Nagyon is számit, fiút vagy lányt várnak a szülök. A lélek megérzi és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A kamaszkorral kezdtem el lányosodni, majd eltelt 30 év és azt vettem észre
kőkemény férfi vagyok.
Nagyon kemény tudatos munkával újra visszaszereztem női minőségem. De időnként visszaesek és megkeményedem. Törekszem a nőiségem állandósítani.
Egy régi leírt, meditációmból idézek:

Visszagondolok a három éves kor előtti időszakra az életemben, hála a meditációnak, mert régebben erre az időszakra nem emlékeztem. Már akkor nagyon szerettem volna megfelelni az édesapámnak , mintha rajta kívül nem létezett volna senki, egyedül érte volt érdemes élni. Nagyon igyekeztem nagyon bátor, jó fiú lenni, mert ő fiút szeretett volna, és én ezt tudtam. Így éltem boldogan egészen addig, míg 3 évesen kaptam egy öcsikét. Egy világ dőlt össze bennem, mert lelöktek a trónról. Emlékszem, az maga volt a pokol. Persze most ezt így kimondani nagyon fura, de akkor nekem ez olyan mértékű fájdalmat okozott, hogy az utána következő időszak minőségileg egy világégéshez hasonlított számomra, de ezeket a dolgokat évekig nem tudtam érzékelni, csak miután elkezdtem a belsőmmel foglalkozni. Nem értettem azt sem, hogy a kapcsolat az öcsém és én köztem miért olyan semmilyen. Ennek a befelé figyelésnek következtében olyan dolgokra jöttem rá, és éltem meg, ami mélyen legbelül volt megtalálható.

Amit kaptál, tisztánérzésnek hívnak. Nagyszerű ajándék, becsüld meg és tanuld meg használni.

Még dolgozom azon, hogy állandósítsam a nyitottságomat.
De nagyon igyekszem :)).

Igen, szerintem is megbocsájtható a megcsalás, egyszer, kétszer, háromszor, majd akármilyen naiv vagy is, egy szer csak ráébredsz, elveszett a bizalom.
Mert ha meghal a bizalom, nincs remény. Rájössz a csalfa valódi természetére és jó esetben, a bizalmadat még csak Ö vesztette el. Másban még meg tudsz bízni.
Ekkor örülj.
Viszont, ha az átélt események miatt már senkiben nem bízol, az már nagy baj.
A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Megbocsájtani sokkal könnyebb.