Ramina teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Ramina teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Vétket megbocsájtani 2009. dec. 07. hétfő 12:21 /Mi a BŰN? / Volt egy megrenditő álmom, még 90-ben... Futottam az utcán és nagyon hittem Istenben, teljesen elkötelezett voltam Neki. Az arrajárókat könyörögve kértem, h ott az utcán térdeljenek le és imádkozzanak az Úrhoz és bánják meg a bűneiket. Azt is mondtam nekik, h igy új életet kezdhetnek, egy tisztábbat, amely mindenkinek jobban a javára lesz.De nem hallgatott rám senki. Nagyon hizelgő számomra a bűn helyett vétket mondani, mert a bűn olyan feloldhatatlanság- izt hordoz a számomra. Az önmegvalósitás-önismeret útján minden bizonnyal szembesülünk korábbi tetteink, hozzáállásunk olyan részeivel, amelyeket ma már máshogy látunk és észrevesszük bennük a tévedést, hibát, hazugságot, a másoknak fájdalmat okozást, stb. Ugyanakkor meg, azt tartom, akkor még csak azt tudtam tenni,amit tettem, mert akkora volt még a tudatosságom. A megbocsájtással feloldottam magam és másokat is a tudatlanságomból eredő korábbi hibáimért, ezáltal a megbocsájtás az önismereti folyamatom szerves része lett. Azt kértem egyszer a Jóistentől, h hozza elém mindazokat, akikkel szemben vétkeztem még ebben az életemben, h szembesüljek velük, h bocsánatot kérhessek tőlük. Pár napra rá a WestEndben sétálgatva egy takaritő nőt pillantottam meg.Felismertem benne azt a lányt, akit másodikos általánosban sokat szekiroztunk és én egy másik társammal egyszer a téli kabátját a szemetes ládába gyömöszöltem.Emlékszem, nagyon megalázó helyzetbe hoztuk őt, mert a tanitónéni vette észre a kabátot a szemetesben és az egész osztály előtt húzta ki onnan. Most ez a lány ott állt előttem. Nem ismert meg.Elkezdtem vele beszélgetni.Nem volt benne már szomorúság a történtekért, de én azért elmondtam, hogy bánom, h igy tettem akkor. Mosolyogtunk és nagyon különösnek éreztük az egészet. Elég régen láttam egy filmet, amelyben orvostanhallgatók a klinikai halál állapotába hozzák egymást - egyenként, nem egyszerre- és aki épp átmegy a túloldalra, az nem tesz mást, mint szembesül, emlékkép foszlányok formájában, a vétkeivel, amelyeket mások ellen vétkezett és mikor visszajön a való életbe, igyekszik felkeresni a múltjában megjelent embert/embereket, akiktől bocsánatot kér és igy lerendezi a viszonyát. Keifer Sutherland játszotta az egyik hallgatót. Látta valaki véletlenül ezt a filmet?
Vizsgálták már 2009. dec. 04. péntek 15:36 /Sírás és lelki egészség/ Volt olyan kutatás, ahol a különböző lelkiállapotok alatt hullatott könny összetételét vizsgálták meg tudományosan ,kémiailag. Az eredmény nem meglepő: más volt az összetétele, a bánatunkban, fájdalmunkban ejtett könnynek és más, az örümünkben kicsordultaknak és megint más a szemet ért mechanikai sérüléseknél ( pl. valami belemegy a szembe és irritálja a szaruhártyát). Sirni jó! Igy is, úgy is :-)
Nem feladat Epotoc 2009. dec. 02. szerda 12:03 /Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!/ Szia Epotoc! Szinte az első mondatodtól elkezdve kiabált bennem az az érzés, hogy "ne dolgozz ennyit!" Aki ennyit dolgozik, az tényleg nem él. Jól látod, nem azért élünk, hogy dolgozzunk! Azért élünk, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat. A munka csak az egyik területe az életünknek, ezért ott baj van, ha az egész életünk csak munkából áll - ugye ezt nem nehéz belátni? Hát persze, hogy nem az a feladatod, hogy még ennél is többet fektess a munkádba...." megtanulj hibátlanul és alázattal" dolgozni. Hibátlanul nem lehet....... alázattal?.......úgy kell? Én nem hiszem, hogy igy van. Alázatot sok más életterületen is lehet tanulni. De ez mindegy is. Jól érzed, nem neked való - szerintem senkinek sem való - a teljesitményorientált munka. Nem vagy elég jó a munkára, amit épp aktuálisan végzel? - ezt irod. Lehetséges, hogy olyan magadfelé állitott elvárásoknak akarsz megfelelni, amelyek nem reálisak? Lehetséges, hogy ezek nem is a te elvárásaid valójában, hanem a szüleidtől vagy másoktól jött? Lehetséges, hogy nagyon megakarsz felelni másoknak? Úgy tapasztalom, a maximalizmus valamiben mindig egyfajta kompenzáció, amikor magunkat azért hajtjuk,hogy ezáltal végre elismerjük, becsülni tudjuk magunkat vagy mások elimerését kivivjuk. Mert enélkül nem érezzük magunkat elég értékesnek, elfogadhatónak, szerethetőnek.
csak folytatni tudom.... 2009. dec. 01. kedd 15:16 /Mi a Kegyelem ?/ csak folytatni tudom........hirtelen jön és váratlanul..........megvigasztal, megsimogat. Egy mély megnyugvás ............amely abban az érzésben teljesedik ki, h "minden rendben van".
Valahogy igy 2009. nov. 30. hétfő 11:38 /Mi a Kegyelem ?/ Ismertem ezt a verset .......és nagyon szeretem. Köszönöm, hogy közreadtad! Nehéz lenne ennél jobban (a szebbről nem is beszélve)megfogalmazni a Kegyelmet.
Vvcsilla,ez nem álom kérdés, ez komolyabb! 2009. nov. 30. hétfő 09:44 /Álomfejtés/ Kedves vvcsilla! Pár napja kezdtem olvasgatni ezt a blogot.Ezért csak most akadtam rá a te beirásodra.Lehet, hogy már nem is aktuális, de megdöbbentett, amit irtál! A nemi erőszak nagyon komoly dolog! Azt feldolgozni külső segitség nélkül ritkán megy. Csodálom, hogy eddig még nem fordultál gyakorlati segitségért, hanem ide a blogra irtál. ....(persze, ha azóta megtetted, vedd semmisnek) Mindenképpen keress fel valamilyen szakembert, akivel ezt megbeszélheted - első körben, majd továbbmenve feldolgozhatod a traumát. Talán pont azért nem fordultál még segitségért, mert nem tudsz, nem akarsz, nem mersz eről beszélni senkivel. Kineziológus, egy jó pszichológus, lélekgyógyász stb kellene. Van egy nagyon rátermett, két lábbal a földönjáró, vagyis nagyon gyakorlatias - de mégis - spirituális bioenergetikus, gyógyitó, aki beszélgetős is (tehát nem csak némán energiával diagnosztizál és gyógyit) ismerősöm.Őt jószivvel ajánlom neked a kezdéshez. Mindenki csak úgy hivja Kató: 30-859 61 06 Ha gondolod, menj el hozzá (előzetesen időt kell rendelned hozzá a fenti számon) És feltétlenül mondd el neki,mikor nála leszel, hogy mi történt veled! Kivánom neked a mielöbbi feldolgozást!
szept 19 névtelen 2009. nov. 27. péntek 12:46 /Álomfejtés/ Talán az erődtől félsz.... a belső erőd megjelenésétől vagy növekedésétől vagy maga a spirituális emelkedésed lehetősége tölt el rémülettel. Úgy érzem, soha nem magától az erőnktől félünk, hanem az erőnk által létrejövő változásoktól magunkban és az életünkben.
Kavics22 2009. nov. 27. péntek 12:37 /Álomfejtés/ Az is lehet, h a múltadban érzel "rendetlenséget", abban az életszakaszban vannak dolgok, amelyek nincsenek még rendbetéve önmagadban és/vagy a többi szereplővel sem, ezért szégyelled ezt és ezért "magyarázkodnál", ha kiderülne. Mi történt a gyerekkorod alatt egészen a házasságod első 15 évéig, ami nem tetszett neked vagy ami nem stimmelt?
Kiegészitelek egy pár dologgal... 2009. nov. 26. csütörtök 13:10 /Miért csalunk, miért nem válunk?/ Kedves Buthan! Őszinte voltam és csaltam. Az őszinteséggel nem volt baj a házasságomban.Jó volt a házasságom.De tényleg!Elmondtam én, hogy "mennem kell" (értsd: megcsalni). Őszintén is lehet csalni. Attól az még megcsalás és FÁJ A MÁSIKNAK. A hazugsághoz elég egyetlen ember is: az te vagy. A megcsalás kérdésköre pont sokat szól az önbecsapó, önmagunknakvaló hazudozásokról! "Meg kell válaszolni", "hogy miért van rá szükséged, hogy kalandozz"? - irod. Kelleni nem kell, de jó ha megtalálod rá a választ..... nem is egy válasz lehetséges......és nem is könnyű........mert le kell leplezni magad közben.....kiméletlenül.....én sokáig kerestem.... és ahogy egyre beljebb mertem merészkedni önmagamba, olyan ütemben jöttek a rész-válaszok, de csak az önismereti utam komolyra fordultával találtam rá mindennek a gyökérokára: a belső szeretet hiányomra. - Előtte találtam olyan választ , hogy: megsajnáltam az illető férfit. Mindig is vonzottak a gátlásos, "nem menő fiúk".De valójában a felsőbbrendűségi érzésem, a gőg, hogy én jobb vagyok és képes vagyok nekik "szegényeknek"adni, állt mögötte. - Aztán volt olyan is, hogy: beletemetkezni egy másik karjába: jutalom. Valami sérülés, kudarc után,bánatomra, fájdalmamra "gyógyirként" használtam más férfit. Mint egy csokit........ megajándékozva, kompenzálva közben a belső, vérző gyermekemet. Erre a "csoki-szerepre" a férjem nem volt alkalmas, hisz ő mindig ott volt, mint a levegő. Ehhez egy izgalmasabb "jutalom" kellett. - Meglepően hangozhat de volt úgy is, hogy a felgyülemlő szeretetemet olyan mértékben éreztem túlcsordulni, hogy megkellett osztanom, még a férjemen kivül mással is. De a mindig ott bújó, igazi ok: szeretetet koldulni.Szeretettel táplálni a kiéhezett belső gyermekemet.Még akkor is, ha ezek tudattalanul kimanipulált szeretet-morzsák voltak csupán. A belsőm telhetetlen volt. Szeretetből (minőségi vagy nem, szex vagy csak valaki belém szeretett) nem volt sose elég! Mára már meggyógyult lelkemnek ez a vérző része, elmúlt az a belső késztetés, hogy csaljak.Az Isteni szeretetForrásra csatlakozva megoldódott a dolog. És hogy miért fáj a másiknak? Hát, nekem az fájt (mert voltam megcsalva is) hogy "nem vagyok elég jó". Rögtön önbecsülési kérdést csináltam a dologból.
Rudolf Steiner 2009. nov. 20. péntek 14:31 /Daganatos betegségek lelki oka/ Olvastam Rudolf Steiner egyik könyvében (akit érdekel,ki volt ő, keressen rá a neten), h a halál neme és annak a megválasztása, mennyire fontos és csöppet sem véletlenszerű. Azt irja, van, amit csak halálos betegségek árán tanulhatunk, tapasztalhatunk meg vagy mert másképp nem voltunk hajlandóak megtanulni vagy mert csak igy juthatunk hozzá bizonyos minőségekhez. A tanulandó feladatok miatt a különböző halálos betegségek, mást és mást tanitanak meg az embernek.Mást tanit maláriában meghalni és mást a rák, stb egy-egy egyén esetében. Megválasztjuk a halálos betegséget haldoklási idő szerint is, hogy mennyi legyen az az idő, ami alatt "elsajátitjuk" a leckét.A lecke nemcsak a miénk, hanem a többieké is, akiket érint a haldoklásunk, ezért miattuk is bevan tervezve a dolog. Az ilyen,emberi értelmet messze túlhaladó Bölcsesség rendező ereje és elképzelhetetlen nagysága ilyenkor mindig alázatos főhajtásra késztet.