanyozni olyan erőfeszítésébe került, mintha egy magas hegyre kellett
volna felfutnia.
Valahogy mégis vállalkozott rá.
Többször megállva , kifulladva végül eljutott a fürdőkádig , megengedte a zuhanyt és élvezte a meleg víz mindent kioldó áramlását , zubogását a bőrén. Sokáig állt így , behunyt szemmel , próbálta elengedni magát .
Levegőt csak egy kis szűk csövön keresztül kapott. De a meleg víz jól esett. Megindította a gondolatait.
Elgondolkozott a helyzetén , mi is történik vele , mi van most ?
Mélyen magába nézett és feltette a kérdést :
- Mi a baj ?
- Az , hogy alig kapok levegőt.
- És azzal mi a baj ?
- Félek, hogy megfulladok , meghalok !
- Meghalsz ? És ugyan ki az , aki meghal ?
- Én ...
- És elhiszed, hogy a tested meghalhat ?
- Igen, a tüdőm akár a következő pillanatban leállhat .
- És az szenvedés lesz ? Ha a tested leáll , vajon különbözik az a szenvedés attól, amit már eddig is átéltél ?
- Nem .Eddig is sokat szenvedtem . Egyszerűen csak átlépek majd és kész.
- Így van . És elhiszed, hogy az a lény , aki te valójában vagy , meghalhat, megszűnhet létezni ?
- Nem ! A lény, aki én vagyok, örökké él . Tudom, hogy így van . Én sosem fogok megszűnni .
- Akkor hát MI A BAJ ??
Elgondolkozott . Mélyen , komolyan .
Ki is az, aki benne fél ? Ki hiteti el vele , hogy félnie kéne valamitől ?
És egy függöny lehullt .
Felszakadt a valóság.
Legszívesebben óriásit kiáltott volna !
Hatalmas átverésben élünk , mindannyian !!!
Az egó óriási méretű átverésében élünk !!! Erről szól a világunk !
Itt egy valóság van csak , a pillanat !!!
És nincs semmi hókusz - pókusz !
Nincs mitől félnünk, csak az egó hiteti el velünk !
Ha mélyen magába néz, talán most akar meghalni ? Be akarja fejezni ?
- Dehogy akarom ! Nem ezért jöttem . Hiszen nekem még rengeteg dolgom van !
- Ez az egész betegség csak egy óriási méretű átverés !
Rájött , nem hiszi már el , amit az egója akar vele elhitetni. Mert ez csak a múltból létezik ! Rájött, minden pillanatról maga dönt . Hogy mit tesz, mit cselekszik .Hogy mit hisz el . A valóság pillanatról pillanatra a döntései következménye . Amiért a felelősséget vállalnia kell . De a döntés minden esetben az övé. A jelenben !
Minden ember minden pillanatban dönt . Csak nem tud róla !
Nincs senki , aki megmondhatná a másiknak, hogy mit tegyen, miként cselekedjen . Nincs ember, akinek befolyása, hatalma lenne őfelette , ugyanis ez lehetetlen , ha valakinek megengedi a befolyásolást, az is az ő döntése miatt van ! Minden pillanatban teljes mértékben szabad !
A felismerés csodás volt !
De mi van a tényekkel ? Azzal, hogy mindjárt megfullad ?
Hiszen a betegség is a múlt döntéseinek következménye , mi van, ha a következő pillanatban úgy dönt, hogy ő ezt az egész marhaságot nem hiszi el ? És csak a pillanat számít ??
Hiszen tőle függ, hogy hiszi vagy sem ?
És döntött . NEM HISZI EL !

És mit is szeretne a következő pillanatban ?
Pihenni , egy jót aludni, mert a testének erre van szüksége.
Az egójának hangosan kimondja :
- NEM HISZEM EL, amit te mutatsz , és most alszom egy jót !
És aludni tér .
Lebontja a felpolcolt párnák magas tornyát .
Egyetlen párnára hajtja a fejét , mint egy ember, akinek semmi baja .
Majdnem megfullad. Az egó harcba lendül . Megmutatja, mit tud ! 2 - 3 légvétel , a teljes fulladás határán .
De erősebb a felismerése - NEM HISZEM EL !! Nem ez az igaz ! A teste fáradt és aludni akar , és aludni is fog , az egóra csak legyint egyet .Tőlem aztán azt csinálsz amit akarsz .
A negyedik légvételre gyengül a fuldoklás , picit már kap levegőt . A jelenben marad és tudja , mit akar . Nem hisz a betegségnek , mert úgy döntött . Az egó kezdi feladni . Egyre több levegőhöz jut .
Végül az egó lassan teljesen elolvad , nincs már hatalma .
Ő pedig elalszik végre .
Hajnal felé ébred , több órán keresztül mélyen, pihentetően aludt .
És nem saját hörgése keltette fel . Nyugodtan lélegzik. A jelenben van .
Új ember ébredt - új nap virradt.
A gyógyulása megindult , végül fokozatosan tökéletesen meggyógyult .
A betegség csak egy álom volt . És a múltban maradt. Ő pedig a jelenben ment tovább .