Talán a Nők Lapjában volt régen egy rovat , aminek a mottója arra figyelmeztetett , hogy próbáljuk a meglevőt élvezni , újra és újra felfedezni a másikat . Ezt megkönnyíti , hogy változó ütemben , de folyamatosan változunk . ( Én pl. sose tudtam , hogy ha hazamegyek , akkor kit találok otthon , vagyis milyen hangulatban fogad a szerelmem . Mondtam is Neki , hogy ha mindig szabadon eldönthetném , hogy hova megyek haza , akkor is mindig Hozzá mennék .) Megnehezíti , hogy kényelmességből a már megszokott , bevált oldalunkat vagyunk hajlamosak mutatni a másik felünknek , eltakarva a bennünk fejlődő változáscsírák fényét előle .
Ha végképp elszürkülnek a dolgaink , egy kis csillogást még akkor is adhat az emlékezés a kapcsolat valamely társunkhoz kötődő csodájára .
Ha nem megy , nem kell erőlködni , de akkor is fel kell tűzni szemmagasságban vágyaink falára , és időnként megcsodálni , mint biztosan eljövő önmagunk .Üdvözlettel : felacsó

Jó karikírozása egy szélsőségnek , és aki olvassa , az akaratlanul is megvizsgálja magát , hogy mennyire ilyen . De , mivel eltúlzott , így teljes mértékben képtelen voltam megtalálni magamat benne , és az ellenkezőjében sem sikerült . De arra azért rájöttem , hogy a SZENT EMBER bennem is él , csak nem tudja magát teljes mértékben kifejezésre juttatni . ( TV - t nézni azonban még a szentség elérése érdekében sem vagyok hajlandó . Talán majd , ha felismerem , hogy ezer alakban én szereplek benne a saját múlatságomra . ) Üdvözlettel : felacsó

hogy túl sokat töprengtem a párom iránti szeretetem határfeltételein , belehajszolva Őt az akkor még általam elviselhetetlennek vélt magatartásba . Szerencsére , vagy nem a megölésemig nem jutott el . Tudni jó ezeket a határokat , hogy örülhessünk a majdani feloldódásuknak , de huzamosan rájuk összpontosítani veszélyes lehet .Üdvözlettel : felacsó

akkor nem jön az energia , sőt , még azt a pár kulcsszót sem vagyok képes kimondani .
Viszont : Mindenkinél van betegebb , vagy hasonló gondú , akivel nem véletlenül fut össze , és lehet , hogy a saját bennseje is kissé rendeződik a másikkal való törődés adta haladék ideje alatt , de legalábbis nem zilálódik tovább a fenenagy önvizsgálódástól és öngyógyítástól , a figyelem és akarat erőlködésétől .
Ha épp dől össze a világ , szerintem akkor kell akkor kell igazán a szeretet , fogódzó magamnak , másnak , ( felhőágyban lebegés a szakadék fölött ) . Az elhívatottság nélküli tanítást én is hiteltelennek és erőltetettnek érzem . Vagy mégse ? Üdvözlettel : felacsó