Nna, nagyon jó. Ania megkapta a válaszait.

Hédi, maximálisan egyetértek a blogokkal kapcsolatban.

Mindenki saját hozzáállása a homoszexualitáshoz meg -katolicizmus nélkül is -1 érdekes téma!

Az 1948-as Kinsey jelentés óta tudjuk, hogy a világ kénytelen kelletlen szembesült azzal, h a férfi és nő heteroszexuális irányultság nem abszolut kategóriák, hanem inkább egy folytonos dimenzió a homo és heteroszexualitás között, ahol minden egyes ember elfoglal egy helyet. Mai kultúránk nem megengedő (bár elkezdődött a nyitás) és megpróbál mindenkit belegyömöszölni egy egyértelmű nemi szerepbe, ahelyett, h elfogadná az Embert olyannak, amilyen.
A homoszexualitás jellemzője, h a szaporodás ellen "dolgozik", az evolúció mégsem szelektálta. Pedig homoszexualitás mindig is volt, mióta emberi közösségek léteznek,állitják az evolució kutatók.

Isten nem tesz különbséget ember és ember között. Az Ő szeretetét minden teremtett lény élvezheti.

Egyes elméletek szerint, egy homoszexuális életet bevállalni, karmikusan, mindig nehezitett sors. Nehezitett, mivelhogy kisebbségi sors, az általánossal, a nagy majoritással ellentétes vagyis inkább MÁS.

Svédország 90%-a református. Ott meleg papok sőt leszbikus, női lelkészek is nyilvános szolgálatot teljesitenek, ugyan úgy, mint hetero kollégáik.

Az Isten imádása, szerintem, nem függ a nemektől, nemiségtől vagy egyebektől, ha az tiszta lélekből, tiszta szándékból fakad.
Én egyébként a helyedben, kedves blog inditó, nem találgatnék és nem feltevéseket gyártanék itt az oldalakon, hanem nyiltan, egyenesen megkérdezném a meleg ismerősömet, h
miért jár templomba?
mit ad neki ez lelkileg?

Lehet, hogy hiányzol neki, de a tények magukért beszélnek: a szekerére még sem akar olyan nagyon fölvenni, ráadásul ő lépett ki a kapcsolatotokból eredetileg is.
Megértem a félelmedet az újabb csalódástól és szakitástól.
Ha ő valóban akar téged, akkor most nála van a labda és nagyon komolyan tennie kéne azért, hogy megyőzzön téged arról, hogy méltó arra, hogy ismét nekiad a bizalmadat.
Nagyon komolyan tennie kéne ezért......!
Ha ez nem történik meg.....mint ahogy eddig nem történt meg, akkor szeresd, de ne fuss tovább a szekere után.
....és bizz az Életben, bizz magadban.

Ha ő nem tud dönteni, dönts te!
Mindegy, hogy milyen döntést hozol.Ne foglalkozz azzal, hogy mi a lecke.....majd úgyis kiderül...később.
Többször is visszafogadtam a volt szerelmemet és amikor már ANNYIRA meguntam a fájdalmat és a csalódást, akkor már nem volt kérdéses többé, milyen végleges döntést kell hoznom.

Annyira tudom, milyen az, amiről irsz Zille...!

Engem sem hagyott nyugton az exem, folyton telefonált, sms-t irt, kapcsolatot keresett......ezzel újra meg újra megingatott abban az elhatározásomban, hogy valóban lezárjam a nagy szerelmünket. Felzaklatott.Feltépte megint a sebet.Emlékeztetett.

Aztán egyszer elhatároztam, hogy nem veszem föl többet a telefont, nem válaszolok az sms-eire, nem beszélek vele többet. Ezt meg is mondtam neki, de ő nem vett komolyan.
Ez a teljes kommunikáció hiány bevált, működött!
Legalább ez a része nem nehezitette meg az elválást, elengedést.

Egy évre rá lett új párom. 1 évre rá.....nem volt rövid...

Egy másik dolog: Én megengedtem magamnak, hogy továbbra is szeressem őt.Most is szeretem őt....4 év után is . Persze nem, mint szerelmi partnert,vagy életem társát, hanem őt, mint embert. Soha nem akartam nem szeretni azokat, akiket egyszer már szerettem, de valamiért mégis elváltunk.Igy a szivemben sok-sok szeretett személy van :-))