gondolatok nélkül , mert kíváncsi voltam , hogy más , hogy látja , mert nekem nem volt egyértelmű .A honlapra belépve ez a régi blog fogadott , és elgondolkoztam rajta , hogy vajon miért .
Az öngyilkosság előtti állapot számomra is elképzelhető : körülülnek láncos székek , az ablakok tompa szürkületet árasztanak , és az ajtók sem nyílnak már .Az egész szoba sírboltként borul fölém .
A társam halála óta tudom , hogy csupán az elfogadó jelenlétem elég lett volna a folyamat megállításához , mert ez nem természetes állapota az elmének . Egy darabig a bennem lévő isteni szikra lett volna a gyertyafény , amíg az Övé körül is el nem oszlanak a felhők .
A természetes halál előtti időszak megélhető derűsen , főleg annak ,aki a lelkével egy , aki ki nem élt vágyak nélkül , életét megélten , abba kissé már belefáradtan búcsúzik el . Az őskultúra szellemiségét őrző természeti népek öregjei régen így mentek el , és ez a környezetük számára is természetes volt .
Nekem túldmenzionáltnak tűnik az a gondolat , hogy egész életünket a halálra való készüléssel töltsük . Túlnyújtott előjáték lenne az ! Való igaz , aki születik az egyszer elkerülhetetlenül meghal , és nem mindegy , hogy utána , hogyan számol el magával . Ennek valóban végig kell kisérnie egy háttérprogramként életünk minden cselekedetét , érzését , gondolatát . ( Isten szeme mindent lát - mondták régen ) . De csak egy szubrutin segédprogramként . Szerintem élvezetesebb , ha életünk tortáján nem ez a hab , hanem a szeretet megéléséből fakadó öröm , tánc , ének , játék , nevetés , és a kandírozott gyümölcsszemekként beleágyazott társkapcsolatok . Üdvözlettel : felacsó

az élet szeretete . Felmerült bennem ezzel kapcsolatban egy kérdés:
A nem öngyilkosságnál nincs ilyen szakasz , vagy csak a nem megvalósított , nem kiteljesített élet befejezésénél kísért meg ez a sajgó érzés ? Üdvözlettel : felacsó

ugyanaz jut az eszembe . Ez iránymutató arra nézve , hogy milyen téren kell még legsürgősebben tökéletesítenem magamat .
Betegség : a tudata nagyon szoros lepelként tud tapadni a közérzetünkre . De nincs olyan dolog , ami egy idő után ismerőssé , megszokottá ne válhatna , és a hozzákötődő érzelmek megváltoznak , lekopnak róla , noha a testi fájdalom esetleg ugyanaz marad . pl . : A fogászatot már sokkal könnyedebben élem meg egy évtizede : nem azzal a menekülésre késztető rémülettel , mint iskoláskoromban . Köszönettel : felacsó

Lehet , hogy nem szerencsés , de belőlem ez jött .
A Te élettapasztalatodból az következik , hogy nincs igazam ,
az Én élettapasztalatomból meg az , hogy többségében igaz . Számomra mindenképp , és remélem , hogy nem egy másik agymosás áldozata vagyok , hanem tényleg az élettapasztalatom .
Tovább én se mélyülök . Bocsánat , ha megbántottalak ! Elnézést kér a tapintatlanságáért : felacsó