Szia!

Az év első napján ismét megkíséreltem az elengedés meditációt, de kétségeim vannak a sikerrel kapcsolatban. Tényleg el akarom őt engedni? Talán azért ilyen nehéz, mert az eszem, a szívem és a testem háromfelé húz, meg akarom hagyni a szabad akaratot, és félek attól is, hogy ha mégis kellenék neki, akkor nem vágynék úgy rá. Meg akarom-e menteni a házasságomat.? Hiszen ő vétlen katalizátorként csöppent bele, és nagyon kínos teher lehet neki az egyirányú plátói lángolásom. Úgy érzem, nem volt jogom ráijeszteni, hát elmenekültem, mondván jobbat érdemel.
Azt mondják a bölcsek, hogy csak a reménytelen szerelem tart örökké.
Tegnap elvittük a gyerekeket a koripályára, amolyan lánybuli volt. Még életemben nem voltam a jégen, de görkori is tán 35 éve volt utoljára a lábamon.
Amikor elindultam, csak a kapaszkodót kerestem. Lassanként megtaláltam az egyensúlyom, sikerült kicsiket csúsznom, és pár kör után már nem kellett a fal sem.
Nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: sokkal hamarabb megtanulok mindent, ha nem segít senki, ha elengedem a korlátot, és bízom magamban, az önállóságomban. És most nem a korcsolyázásra gondoltam.
Ennyi évnek el kellett telnie, hogy rájöhessek, nincs lehetetlen, ha bízom magamban.
Hozzáteszem: a megállás és a kerülgetés a nehezebb, de esés nélkül megúsztam.
Számomra ez az év a tapasztalás éve, a tanulás éve lesz, nem másoknak, hanem magamnak kell bizonyítanom, hogy vannak még rejtett értékeim, és nem mások véleményétől függök.
Eddig a szerelem adott szárnyakat, ha nehezen ment valami, erőt adott már az is, hogy rágondoltam.
Most az érzés kell repítsen, hogy egyedül is meg tudom csinálni, nem kell hozzá segítség.
Remélhetőleg. :)

Hali, Szisszke,

Sok sikert az utad kereséséhez. Én már nyár óta keresem a válaszokat, és mikor valami végre tisztul, jön a következő, és a következő kérdés. A problémáddal nem vagy egyedül, sokan érezzük ugyanezt. Én is megpróbáltam kideríteni a ragaszkodásom okát, amire a válasz valószínűleg a ko-dependencia, ha jól tudom. Ez már meg is énekelték rég : ha megversz, is imádlak én, te drága rossz apacslegény.Iinkább ragaszkodunk a megszokott rosszhoz, mint a bizonytalan jövőhöz. De útkeresők lévén már nemsoká kideríted a titkodat, és felnősz.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Szia Inyó!

Úgy tűnik, legtöbbünk ugyanazt a módszert választotta leszületése előtt, hogy találkoznia kell egy olyan személlyel, akit feltétel nélkül tud szeretni, és aki nem viszonozza. Ettől a kíntól pedig végre elindul az útján. Biztos odafönn is van tematika, amiből választani lehet...
Sanyi tanácsán elgondolkodtam, mármint az érzelmi bevonódásomat tudatos döntés előzze meg, mert utána már iszonyú nehéz az oldás. Puff neki, ez már késő bánat, de most elhatároztam, hogy én is sztrájkolok. Ezt a demokrácia luxusának tartják, hát éljünk vele. Elzárom egy kicsit a szeretet csapot.
Hajt az ösztönöm, szeretném kiélni a szeretteimen, de nem hagyják. Eddig mindig ők voltak az elsők, a gyerekek, a férj, és minél inkább ajnároztam őket, annál jobban menekültek előlem. Anya, feleség, nő, lélek volt a sorrend. Energia az első kettőre még jutott.
Most egy kicsit fordítok a sorrenden. Ugyan mit vesztek vele? Eddig sem kaptam meg a figyelmet. Most egy kicsit csak magamra fogom pazarolni azt a törődést, amit ők kaptak. Kíváncsi vagyok, vajon észrevesznek-e valamit. Teszem a dolgom továbbra is ugyanúgy, csak erővel kell visszafognom magam, nem lesz semmi szuttyongatás, nagy ölelés, csak kis puszi, mosoly, esetleg simogatás.
Vagy megkönnyebbülnek majd, hogy na végre, de lehet, hogy pedálozni fognak kicsit. Én addig is jól elleszek magammal, elfogadom úgy, ahogy van, ez van, ezt kell szeretni, hozott anyagból dolgozunk.
A kutyánál kezdtem, ott bevált, lehet, hogy működik a dolog?
Szenvelgés helyett irány a boldogság!

Annak, aki spirituális útkereső, minden segítség jól jön. És mivel fogalma sincs, hol kezdje, nézelődik a neten, fülel a buszon.
Ha már felismertük hogy többre vágyunk, fejlődni akarunk, olyan embereket kérdezünk, akik többet tudnak nálunk a témáról. És rájövünk, hogy milyen sokan vágynak a fejlődésre. Lehet, hogy nem személyesen, és tudatosan, de mindenképp segítenek. A kívánt tudást nyilván mestertől akarjuk megtanulni.
Elvégzünk egy pár tanfolyamot, és még több kérdésünk lesz, vagy csalódunk és rájövünk, hogy ezt eddig is tudtuk, bennünk volt a válasz a kérdésre.
Tehát a mester kell, hogy rájöhessünk, mi is mesterek vagyunk, csak eddig nem tudtuk.
Kuthumi nagyúr energia aktiválásai is -espavo.hu- arra tanítanak, hogyan 'hatalmasodj meg', ne kis porszemként tekints magadra, hanem abszolút tökéletesként.
Majd meglátjuk, próbálgatjuk a szárnyainkat.
De egyedül nem megy, kell hozzá egy földi vagy égi segítő - nekem legalábbis. Sőt, még a segítővel való találkozáshoz is elkelne egy kis segítség...