Nahát! Nálunk az egyetemen a Ji Kingről tart órát (egyik fordítója: Karácson Gábor) "kínai filozófia" néven. Akartam is írni róla egy blogot... de valahogy elfelejtettem.
Olyan könnyed humorral fűszerezve mesél olyan mélységekről, a hexagrammákon keresztül a megvilágosodáshoz vezető útról, zen mesterekről, hogy a "kívülálló" hallgatók számára is élvezetes, nem pedig elszállt az óra... a magam részéről hol szájtátva hallgatom, hol a könnyem pereg a nevetéstől :)

A cikket nem olvastam el, inkább bejárok szorgalmasan, és Karácson-tolmácsolásban tanulom meg mit is rejt a Ji King... :)

(a véletlenszerű felnyitás elég jól működik -igaz még csak egyszer próbáltam-, de aztmondják nem adható ki a könyv kommentár nélkül. És míg maga a fordítás egy x-száz oldalas kötet, a kommentár másfélszer olyan vastag és 2 db-os kötet... szóval... hajrá! lehet búvárkodni;))

őket nem szoktad letiltani? :P nekem úgy rémlik.... :)

Számomra a vágynélküliség egyet jelent azzal, hogy elfogadod ami van, nem hajszolod folyton a többet-jobbat. Ez az európaiaknak elég nehezen felfogható, mert mi mindig rohanunk valahova, és csinálunk valamit, teperünk ezerrel.
Vágyhatsz a megvilágosodásra is... de pont ez a vágy meg is akadályozhat abban, hogy elérd.

...jajj, erről is van egy jó DeMello sztori, ha nem unjátok még h folyton ilyenekkel jövök, akkor megosztom :)))

"Anand volt Buddha legragaszkodóbb tanítványa. Évekkel Buddha halála után eltervezték, hogy létrehozzák a Megvilágosultak Nagy Tanácsát, és az egyik tanítvány elment Anandhoz, hogy erről értesítse.
Anand akkor még nem nyerte el a megvilágosodást, pedig évek óta megfeszítetten dolgozott rajta. Így aztán nem is vehetett részt a tanács ülésén.
Még a gyűlés előtti este sem volt megvilágosult, ezért elhatározta, hogy egész éjjel keményen gyakorol, és addig abba sem hagyja, amíg el nem éri célját. De csak annyit ért el, hogy jól kifárassza magát. Minden erőfeszítése ellenére sem haladt egy hajszálnyit sem előre.
Hajnal felé aztán elhatározta, hogy feladja, és lepihen kissé. Ebben az állapotában, amikor minden kapzsiság eltűnt belőle, és még a megvilágosodás után sem vágyódott, párnára hajtotta a fejét. Abban a pillanatban elnyerte a megvilágosodást."

Egy Hollandiában élt ismerősöm mesélte, hogy ott azt látod hogy kedvesen eltársalognak ebéd közben, és ha nem tudsz hollandul eszedbe nem jutna, hogy épp ellentétes politikai nézeteikről van szó. Anyázás nélkül...

Van egy finn lány az egyetemen, őt kérdezték egyszer valami ottani politikai dologról, amire az volt a válasza, hogy ott mindegy ki van hatalmon, mert mindkét oldal azért tesz, dolgozik, hogy az embereknek jobb legyen, aztán csendben, szinte szégyenkezve hozzátette: nem úgy mint itt...
Ott azért lemondott egy miniszter mert megjelent az újságban egy cikk, miszerint ügynök volt. A vád nem volt igaz, mégis lemondott, mondván nincs helye ott, ha nincs bizalma benne az embereknek, ha ilyet feltételeznek róla.
Ott a munkanélküliség legtöbb esetben abból fakad, hogy egy fizetésből vígan meg lehet élni, úgyhogy anyuci otthon marad a gyerekekkel.
A főorvosnak nem derogál bringával munkába menni, szívesen kölcsönadja a Volvót a vendégeknek...

Lehet jól csinálni? Igen, lehet.

vö. Magyarország: ha nem úgy gondolkozunk hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is" és "mindenki hülye aki nem azt gondolja mint én", ha nem mindenki csak a maga zsebét tömi, ha a hazugság már nem erény, akkor itt is lehet és lesz is változás.