Hiteles06 teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Szerintem ez is amolyan "érzés" - "áramlás" kérdése. Afelé 2010. nov. 21. vasárnap 10:13 /Mikor szólhatunk bele mások dolgába?/ Szerintem ez is amolyan "érzés" - "áramlás" kérdése. Afelé tartunk, hogy kifejlesszük ezt a képességet. Vagyis már bennünk van, csak elő kell venni. Ha erőszakosan, agresszíven akarsz valakit irányítani, meggyőzni, akkor azt érezni fogja az illető, ha megvannak hozzá az antennái (vagyis nyitva vannak). Nekem ez most épp aktuális téma. Sokat töprengtem rajta, miért érzek nyomást a gyomromban sokszor egy bizonyos ember jelenlétében, és rájöttem, hogy a hasi csakrámat "nyomja" az illető az erőszakos, elnyomó viselkedésével. (Amivel alapból dolgom van, mint már kiderült.) De hogy a Kati domináns anya blogjához kapcsolódjak: Úgy tehetem rendbe az életem, hogy kijelölöm a határokat, mibe szólhat bele a környzetem, és mibe nem. Nekem ez eddig nagyon nem ment, valahogy úgy voltam, vele, hogy "ahogy esik, úgy puffan", mondhatnánk, hogy nem voltak elveim, nem éltem szabályok szerint, inkább mindig lázadtam ellenük. De rá kellett jönnöm, hogy igenis fel kell állítani a saját rendszeremet, mert különben saját magam szívatom meg újra meg újra. |
||
Átfedés 2010. nov. 20. szombat 22:02 /A domináns anya/ Nekem nem a leírás, hanem az azt követő párbeszéd a furcsa. Mindig is volt bennem olyan érzés, hogy valami furcsa állatka vagyok, ami ritkaság. Talán ezért szereti a magamfajta az ilyen beskatulyázó leírásokat, mert kapaszkodót talál a világban, hogy: jé, hát nem vagyok ezzel egyedül??? De magamat a "vegyes" csoportba sorolnám. Engem lelkileg tart(ott) pórázon az anyukám, és fizikailag lazán. Én voltam az, aki szívesen ücsörgött a szobájában 30 évig, de a kutya se kérdezte meg, hogy mi van veled gyerekem, persze kivéve, ha ötösnél rosszabb jegyet hoztam haza, puszi, ölelés kizárva, verés előfordult. Csak az az ijesztő, hogy az ember gyereke AZT, AKKOR teljesen természetesnek tartja, és normálisnak, aztán eltelik pár év, és bután néz, hogy máshol másképp csinálják. |
||
Megkaptam! 2010. nov. 20. szombat 17:34 /Szeretni önmagunkat/ Szia Michaelita! |
||
Én :) 2010. nov. 09. kedd 20:34 /Szülő választás - miért éppen ők?/ Én azt gondolom, hogy azért választottam a szüleimet a leszületésem előtt, hogy megtapasztaljam a szeretetlenséget, a bizonytalanságot, a hatalmaskodást, a kiszolgáltatottságot. Azt gondolom, hogy nagyon kevés "emberi" életem volt eddig, mert nem érzek túl sok "felhalmozódást". Szerintem az a feladatom, hogy megtanuljam a biztonságot magamban megtalálni, megtapasztalni a szeretet, az elfogadást. (Köszi D. Kati, Eszter, Kriszti!) Nekem ez elég nagy falat. |
||
Nekem betalált 2010. nov. 07. vasárnap 14:50 /Szülő választás - miért éppen ők?/ Ez a leírás teljesen rám illik (passzív típus), és valószínűleg innen ered, hogy nem hiszek magamban. A szüleim mindig túl sokat vártak el tőlem, és keveset adtak. Természetesen választhatunk, hogy ki miben hisz, (mi választottuk-e a szüleinket) de engem ez a felfogás visz előre. Ezzel tudom kibogozni az összekuszálódott szálakat. Segít a megbocsátásban, és segít a lépegetésben. Most éppen a megfelelő énkép kialakítása a cél. Megszabadulni a félelmektől, és hinni magamban, és hogy "Elég Jó" legyek! :) |
||
A munka 2010. nov. 04. csütörtök 10:20 /Szeretni önmagunkat/ Célzottan kisgyerekes anyukáknak közvetítenek, segítenek munkát találni. Ez egy konkrét munka lenne. Igazából azon húztam fel magam, hogy ott szembesültem a hiányosságaimmal, és nem tudom úgy összeszedni magam, hogy ezeket a dolgokat helyre tegyem magamban. Pl. az is szóba került, hogy megmondom-e a véleményemet, amikor valaki megbánt, és én határozottan állítottam, hogy nem-nem, az felesleges, hiszen az nem az én gondom. Ja, persze. Még példát is tudtam rá mondani. Hát ha tudok példát mondani, akkor nem az én dolgom???? Kiborított, hogy mennyire nem ismerem magam még mindig, és mennyire vak vagyok. Mivel ez egy ügyfélszolgálatos munka lenne, és tegyük fel, hogy egy-egy ügyfél durván beszól, ideges, lehord, stb. és én azt mind benyelem, akkor nem valószínű, hogy a megfelelő ember vagyok a mukára. Na, nem ragozom tovább, jó lecke volt, csak a megfelelő tanulságok levonása szükségeltetik, persze maradandó formában. Írjam ki a konyhaszekrényre, hogy ezentúl nem nyelek be haragot???? |
||
Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül 2010. nov. 03. szerda 19:32 /Szeretni önmagunkat/ Hétfőn kiderül, de a nő rögtön vágta, hogy mindent egyedül akarok megoldani, és nehezen fogadok el segítséget, ami bennem a napokban tudatosult. A munka meg pont nem erről szólna. Úgyhogy megyek vissza részeket egyeztetni, meg félelmet megélni :) ja, meg hogy mi az akadálya annak, hogy higgyek magamban. :-) |
||
Korlátok 2010. nov. 03. szerda 16:05 /Szeretni önmagunkat/ Voltam ma egy állásinterjún. Megkérdezték tőlem, hogy a párom teljesíti-e azokat az elvárásokat, amiket támasztok felé... |
||
Alázat 2010. okt. 22. péntek 14:11 /Mire való a Tisztelet és hogy jön ehhez az Alázat?/ Nem lehet, hogy aki spirituálisan a helyére került, azt látjuk hétköznapi értelemben alázatosnak? |
||
Kriszti 2010. okt. 21. csütörtök 20:14 /Hadd legyek ma gyenge/ Azt szeretem Krisztiben, hogy rendkívül összeszedett és maximalista minden helyzetben (ő javította az önéletrajzomat:), és bár rossz anyának gondoltad magad, bevállaltad a pszichológust a gyerekeidért, és törekszel a tökéletességre! |