Ha kölcsönösen egymás változásában teljesedünk ki : akkor szerelmünk örökké tarthat , mert belesímul a világ folytonos megújulásába . Üdvözlettel : felacsó

Nem érdemes ! Kamasz , de még süldő felnőttkoromban is volt egy kósza elképzelésem arról , hogyha nagy társadalmi különbségek lesznek , akkor majd én lehetek valakinek a megmentő királyfi . Megvalósult a testi - lelki - szellemi nyomor , de mégse váltam csodává egyetlen Ő számára sem . A silány testi kihasználástól egy kipróbálás után , a teljes öszszhangra való igényem riasztott vissza . Gondoltam ezután : kövér nő sok van , szeretetre vágynak . Fogadjam el egyikük szerelmét , akit a sors az utamba vet . Ettől aztán elszökött a vágyam ! Ezután megpróbálkoztam majdnem gyógyítani . életet menteni a vágyott rászorulónál . Ő stabil lett , de már az elején több esze volt nálam , mert közölte , hogy nincs olyan helyzetben , hogy bárki segítségét is visszautasítsa . Amikor meg egy -két ráhangolódott (gyenge ? ) pillanatában adta volna magát , mert megérezte a soha ki nem mondott vágyam , akkor meg én nem akartam a rituálét elkezdeni Vele , mert nem azokat az érzelmi minőségeket éreztem , amivel érdemes lett volna .
Kezdtem már reménytelenné válni . Ekkor küldte a sors az utamba Őt , aki teljes természetességgel tapasztaltatta meg Velem , hogy akit szeret az ember , annak mindenféle indok hála , vagy számítás nélkül , vagy akár azok ellenére teljes természetességgel adja oda magát . Innentől kezdve nyugodt vagyok .Tudom , hogyha sorsom a sivatag , akkor úgysem tehetek semmit , ha pedig sorsom a vágy , akkor pedig szintén fölösleges erőlködnöm , mert úgyis a számomra legjobbat kapom meg , a számomra legalkalmasabb időpontban , és akkor és ott én leszek Neki is az . Üdvözlettel : felacsó

Mások által homályosan ... A tükröt egymásnak tartjuk , és az inspirációkor már nem tudni , hogy kinek a lelke csillant és kié csillantott . Majomtermészetem egyébként is közösségi létre sarkall .
Ha erős bennem a határ , az elhatároltság , akkor nemcsak Mást , de Magamat sem látom , ha pedig oldódik , akkor egyre inkább egyre megy , hogy Magamban nézem a Mást , vagy Másban látom meg Magamat .
A szakértelem hiányáról : Teli van t....m a szakértői kormányokkal . A bizalom , a nyíltság és a szeretetteli hozzáállás egyenesebb úton vezet , mert kevésbé nagyképűek és így könnyebben elnézhetőek a tévedései .
A közösségi önismeretszerzést le - , vagy felbecsülni nem akarom , mert szerintem minden tevékenység létjogosultsága önmagából fakad , az indoklás csak díszes cafrang és önigazoló elmejáték , aminek létjogosultsága szintén csak abból fakad , hogy élünk vele , és ez így jó . Üdvözlettel : felacsó

Elgondolkoztam azon , hogy Velem esett meg ezen eset , és most Teként fordulok Hozzád , hogy adj tanácsot : Mi is lenne a helyes cselekedet ilyen történés után ? ugyanis befuccsolt a bölcsességem .

De visszafordulva : Magam számára az önkéntelen érzelmi felindulásokat jónak , természetesnek tartom . Legalábbis jobbnak és természetesebbnek mint egy bármiféle és mégoly nemes eszmerendszeren való agyalás által magamnak
előirt és megvalósításakor ezért mesterkéltnek ható reakciót .
A kiabálás gondolom jólesett és levezette az indulatod .
A későbbi bűntudat viszont nem volt jó .
A hiúságod , a Magadról kialakított képed megsérült mert kitörtél magadból és a saját szemed elé került a viselkedésed ami nem egyezik a ketreced rácsain villódzóval .
De ha valóban nem tetszik az ahogyan viselkedtél és nem csak az agyad eszel és meszelné újra mosolygósra a képet , hanem a szíved is azt súgja , hogy lehet ilyenkor jó szívvel , - és nem összeszorított foggal , magadat görcsösen féken tartva , - másképp viselkedni akkor én azt tenném a helyedben hogy 1.
megpróbálnám elképzelni azt a feszültséglevezetést ami nem " negatív " ( örömtáncot járni ? - fogalmam sincs , hogy mit lehet tenni ilyenkor ) vagy elképzelni az érzelmileg oly mértékben kiegyensúlyozott állapotomat , amit még egy ilyen váratlanság sem billent meg és 2. kérném hitem felkentjét vagy felkentjeit , hogy segítsenek elérni ezt az állapotot . Nem lehetetlen ! Fel kell jegyezni a lelked kívánságlistájára amit imáidban rendszeresen felidézel és örülni előre annak a biztos tudásának , hogy ez egyszer , - a számodra legmegfelelőbb időben - , megvalósul és amikor ez az örömérzés időnként felforrósul akkor köszönetet mondani érte a világnak , Magadnak . Te számodra is meglepetés lesz amikor teljes természetességgel viselkedsz egy hasonló helyzetben azon a módon amit minden szinted elfogad és amely viselkedéssel lelkiismeretfurdalás nélkül azonosulni tud . ( Nálam 10-15 év is volt egy ilyen folyamat , de megérte várnom ) Addig viszont sok energiát és görcsöt megtakaríthatsz magadnak , ha megbékélsz a "most ilyen vagyok , de leszek még tökéletesebb is " jegyében Magaddal , és olyannak szereted magad , amilyen most vagy . Utólag megkönnyebbülten nevess egy jót a helyzeten , hogy nem jött még el a te időd a halálra , és élvezd , hogy nem szorult beléd a düh , a felháborodás , hanem , - az élet áramlását nem megakasztva - , rögtön kiadtad magadból , és mondj hálát sorsodnak , jótündérednek a szerencsésen végződött forgalomirányítói tevékenységért .
üdvözlettel : felacso