e-andi teljes hozzászólásai
| Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
|---|---|---|
|
Új szelek fújnak. 2011. szep. 30. péntek 05:34 /Elnéptelenedett az oldal/ Megosztom én is, én személy szerint, hogyan élem meg ezt a változást, amiről igazából nem is tudtam micsoda. Nem véletlen, az elején el sem olvastam a fórumszabályzatot (bocsánat érte). Úgy éreztem csak saját tapasztalatokról írok, fel sem merült bennem, hogy valami olyat írnék, ami ellenkezik a fórumszabályzattal. Ha meg igen, hát akkor majd megtanulom akkor. Igazából én az oldalt eddig csak olvasásra használtam, illetve az idén elkezdtem blogot írni. Sanyi névnapja alkalmával én is belecsúsztam egy kis vitába. Az anno rosszul is esett. Mi van bennem, amivel ezt előidéztem? Természetesen, én is tanultam anno belőle, elindított bennem valamit. Viszont az is bennem volt érzésként, hogy én már nem így akarok tanulni. Nem akarok pofonokat. Miért van még mindig szükségem pofonokra? Miért nem tanulok a szép szóból? Úgy éreztem találnom kell valami más módszert. Pofon nélkül szeretnék tanulni. Az olyan írásokat kedvelem, amelyek saját tapasztalatról írnak. Az biztos, azt már valaki megtapasztalta, mondhatnám kitaposta az utat. Ha én is ugyanazon az úton vagyok, akkor kipróbálhatom az ő megoldását. Vajon nekem is bejön-e, ha igen szuper. Ha meg nem, akkor lehet, hogy egy kicsit kell változtatnom a módszeren és máris megtaláltam a megoldást az én kérdésemre. Mindenki útja más, így a megoldások is mások. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Meg kell találnia a saját megoldását, de segítséget azt lehet igénybe venni. Ha igény van rá. Most úgy érzem, akkor tudok igazán segíteni valakinek, ha van saját tapasztalatom, élményem. A tanulásunknak is lehetnek fejlődési szakaszai, szerintem: Amikor most elolvastam Sanyi írását, hogy mi a célja az oldallal, azt mondtam igen! Ez az! Én ilyen weboldalt szeretnék! Van is kérdésem a tudatos álmodásról. Megkérdezem a blogomban.... |
||
|
Tapasztalat külföldön. 2011. szep. 15. csütörtök 22:26 /Menni vagy nem menni?! Avagy, külföld kontra Magyarország/ Kedves Kikinga, Januárban költöztem ki Franciaországba, már több, mint 8 hónap eltelt. Csak a saját tapasztalatomat tudom veled megosztani. Régen én is azt mondtam, hogy nem tudnék eljönni Magyarországról. Kereshetek okokat miért nem, a család és barátok miatt vagy félelem az újtól. Teljesen mindegy, nem nagyon tudtam elképzelni azt, hogy külföldön dolgozzam. Legalábbis magamtól soha nem indultam volna el ezen az úton. Aztán 2010-ben a cég, ahol otthon dolgoztam felajánlott egy állást a franciaországi központban. 3-4 hónapig gondolkodtam a dolgon, mire igent mondtam. Még az igen után is tele voltam bizonytalansággal és félelemmel. A lelkemben nagyon helyre kellett tenni a dolgokat. Igazából azt is mondhatnám, hogy nem tudtam nemet mondani. Ki kellett próbálnom. Ha nem próbálom meg, soha nem tudom meg mi lett volna, ha. Ha megpróbálom és nem érzem magam jól, akkor még mindig visszafordulhatok és hazamehetek, de legalább megpróbáltam. Meg akartam próbálni. Nekem nagyon szerencsém volt, mert ilyen esetben nekem a cég segített lakást keresni, papírokat intézni. Le a kalappal azok előtt, akik mindezt maguk intézik. Biztosan hajtja őket belülről a vágy. Nekem így sokkal könnyebb volt a kezdés. Őszíntén bevallhatom azt is, bennem is volt menekülés. Most már azt is tudom, hogy a menekülés mögött ott van a lehetőség is. Lehetőség a menekülés okának megoldására, vagy nem megoldására és akkor, ha hazamegyek kell megoldanom. Nekem a kint létem lehetőség volt a menekülés okának megoldására. Innentől kezdve nagy kaland az egész. Lehetőség a fejlődésemre. Tanulok önállóságot. Úgy érzem a hazaszeretet is érzem. Nem csak a család hiányzik, az ország is, a magyar nyelv. Amíg otthon voltam, nem tudtam elképzelni ez milyen érzés lehet, most érzem. Egyszer hazamegyek. Addig fejlődöm, tanulom a nyelvet, ismerkedem, beutazom a környéket, gyűjtöm a tapasztalatokat. Mindenki más miatt megy el külföldre és mindenki más miatt dönt úgy utána, hogy külföldön marad vagy hazamegy. Kívánok sok sikert Neked, teljesen mindegy hogy otthon vagy külföldön. Üdvözlettel |
||
|
Jó ötlet! 2011. aug. 27. szombat 00:40 /Isteni sugallat/ Kedves szeti87! Köszönöm az ötletet. Megpróbálom majd ezen szempontok alapján is figyelni az érzéseimet. Azt már biztosan tudom, érzem, hogy mikor egy felmerült lehetőséget jobbról-balról vizsgálgatok, elemzek, analizálok akkor azt az egócskám csinálja, úgyhogy szoktam is neki szólni, hogy stop, filmforgatás vége. Igaz néha még leforgatom a filmet, csak utána kidobom az elmémből. Szép napokat! |
||
|
Érzékelés 2011. aug. 27. szombat 00:13 /Isteni gondviselés – Kérsz valamit a boltból?/ Kedves Dia, Hálás köszönetem a gondolataidért. Sokat segítenek, elgondolkodtatnak és nagyon szívesen olvasom a Te tapasztalataidat is. Úgy érzem, hogy jól rám éreztél vagyis jól súgnak Neked (word téma :-)))). Én még csak most tanulom ezt az érzékelést. Azért most, mert azt hiszem csak most engedem meg magamnak. Valamiért félelem volt bennem iránta. Most már megengedem magamnak a megnyílást az ilyen érzékelésre is. Csak szép lassan, óvatosan. Egyszer már bezártam, legalábbis úgy gondolom, már korábban is voltak ilyen érzékeléseim csak megijedtem és bezártam. Akkor még nagyon az elején voltam az utamnak. Most már kicsit bátrabb és tapasztaltabb vagyok. Azt is érzem, hogy most kezdtem el nyitni az emberek felé is, jobban figyelek rájuk. Idő kell még, amíg érzni tudom őket. Szeretném.... A telepátia, mint lehetőség egyébként eszembe sem jutott. Ezzel a lánnyal egyébként is van valami dolgom, mert már Magyarországon is volt kapcsolatunk, most pedig itt vagyunk együtt, valamiért. Anyukámmal rendszeresen előfordul, hogy akkor kap tőlem üzenetet, amikor épp rám gondol. Most én veszem az ő üzenetét vagy ő az enyémet? Talán ez nem is lényeges. Lehet, hogy azok között az emberek között, akik között szorosabb a kapcsolat, azok között a telepátia is könnyebben működik? Most csak az a dolgom, hogy magammal foglalkozzam, magamra figyeljek. Igyekszem sokkal figyelmesebb lenni, lelassulni. Figyelem a környezetemet, mit veszek észre, kivel találkozom, mit hallok meg. Természetesen figyelem önmagamat is--mi jut eszembe, vajon miért gondoltam valamire, mi a mögöttes gondolatom. Ez most sokat segít. Köszönet mégegyszer, örülök, hogy súgtak Neked. Szép napokat |
||
|
Köszönet a gondolatokért. 2011. aug. 15. hétfő 22:08 /Újra itt...../ Kedves DIdiusUS, Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat. Én még most kezdtem el megadni magam az Isteninek. Egyelőre nehezen megy nekem. Úgy érzem megtaláltam az utolsó láncot, amit még le kell dobnom magamról, annak érdekében, hogy tényleg szabad legyek. Remélve, hogy tényleg ez az utolsó rajtam. Fantasztikus érzés lehet érezni, a lélek szabadságát. Most ez a célom. Néha én is látok. Egyelőre azonban csak a saját életem "lehetőségeit". Az is igaz, hogy még meg tudok ijedni és azt hiszem olyankor be is zárok. Kíváncsi vagyok az érzésre, milyen lehet, amikor más embereket látsz, érzel. Én is szeretném jobban érezni az embereket, bár nekem most az is jó nagyon, hogy megpróbálok sokkal jobban figyelni a környezetemben levő emberekre. Aztán majd jöhet a következő lépés. Nyitogatom a kapuimat és nyitogatom magamat a világnak. Tegnap épp repültem vissza és megismerkedtem egy nagyon szimpatikus nővel a repülőn. Magyar, de ő is kint él. Általában az utazás során én befelé fordulok. Olvasok, zenét hallgatok. Most beszélgetni szerettem volna, valamiért Vele. Telefonszám, email csere.....Jó érzés.... Azt is most próbálgatom, hogy mikor irányít az egóm és mikor a szívem. Ezen a területen is van mit fejlődnöm. Szeretném felerősíteni a szívem hangját. Sok mindent csak most próbálgatok, tanulok. |
||
|
Megvilágosodás! 2011. márc. 30. szerda 00:03 /Üresség meditációval a spirituáis úton/ Kedves Huszti Sanyi, Tetszik ez a megoldás, hogy minden bejelentkezés alkalmával más írás jelenik meg. Sok érdekes dolgot olvasok így el. Ez az üresség meditáció is érdekes. Mi a véleményed Eckhart Tolle tanításairól? Tolle szerint: Azt írod: Kérdezhetek valamit? Gondolom kérdezni kérdezhetek, a válasz meg tőled függ! Miért keresgetsz problémákat? Mindenki azt az utat választja a megvilágosodás eléréséhez, amiben hinni tud. A kérdés csak az a „jó” útban hiszünk-e? |
||
|
Tervek és Tettek! 2011. márc. 24. csütörtök 20:53 /Tettek és a Gyakorlat/ Jóleső érzés, hogy épp ma reggel ugyanez a gondolat fogalmazódott meg bennem. Kíváncsi lennék, ki mit tesz nap, mint nap azért, hogy lelkileg fejlődjön és egészségesen éljen. Természetesen lehet azt mondani, hogy a mindennapi cselekvésben is próbálhatunk tudatosak lenni, és akkor egész nap ezzel foglalkozunk. Számomra azért fontos az is, amikor egyedül lehet az ember és befelé figyelhet. Sajnos, sok minden nekem is néha csak elmélet, fejben már nagyon jól tudom mit és hogyan kellene másképp csinálni, de a megvalósítás, a tett valahogy hiányzik. Most kicsit könnyebb helyzetben vagyok itt, kint egyedül, mivel csak magammal kell foglalkoznom. Még így is oda kell figyelnem, hogy a kitűzött célokért tegyek is valamit és ne csak elméletben létezzen. Jelenleg mindennap sétálok 1 órát (munkába jövet-menet) Most tényleg sok időm van magammal foglalkozni, végül is ezért vállaltam el ezt a külföldi munkát. A múltkor az jutott eszembe, hogy ez eddig mind szép és jó, de ha egyszer családom lesz, akkor vajon mennyi időm lesz magamra, mert ugye valószínűleg akkor is szükségem lesz egy kis magányra. Arra a döntésre jutottam, hogy akkor bizony 8 óra munka (és a 8 óra néha nem 8 óra, gondolom, ezt mindenki ismeri) nem fér bele az életembe. Kezdhetek álmodozni, hogy mit is kellene csinálni, hogy jól éljek, és sok-sok időm legyen tényleg azzal foglalkozni, ami igazán fontos az életben…… |
||
|
Mennyire mások vagyunk!
Egy idézetet is tudunk másképp 2011. márc. 21. hétfő 21:28 /Névnapi köszöntő!/ Mennyire mások vagyunk! Egy idézetet is tudunk másképp értelmezni! Számomra a fény a fényt jelenti, ami jelenthet tudatosságot is. Számomra a fény harcosa az, aki azért harcol, hogy megmutassa az embereknek a fényt...vagyis ez egy pozitív harc, számomra! Kedves Sanyi! Engedd meg, hogy az Utolsó könyv című blogodból idézzek: Idézet kezdete..... "Arjunának a trónját kell megvédenie a saját rokonai, barátai, ismerősei ellen. Ezért kétségek gyötrik, hogy harcoljon ellenük és azzal bűnt követ el, vagy engedjen a trónbitorlóknak és akkor nem követte a dharmáját?! / Dharma ~ feladat, kötelesség / Krishna azt mondja: Vagyis ha az a dolgod, hogy harcolj, akkor tedd azt, és ne foglalkozz mások véleményével, erkölccsel, jutalommal és büntetéssel. Tedd azt, ami helyes és hagyd el, ami szerinted jó! |
||
|
Isten, Én és az én akaratom! 2011. márc. 12. szombat 15:43 /Van amit én döntök el!/ Kedves Ademon! Amikor elolvastam a megjegyzésed úgy éreztem megfogtál. Tényleg mi is Isten akarata? Minek is állok én ellen? Tisztáznom kellene magamban mi is Isten akarata? Aztán, ahogy ezen elmélkedtem, rájöttem mivel is megyek én szembe. Jelenlegi tudásommal azt hiszem, hogy Isten akarata = az „ÉN” akaratommal. „ÉN” eldöntöttem milyen céllal, hova születek a Földre, mi az, amit szeretnék megtapasztalni és mit szeretnék tanulni. Amikor megszülettem ezt elfelejtettem. Megszületett viszont az „én”-em is. Az „én” jelenti jelen „én”-emet, akit e-andinak hívnak, Magyarországon születtem, vannak szüleim, munkám, ezzel azonosítom magam. Valahol viszont bennem él „ÉN” is. Jelenleg „én” nem ismerem az „ÉN”-t, nem állok vele kapcsolatban, legalább is nem tudatosan. Ezért csak „én” tudhatom, hogy mi jó nekem és mit szeretnék csinálni, hiszen „ÉN”-t nem is ismerem. Hogyan tudhatná „ÉN” hogy mi „én”-nek a legjobb. Nem tudom elhinni, hogy „ÉN” ezt jobban tudhatja. Ezért egész egyszerűen lázadok és járom az „én” utam. Addig fogok újra születni, amíg kapcsolatot nem találok „ÉN”-nel és „ÉN” és „én” együtt megyünk tovább az úton, egy az akaratunk és ez az akarat = Isten akaratával. Azt hiszem az a megoldás számomra, hogy kapcsolatot kell létrehoznom „ÉN” és „én” között és akkor már nem akarok ellenállni, csak ráfeküdni a hullámokra és úszni az árral. Élvezni az utat, amit "ÉN" választott, legyen az bármi is! |
||
|
Az én "szabad akaratom"! 2011. márc. 08. kedd 00:05 /Szabad akarat?/ 2011. március 7. Kedves a3140a! Ha már utaltál a blogomra, akkor leírom én miben hiszek, én mit gondolok. Egyelőre ez még csak a hitem, nem tudom, hogy így van-e vagy nem, de jelenleg ebben hiszek. El tudom hinni, hogy LELKEK vagyunk, akik azért jöttek ide a Földre, hogy tapasztaljanak, tanuljanak, fejlődjenek! El tudom hinni, hogy a lelki világban tökéletesek vagyunk! Azért jöttünk ide a Földre, hogy tudjuk milyen a tökéletesség, de ahhoz, hogy tudjuk milyen tökéletesnek lenni, tudnunk kell, hogy milyen a tökéletlenség! A Föld-re születés erre ad lehetőséget, hogy megtapasztaljuk a tökéletlenséget! Tegyük fel, hogy a lelki világban egy skálán 10es jelenti a tökéleteset. Vagyis a hitem szerint, amikor leszületünk a Földre, azért jövök, hogy megtapasztaljam milyen a 10esnél alacsonyabb szint, hiszen a 10est ismerem, az alacsonyabbat viszont nem! Én, mint LÉLEK meg akarom tapasztalni, milyen mondjuk a 0, 1,2…ami lehet gyilkosság, erőszak,….minden minden. A lelki világból nézve mindez csak színjáték, egy lehetőség, hogy tapasztaljak. Játék, aminek nincs tétje, hisz a halállal csak visszatérek oda, ahonnan a Földre érkeztem tapasztalni. A Föld erre ad nekem lehetőséget. Az már egy másik dolog, hogy innen a Földről nézve, már elfelejtettem, hogy Én, mint LÉLEK akartam mindezt megtapasztalni, ezért azt mondom ez rossz, ez meg jó! Fentről nézve nincs jó, vagy rossz, tapasztalás van, amiért ide jöttem a Földre! Én, mint LÉLEK döntöttem úgy szabad akaratomból, hogy ide jövök a Földre tapasztalni! Aztán mikor megérkezem vagy emlékszem miért jöttem és szabad akaratomból, tudatosan megélek minden tapasztalást vagy elfelejtem miért jöttem és szabad akaratomból ellen állok, elutasítom vagy, ahogy írtam a blogomban, árral szemben úszom. Aztán, ha meghalok, rájövök, hogy jaj, istenem, hisz Én, mint LÉLEK akartam megtudni milyen ez az érzés, akkor örömmel és szabad akaratomból újra leszületek, abban a reményben, hogy talán most sikerül megtapasztalnom! És ha sikerül, juhé, jöhet a következő tapasztalás, amit szabad akaratomból Én, mint LÉLEK kiválasztok! Aztán, hogy ennek az egésznek mi értelme, na, azt még nem tudom! Ezért egyelőre néha még árral szemben úszok! Jelenleg, most ebben hiszek, ezt valahogy el tudom képzelni! Számomra van egy nagyon kedves, aranyos történet, ami jól leírja azt, amit én itt a saját szavaimmal próbáltam elmagyarázni…. Neale Donald Walsch: Kicsi Lélek és a Nap! 5 oldalas word doksi, ezért nem csatolom, de ha érdekel, akkor szívesen elküldöm! „Részlet” Isten: - Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott. Nekem ez a szabad akarat, van Fény és van Sötétség! Ezt nem én döntöm el! Én azt döntöm el, hogy félek-e a sötétben, vagy sugárzom a Fényem a sötétben! |