Szia Smaragdzölden

Ez a határ nem egyéntől függ?
Szerintem ez olyan, mint minden más az életben.
A matek se megy Mindenkinek ugyanugy.
Van aki napokig tanul, a másik ember pedig 5 óra alatt bevágja.
Ott a határ, ahonnan már fájdalmat okoz.
Ahol már túlzott előnybe helyezünk egy másik embert, legalább is Én igy gondolom.
Mondhatnak Rólad vagy Neked ezren mást és mást, de ha Te fogod Magad felteszed a nagy költői kérdést-JÓ EZ NEKEM, JÓ ÉRZÉSSEL TÖLT EL, ÉPITEK EZZEL A DÖNTÉSEMMEL stb. és amig IGEN a válasz addig határon belül Vagyok, Én.

Szia Vándorlélek, mármint, ha itt Vagy

Hogy vagy?
Mi a véleményed erről a blogról?

Ott a határom , ahol az egyre erősödő kényelmetlenség érzés már rég átcsapott a számomra már tartósan elviselhetetlenbe , - amihez számomra előre megláthatatlanul mégsem sikerült felnőnöm , - és a nyomasztó teher ólomsúlyától ( azt lábamra ejtve ) hopp ! hirtelen megszabadulok . Üdvözlettel : felacso

Ez a téma nagyon érdekel. :)
Szerintem amúgy az a lényeg, hogy megvizsgáljuk, mi is pontosan az, amiből kiindulunk. Az, hogy jókat gondoljanak rólunk, akkor is ha nem vagyunk önmagunk, vagy az, hogy úgy viselkedjünk, hogy nem akarunk megfelelni, de az a cél, hogy örömet okozzunk a családtagoknak, vagy legalábbis ne ártsunk, ha lehet. Ez dönti el szerintem az egyensúlyt. Ezeket tapasztaltam ki, bár ezt még gyakorolnom fel, főleg anyukámmal kapcsolatban, mert még mindig rosszul tud esni, amikor olyannal kapcsolatban kapok tőle kritikát, ami nem azzal kapcsolatos, hogy őt megbántottam-e. Ettől még nem tudok függetlenedni, de már rájöttem, hogy kellene. Viszont azt már meg tudom csinálni, hogy ez ne befolyásolja a viselkedésem, gondolataim, csak rosszul esik, és inkább nem vitázok. Amúgy nincs sokszor ilyen, de amikor van, akkor nagyon tud fájni, ha apró dolog is.

Úgy gondolom, hogy elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek. Ha az általam generált események, érzések váltanak ki másokból, érzéseket, cselekedeteket, azokért nem én vagyok a felelős. Ők felelősek a saját reakcióikért, én a sajátomért, felelek. A törvény a felelősséget, kicsit szétbontja, de a karma, a karmikus következmények nem az emberi törvények szerint működnek. Ez így van jól.
Ha az én drága jó anyám agyon félt, nevetséges dolgok miatt, az nem az én problémám, hanem az öve, neki kell megérteni, hogy magamért én felelek.
Hogy a megfelelésre meddig kell törekedni, kelleni nem kell, mindenkiben ott a mérték.
De vigyázz mert a sok megfelelés közben elveszíted önmagad.
Magadnak felelj meg elsősorban.