El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?
Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.
El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?
- a3140a blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
16 hozzászólásÖnmagukat, igaz, mély önvalójukat keresik úgy gondolom. S még azt is gondolom, hogy minél inkább felfedezik közben Istent, vagy a Felsőbb Ént, annál inkább felhagynak a kereséssel. Onnantól már inkább a mindennapi csodák, az Isten ezernyi megnyilvánulása köti le a figyelmüket.
Persze, amíg ide eljutunk, addig óhatatlanul a szerzés, birtoklás, az elme erősítése, az egó növelése zajlik egy pontig, utána pedig a törvényszerű zsugorodásé, visszahúzódásé, lecsendesedésé, megszelídülésé a főszerep.
El tudom képzelni,sőt be is kéne már fejeznem.Magammal kapcsolatban azt gondolom,hogy már csak a hülye kíváncsiságom hajt,hogy még,még még,a helyett hogy megállnék már és csak befelé figyelnék.
kb. 15-éve kellett volna megállapodnom ott,ahol végre tartottam.De nem ,futottam még pár kört,és megint rájöttem,hogy hopp ugyanott tartok,a kör bezárult.
Lehet ,hogy kellett még pár tapasztalat,de ezzel valahogy kicsit meg is zavartam magamat,és úgy tűnik kezdhetem előröl azt ami akkor már megvolt.
Szóval azt gondolnám,hogy a ,,tudást''nem feltétlenül kívülről kéne megszereznünk,hanem sokkal inkább belülről.
Ehhez meg tényleg fel kéne hagyni minden egyéb dolog keresgélésével,és inkább rátalálni az ember igazi Önmagára.
Ez teljesen szubjektív vélemény,saját magamra vonatkoztatom.
Szerintem JÓ a következtetésed, ha ugyan számít valamit az én szubjektív véleményem. :)
Attól függ mit keresünk :)
Hát elég keveset,épp hogy a gázszámlára futja:D
Azt nem tudhatom, ki mit keres, én önmagam és a lehetséges valóságok jobb megértésére törekszem. Nem tűztem ki végcélt, amit el akarnék érni, csak élek, és hagyom magam tapasztalni. Mindezt az épp megélt tudatossági szintemen.
Miért keresed önmagad? Én látlak és a fényképed ott van. Ha a tükörbe nézel, Te is láthatod magad. Akkor örömködjünk, meg vagy :-). Nem tudom elképzelni, h nincs célod.! Hajrá, drukkolok.
Kobold
Ha a megismerést és a megértést úgy vesszük, mint az objektív tudatosság körvonalát, az akkor ér véget amikor a körvonal önmagába visszazár. Eljutunk a világ végére vele, és onnan vissza magunkhoz. Mint egy önmagába visszaforduló téridő :)
...aztán kezdődik minden előről, csak már egy "magasabb" szinten... mondjuk, én inkább spirálisnak érzem...
Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com
Ha nem tűztél ki célt, akkor sodródsz az árral.
Ha kitűzöd azt a célt, hogy tudni akarod az igazságot és szabaddá akarsz válni, akkor ez fog történni.
Nem spirális pályán, hanem akár azonnal és véglegesen.
Amikor ez megtörténik, továbbra is történik veled az élet tovább, azzal a különbséggel, hogy te már szabad vagy. Az élet pedig 1000x szórakoztatóbbá válik. :)
Ezzel nagyon egyetértek. :)
Hú, már régóta meg akartam kérdezni valamit :) Te tapasztaltál már ilyen samadhi tudatállapotokat (nirvikalpa, savikalpa... és társai)? Vagy ezek valójában mik, és mi közük van a megvilágosodáshoz? Olvasni olvastam róluk, de valahogy nehéz volt bárhogyan is azonosítani őket annak ellenére, hogy valamennyire mégis el tudom képzelni (pedig ez azt mondják nem lehet).
Amit én valamit éberen megéltem magas tudatállapotok alatt, de nem igazán tudnám megmondani, hogy ilyen samadhi szinten mit jelentenek, vagy valami...:)
Igen, többféle samadhi létezik, azonban értelme csak annak van, amelyben teljesen tudatos maradsz.
Én ezt az egyet hívom samadhinak. A többi egyszerűen módosult tudatállapot, általában az alváshoz hasonló öntudatlanság jellemzi. Ezeknek semmi értelmük.
Az igazi samadhiban tökéletes csend van, miközben tudatosan megéled a samadhival járó boldogságot.
A megvilágosodott ember nincs mindig samadhiban. Az ő elméje is aktív, amikor kell.
Viszont a felesleges (ego-t fenntartó) belső párbeszéd már nem jelentkezik.
Érdekes módon, bármi történik kívül illetve az elmében, mindezek mögött a tökéletes belső csend folyamatosan jelen van és ez alkotja a belső identitást.
"A megvilágosodott ember nincs mindig samadhiban. Az ő elméje is aktív, amikor kell.
Viszont a felesleges (ego-t fenntartó) belső párbeszéd már nem jelentkezik.
Érdekes módon, bármi történik kívül illetve az elmében, mindezek mögött a tökéletes belső csend folyamatosan jelen van és ez alkotja a belső identitást".
Már ezért érdemes megvilágosodni, hogy az ego-t fenntartó belső párbeszédtől megszabaduljunk:)... nem gondoljátok?
Igen.
Amikor már megtaláltad a kulcsaid önmagadhoz, többé nem keresel.
Én már csak "visszakeresem" magam ezekkel, amikor még el-el-tévelyedek. de már észreveszem, és tudom, mihez nyúljak.
Én már nem tekintem magam keresőnek.
Inkább tapasztalónak, vagy valami ilyesmi.
:)
Namaszte
Egyszer úgy ébredek . Üdvözlettel : felacsó