Nem éreztem, hogy le akarnál beszélni valamiről.
Sajnos én nem azért jutottam a ismeretekhez az előző életemről", mert kíváncsi voltam, mert érdekelt, mert akartam. Akaratomon kívül és anélkül, hogy megkérdezték volna érdekel-e, hozták tudomásomra. Az elmúlt 6 hétben a szőnyeg alá próbáltam söpörni, de nem megy. Köszönöm az információkat! Kicsit többet szeretnék tudni a spontánírásról. Merre induljak?

Üdv: Tünde

"Ami nem öl meg, az megerősít."

Érdekes amit válaszoltál. Köszönöm. Én valahogy nem vagyok/voltam kíváncsi eddig az előző életeimre, sőt jósnőhöz sem mentem el, ahogy a barátom kérte. Ennek nyilván oka van, és inkább hallgatok a megérzéseimre.
Kicsi korom óta voltak és vannak benyomásaim, deja vu érzéseim az előző életeimről (vagy csak túl élénk a fantáziám???) és ez nekem bőven elég úgy érzem.

A történet, amibe részben beavatott akár igaz is lehet... én jártam abban az országban és jártam azokban a városokban, helyszíneken több mint 20 éve... egyedül, és szinte eszelősen rohangáltam azokban a hatalmas városokban azokért az élményekért, amiket úgy éreztem át kell élnem, látnom kell azokat az épületeket, tárgyakat, arcokat... nem értettem, mi hajt és miért... azt lüktetett bennem egyfolytában, hogy nekem ezt most meg kell tennem, mert soha többé nem fogok ott járni életemben... nagyon különös érzéseim voltak ott akkor.... Erről nem tettem említést a barátomnak, nem akarok még nagyobb "lelki zavart" okozni nála.

Természetesen rákérdezett az ingázáskor, miért kellett találkoznunk: azért, hogy el tudjuk búcsúzni egymástól, és többé már nem fogunk találkozni újabb életeinkben. Akkor (többszáz éve) nem volt erre mód, férj-feleség voltunk, szerető családban éltünk, de valami tragédia történt.
De a teljes történetbe nem avatott be, ami a jelenben a közeljövőre, (közeljövőnkre?) vonatkozik.

Már a találkozásunk, és a kapcsolatunk sem volt egy hétköznapi történet, de az ingázás óta nem tudom, mit gondoljak. Azt válaszoltam, neki itt vannak megoldandó feladatai, a múlt pedig elmúlt. Valahogy úgy érzem, ha valakik előző életükben házastársak voltak, még egyszer már nem lehetnek azok.

Nekem elegendő volt a válasz (vagy ez az egész történet?) úgy érzem, ahhoz hogy elengedjem.

"Ami nem öl meg, az megerősít."