Én éppen ott vagyok....
27 évig éltem "tudatlanságban" én hajszoltam az anyagiakat, házat, műszaki cuccot, mindent....
Aztán történt pár dolog ami miatt egyre inkább önmagam felé fordultam.Két sikertelen lombik program, ennek fájdalma, aztán ,hogy úgy döntöttem felbontom a házasságom, nem akartam tovább, minden reggel úgy keltem, hogy nem úgy akarok élni ahogy ott...
Én ettől a döntéstől számítom az ébredésem...
Vannak nagyon rossz időszakaim, és mondhatom, sokkal kevesebb problémával találkoztam szembe, míg "boldog tudatlanságban" éltem.
Mégsem akarom ezt az utamat félbehagyni, mert érdekel, mivé válok, és hogy találom meg a megoldást a problémáimra, amikre most még hegyre tekintek fel, de remélem idővel magam mögött tudhatom ezeket!
Ez az út fájdalmas, és örök harc van bennem, hiszen kívánnám a jót, a boldogságot, a tiszta, egyenes utat, de valahogy nekem ezt végig kell mégis harcolnom.
Nektek is harcos ez az út? Vagy csak számomra ilyen?

Én is vezetek naplót, ami főleg kérdésekkel van tele, meg érzésekkel, csapongásokkal, de jó utólag visszaolvasni, én tizenéves koromtól írogatom , furcsa visszaolvasni évekkel ezelőtt történt dolgokat....de mindenképp tanulságos.