Az abortusszal is Istent játszanak... szerintem. Az mégis "hétköznapivá" vált.

Eutanázia témában: nem sok találkozásom volt eddig a Halállal, de egyszer fogtam a szomszéd néni kezét, amikor haldoklott. Ő csak szépen elfogyott, nem betegség miatt halt meg. Már meg se ismert. Felkészítettek, hogy megrendítő látvány lesz, mégse attól rendültem meg ahogy kinézett. Csodálatosan puha és sima lett a bőre, annak ellenére hogy úgy nézett ki mint egy csontváz, mert már jó ideje alig evett... Szorongatta a kezemet, és könyörgött, hogy segítsek már neki átmenni, mert ő már haza akar menni, csináljak valamit... (hívő létére) ...semmi rossz érzés nem volt bennem, de olyan se hogy segítsek neki átjutni. Átér ha itt lesz az ideje. Erre gondoltam, és hálás voltam a Sorsnak, Istennek, hogy még láthattam. Annak is, hogy ÍGY láthattam. Mély nyomot hagyott bennem ez a találkozás, de egyáltalán nem fájdalmasat...

Összességében úgy gondolom hogy ha el is cseszünk valamit, akár durván, akár kevésbé, a végén kerekedhet ki belőle valami egész más, és JÓ, de csak akkor ha partnerek vagyunk benne: nem játsszuk Istent, hanem vele játszunk ;)

Hú... hát ezen a téren bőven van dolgom... egy időben tök jól elvoltam (nem volt probléma a nő(i)ségemmel) aztán történtek dolgok, amik miatt lassan elférfiasodtam :( nem merek nőnek látszani... néha tökjól érzem így magam, de volt már olyan is, h sírógörcsöt kaptam, mert vettem egy magas sarkú cipőt, itthon szépen elkopogtam benne, de mikor arra került a sor, képtelen voltam rá, hogy kimenjek az utcára, annyira nem éreztem magam elég egészen-nőnek hozzá... szerencsére ez már a múlté, de még messze nem tartok ott, hogy elégedett legyek a női énemmel...

Szóval nagyon köszi h jópéldát mutatsz, Inyó! :)

Örülök hogy szóba került ez a dolog, olyat lehet csinálni, hogy jelzi a rendszer ha valaki válaszolt egy hozzászólásunkra? Mert azt veszem észre, hogy pl ez a jó kis random rendszer segítségével régebbi témák is aktivizálódnak, de esetleg nem veszi észre az illetékes, hogy kérdés-reakció érkezett...
Ez megoldható?

(eddig azt gondoltam, hogy az intuíciónkra van bízva ez az oldala a blogolásnak... :))

Részei vagyunk a nagy kerek egésznek pont azzal, ahogy haladunk a tökéletesség felé -tehát még tökéletlenül. Szerintem fölösleges rajta "agyalogni", mert úgyis oda lyukadunk ki. Ha nem teszel semmit érte, az Élet, Isten, úgyis arra terel. Egyszerűen nincs más választás. Vagy tudatosan lépdelsz előre, vagy tudattalanul tuszakolódsz az események hatására...

de nem is tudom miért írom ezt Neked Sanyi... úgyis tudod :) nagyrészét Tőled tanultam ;)

A Forrás c. film jut eszembe, mikor végre "befejezi" (nem konkretizálok, mert nem akarom lelőni a poént azok előtt, akik nem látták) szóval, mikor kiszáll a gömbből és elébe megy a félelmének. Akkor még nem tökéletes, de akkor teszi tudatosan azt amit kell, aztán mikor tökéletessé lesz, odaér, akkor minden megváltozik :) Először harmóniába kerül a "sorsával", aztán mikor eléri, akkor durr és aaaahh...! a zenéjétől is sírva fakadtam egy ideig:)
(aki látta érti, aki nem, nézze meg! :P)