Amit tenni akarom , azt úgyis megpróbálom , bármit tanácsol a horoszkóp .
Én ugyan a Ji Csinget használom útmutatáskérésre , de az is mondhat bármit .
Legutóbb egy távoli ismerősöm felé kezdett fordulni az érdeklődésem . Kolléganőm azt mondta róla , hogy éppen facér . Mielőtt nagyon beleéltem volna magam a dologba , úgy döntöttem , hogy egy éppen akkor nekem kapóra jött ürüggyel meglátogatom . Előtte megkérdeztem a Ji Csinget kettőnkről . A visszavonulás jelet kaptam , amit "hagyd abbá "nak értelmeztem , de akkor is elmentem hozzá másnap . Rögtön az elején kiderült , hogy kisbabát terveznek a vőlegényével , úgyhogy rövid beszélgetés után megnyugodva távoztam , hogy lám - lám mégiscsak igaza lett a jósjelnek .
Utólag végiggondoltam , hogy lehet , hogy a kolléganőm is igazat mondott , hanem az arcomra lehetett írva a látogatásom jellege , és , mivel elég magas a hölgy EQ - ja , ezért finoman lecsapta a labdát , hogy meg ne bántson . Ennyit a horoszkóp szörnyűségeinek megvalósulási módjáról . Üdvözlettel : felacsó

Például azt nem jó tudni sokszor, hogy mikor fogunk meghalni. Én többször álmodtam már olyat, hogy fiatalon meghalok. Ha ezt biztosan tudnám, sok mindent nem tennék meg már, amit most tervezek, egész máshogy szervezném maradék mostani életem. És akkor nem teljesíteném azt, amit szeretnék, ami a feladatom is lenne. De így, bármi is az igazság, amennyire lehet, meg tudom tenni. Szerintem ezért nem véletlen, hogy nem tudunk mindent, legalábbis nem biztosra.

Én nem félek tőle.
Minden ilyen jellegű téma csak tanácsot ad és néha talán segit egy-két választásban.

Mindenképpen befolyásolja az ember életét. Egyik nagynénémnek gyerekkorában megjósolta egy cigányasszony, hogy 47 éves korában meghal.
Egy darabig jól elvolt vele, hogy van még hátra bőven, de 46 körül elkezdett aggódni rajta: hogy mi van, ha mégis?
Aztán annyira beleélte magát, hogy 47 éves korában szívrohamban elhunyt. Apám, aki tíz évvel volt fiatalabb szintén magára vette a jóslatot (nem tudom miért) aztán 47 éves korában kapott egy nagyon kemény szívrohamot. Szerencsére a közelében voltunk, így a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét.
Mindezek ismeretében úgy tartom, jobb nem tudni előre semmit, mert ha nincs is alapja, beteljesíthetjük mi magunk, magunkon is...

Van aki tudja magáról, jobb ha nem hallja a jóslatot.
Viszont van olyan aki, ha meghallja mi vár rá, nekiáll cselekedni, küzdeni. Ilyen voltam magam is.
Hiszen számtalanszor kiraktam magamnak, mi vár rám. Más volt látni és más volt megélni, de nem mondtam volna le a tapasztalásról.
Persze ki menyire determinálja a jóslatot.
Ma már másként állok a tudáshoz, megtanultam, hogy a kártyám a legtöbb esetben pontosan megmutatja a tényeket, már nem küzdök, egyszerűen azt kérdezem meg, mire tanít ez a helyzet. Igyekszem tudatosan tanulni a dolgokból.
Mikor elváltam még nem tanultam asztrológiát, csak később. Utólag néztem meg és pontosan mutatta a válást. A közelmúltban is történt ilyen, mikor a kártya és az asztrológia segítségével megtudtam, hogy akit kedvesemnek gondolok az másnak is a kedvese.
Hát van ilyen :).

A felelem gyökere a tudatlansäg.
Ha leküzdjük a tudästol valo felelmünket,
akkor mär tudni fogjuk hogy a felelem
nem mäs mint az önmagunk megcsonkitäsa.

A felelem az amivel fogva tartjuk,lelassitjuk a szellemi fejlödesünket.

Mert felelem a jövötöl,es a jövövel valo foglalatossäg elvonja a figyelmet
a jelenröl.
Ez a felelem nagy csapdäja.

Mert mit is feltek?
Hiszen semmi nem az enyem!
A tulajdon illuzio!
Minden es mindenki ami körülvesz,csak kellekek szämomra.
A lehetösegeim korlätlanok,mindent megkapok ami a fejlödesemhez szükseges.

Csak tapasztaläs van.
S hogy a tapasztaläst hogyan eljük meg ez attol függ hogy
mennyit ertünk meg a szituäciobol.
Ha tudatlanul akkor az gyakran fäjdalmas igazsägtalan,es felelmetes.

De hät tudom hogy tudod miert is beszelek...! ;)
Erika Szeretettel!