Mostanában olvasgatom a Pleiádok üzenetét , ami egy 20 -30 éve olvasott tudományos fantasztikus elbeszélés alapötletét bővíti ki . A témához annyiban kapcsolódik , hogy örömmel olvasom , hogy a buddhisták szerint is inkább az örömevőkkel szüreteltessük le az érzelmeinket , mint a Földet és az Emberiséget az erőszak és szenvedés
termelésére a bukáskor átállító bánatevőkkel .
Másrészt valószínűleg ezért könnyebb átélni a bánatot , mert a monokultúra ennek a termelésére lett beállítva . Pedig jobb lenne nevetve tanulni , elmúlni . Üdvözlettel :felacsó

Tökéletesnek tűnő házasságot már láttam , de lehet , hogy csak nem elég mélyen , hanem csak a problémás szintjük fölött . Viszont minden házasságban vannak tökételetesnek tűnő pillanatok , amikor a gyerek is kint játszik , és tényleg mindketten belülről kívánják , bár ilyenkor szokott beözönleni a bejelentés nélküli rokonság . Minden párkapcsolatban vannak olyan pillanatok , amikor a másik remekel , megtáltosodik ( bármiben ) olyat csinál , amivel a szíved érinti meg , és azontúl csodálod a hibáival együtt is . Meg kell őrizni az ilyen pillanatok emlékét , öntözni , frissen tartani , ápolni , mert ha ott van benned , amikor a kedvesre nézel , akkor egész más szemüvegen át látod Őt , és egyúttal mégse csak Őt , hanem legjobb énje ragyogásába öltözve a múló csodát .
Valóban kinn a bárány , benn a farkas . Én is mindig megijedek , mekkorát akar változni a gondolkodásom , ha a komoly kapcsolat szele megérint . A lehetőségek csodás végtelenje után ugyanaz a személy már nem mindenféle , hanem nagyon is valamilyen . Másrészt a harc magammmal , hogy szabad maradhasson , és ne telepjedjek rá se az elfogadott módokon , se jobban ,de azért háttérként mégis érezzen maga mellett .
és viszont . Mégis , hiszek abban , hogy mivel mindenki valamilyen , ezért kell , hogy létezzen olyan személy , akivel az átlagnál jobban tudnak illeszkedni egymáshoz , és vágynak is egymás társaságára . A legtökéletesebbet egy élet alatt nem biztos , hogy sikerül megtalálni , ezért én úgy gondolom , hogy a már megfelelő az igazi (akinek a hibáit is szeretni vagyok képes ) , az elkésett tökélynek meg fityisz .
A barátnőid a féltékenységbe , aggodalomba a sok sok ismétlés és az változatlanul ismétlődő következmények ( veszekedés , rossz hangulat , kedvetlenség stb .) után bele fognak unni ,és megélnek majd valami jobbat .
Én is ábrándoztam már ilyesmiről:az egyik a hátamat masszírozná , a másik a lábamat ... (az se baj , ha szőke tündérek ) csak hát ilyenkor ér mindig a bilibe a kezem , és erre már csak fölébredek . Üdvözlettel : felacso

Az olvasást én kábítószernek tartom , főleg ha túlzásba van víve . Persze csak a társasan végezhető cselekedetekhez képest (séta , beszélgetés , mesélés , éneklés , és a testi érintkezés különféle formái stb . ) Ugyanakkor mértékkel élve vele , céltudatosan használva : csodálatos örömforrás . Az agynak ugyanis , - állítólag - , mindegy , hogy az inger valódi- e vagy sem , ráadásul a szellemi öröm ( hoppá élmény ) legalább olyan borzongató lehet , mint a testi , és így edzésnek sem akármilyen .
Felfogható az olvasás katartikus élménye egy zuhanyzásnak , törölközésnek és fésülésnek is , csak ezzel nem a látható , hanem az azt átható szellemi és érzelmi testedet ápolod .
Bizonyos olvasmányok gyógyítóak is lehetnek . Ez részben személyfüggő , hogy kinek , melyik .
Érdemes 10 - 20 évente újraolvasni az eléd kerülő könyveket , ( kivéve , ha már akkor taszít az unalom , amikor a kezedbe veszed ) , mert a jobbakban több van , mint amit 20 , 30 , 120 stb . évesen kiolvasol belőle , nem szólva a felejtés miatti újdonságukról amit megnyugtatóan ismerőssé tesz az , hogy tudat alatt mégis emlékszel a várható fordulatokra .
Másrészt az elolvasott könyv nemesebbé tesz , olyan gondolatokkal , érzésmódokkal , érzelmekkel , lehetséges helyzetekkel ismertet meg , amik felszínre hozzák benned azokat a lehetséges világokat , amikben élsz , és amik rejtve benned élnek , magyarán : képzeletdúsabbá rugalmasabbá teszi a gondolkodásodat . Beleláthatsz más emberek gondolataiba , érzelmeibe , indítékaiba ,úgy , ahogy azt hétköznap sose . Az ami megmarad , arra már nemcsak a hajlamod van meg , hanem tudatosabban használhatóbban is a részeddé válik , mint a begyakorolt mozdulatok .
Ahogy mondod : " Kreatív " , mert fantáziát alkot növeszt és edz , ami ugyanúgy a test része , mint az érzelmek , vagy a kezek - lábak . Bármelyik nélkül nem teljes , hanem csonka az ember .
Segít magadra ismerni : pl. mindenkire jellemző , hogy milyen jelenetek töltik el izgalommal , és az , hogy miért azok azon el lehet gondolkodni , vagy meditálni .
"A könyvek vége kitörlődik ." Ezt érdekesnek találom . Kíváncsi vagyok más mit ír rá .
Nekem az jut eszembe róla , hogy be szoktad -e fejezni a dolgaidat , illetve , az , hogy hogy viszonyulsz a halálhoz ? Kérdezd meg magadtól ! Üdvözlettel : felacsó

Ha annak idején az isteniről való leválás (a kapcsolat elvesztése ) volt a baj megjelenési formája , akkor a visszakapcsolódás lépcsőfokainak mérésére a különféle kapcsolati szintek elérése akár jó mérce is lehet . Persze ez , mint minden felosztás : erőltetett . A képességek valószínűleg nem ilyen merev sorrendben nyílnak ki , csíráik valószínűleg mindenkiben különböző mértékben és az előzőeket áthatva , kibomlásukkal az előzőeket is új minőségi szintre emelve , egymást segítve jelennek meg . Én gonoszkodásból a második - harmadik lépésre tippelem , tekintve , hogy a kutyák és a fák és egyéb mezei élőlények , valamint a galaxisok a jútúbon keresztül nem érhetőek el , tehát valószínűleg nem ők az ismeretterjesztés célcsoportjai . Szívesen megnézném személyesen , mert kíváncsi vagyok , hogy szent vagy bolond , esetleg mindkettő részünket megéli -e magában . Nekem egyébként rokonszenves , mert én is szeretek analizálni , metszegetni . Üdvözlettel : felacsó