Éva. teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Éva. teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Na ,akkor lehet nevetnünk...
2011. nov. 21. hétfő 22:12
/Önmegvalósítás - hol tartunk?/

...mert az egyetemi tételekben meg 7 lépcsős piramis van.

Ki van még egészítve:
5. Kognitív szükségletek,
6. Esztétikai szükségletek
7.Önmegvalósítás szükséglete

,, A. MASLOW – Szükséglet hierarchia

Motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.

A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti.
A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.''

http://mlmhogyan.com/pszichologia/a-motivacio-elmeletei/

Mint a mellékelt ábra is mutatja,van abban valami ,hogy különböző iskolák ,különböző lépcsős modelleket tanítanak. Bár ez a lényegén nem sokat változtat. /Számomra legalább is nem./
A kérdést pedig valóban Maslow döntheti el. /5-7-10..., ha már ennyire fontos lett:)))/

Nem ismertem...
2011. nov. 18. péntek 15:26
/Súlyos tévhitek 2012-vel kapcsolatban/

...sem a verset,sem a dalt. Nem mindennapi élmény volt.Presser még jó nagyot dobott is rajta.
Köszi Szeges.

Aditi,tudod a hit komoly dolog...
2011. nov. 18. péntek 15:19
/Súlyos tévhitek 2012-vel kapcsolatban/

...nem egy dió,amit most ezzel az írásoddal fel tudsz törni.
Bevallom,kezdetben engem is bosszantott az amiről itt írsz,de aztán beláttam,hogy mindenki azt gondol amit ő jónak lát,és azt hisz el amit akar. Mindig éppen azt hiszi el,ami az ő hitrendszerébe bele fér,én pedig azt ami az enyémbe. Szerintem nincs ezzel semmi gond.

Úgy gondolom,hogy az a lényeg ,hogy én mit tartok igaznak valamiről,és el kell fogadnom,hogy más meg másként gondolja. Azért nem bosszant már amiket összeírnak erről,mert felnőtt emberek vagyunk,mindenki el tudja dönteni,hogy ő miben hisz. Én ezt semmiesetre sem mondhatom meg senkinek, hogy ő miben higgyen:) Arról meg nem is beszélve, hogy mennyire felesleges is.
Lehetne itt rengeteg érvet felvonultatni,ami azt bizonyítaná, hogy ez is csak a szokásos félelem keltés zavarkeltés, ahogy az összes többi ilyen dologról is ez utólag mindig kiderült.
De minek győzködjek én erről másokat?... a saját látásmódomról? Úgyis kiderül majd,és valaki tanulni fog a dologból. Vagy azok akik elhitték,vagy én, aki nem hittem:)))

Amit meg nap mint nap a legkülönbözőbb témákban összeírnak?
Hát valamiből élni kell!:) A ráknak is majd mindennap felfedezik az ,,ellenszerét'':))),legalább is bejelentik,aztán csak hullanak az emberek itt körülöttem, menthetetlenül. Bár lenne ,,mentség'' szerintem legalábbis, de ez megint az adott ember hitrendszerétől függ. Ő dönt a saját sorsáról.

Szerintem az embernek inkább a saját stabilitása,egyensúlya,harmóniája a lényeg, mert akkor jöhet 2012 is,meg akármi...:)
Ha bármi kimozdít ebből a stabilitásomból,azzal dolgom van. /mint tudjuk:)/

Engem most a legkevésbé sem érdekelnek 2012 jóslatai, mert ha figyelembe venném ezeket ,akkor én most pont ellene dolgoznék,hiszen azon ,,küszködök'' bőszen:),hogy végre már vissza tudjak kötődni az anyagba,mert ez az örökös elszakadásom végig kíséri az életemet,és egy ideje már teljesen tarthatatlanná vált.
Akik tehát felemelkedésről beszélnek,azoknak ez most nyilván alászállás,nekem viszont a kiegyensúlyozott életemet jelenti,hogy végre hajlandó legyek mind a három síkon létezni,megélni azt.
És ha ez 2012 ben a Plejádok szemében majd alászállásnak minősül,akkor majd nem visznek magukkal!:) Na, bumm...Vállalom,úgyis dolgom van még itt,nem is kevés.
Azért remélem maradunk még egy páran itt az oldalon. Akik meg felemelkednek,azoknak meg jó utat!

Én is hozzád hasonlóan önmagam által szeretnék ,,felemelkedni'',nem valami /elképzelt/ idegen galaxis idegen, segítői'!!!???, által. Ez az én választásom,aki meg másképp gondolja,az meg ,,legyen az ő hite szerint''.

Nem voltál itt Pohár...
2011. nov. 16. szerda 13:37
/Mi történik velem?/

...amikor átalakult az oldal.
Nehezen válaszolok a személyes kérdéseidre,mert beszélgetni a chat szobában tudunk,úgyhogy ezeket ott kéne megvitatni:)

Itt a blogokban önismerettel kapcsolatos tanácsadás folyik,úgy hogy már megélt,megtapasztalt dolgokat az önismeret terén megosztunk egymással.
Sok kezdő útkereső is jön ,és így tudunk segíteni nekik is,meg egymásnak is.Tehát az önismereten kívül az egyéb dolgokat a chat szobában beszéljük meg.
Ezért most olyan témához szeretnék csak itt hozzászólni,ami az önismerettel kapcsolatos szerintem.

,,Az Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél."

Szerintem azt ami valójában vagy azt nem veheti el,/mert az maga Isten/,csak arra döbbenhetsz rá,ami nem igazán Te vagy. Pontosan a szerepekre,játszmákra,ezért ,azért...Pont azokra a dolgokra,ami úgymond elválaszt Istentől,vagy az igazi Önvalódtól./ahogy tetszik/

Hogy az önmagam megvalósítása nem cél???:)
Attól függ mit értesz önmagam,Önmagam alatt?
Akkor én is Jézusra hivatkozok.,,Az Atya bennem van,és én őbenne.Tehát épp annyira van bennem Isten,ahogy én őbenne.
Vagyis szerintem kevés az ,hogy én Istenben vagyok,és nem tudom,nem élem át azt,hogy ,,Ő'' meg bennem.
/Sőt ,hát ki lehet mondani,hogy végső soron én vagyok az. Nem a Szűcs Éva persze,hanem az a létező,aki ,ami vagyok,de itt fontos ,hogy végső soron,mert általában e miatt vannak a félreértések/

Ha már a kereszténységnél tartunk,akkor szerintem pont ez a különbség a vallás,és az igazi keresztény ,,önmegvalósítás" között. Mert a vallás csak addig terjed,hogy élj Istennek tetsző életet,
hiába mondott Jézus ennél sokkal sokkal többet. A vallás megmarad egy morális tanításnál,és pont azért olyanok azok akik csak idáig mennek el,mert elmarad az Önmegvalósítás,és ezért,hiába a tanítás, ugyanolyan gyarlók maradnak.
Míg ha az ember tényleg komolyan gondolja,és valóban Krisztus tanításait követi,akkor bizony rájön arra ,hogy az Atya bennem van!/ahogy ő is mondta nekünk/

Tehát a vallást túl kell haladni,és ezt tették a keresztény misztikusok is,akik ugyanoda eljutottak,hogy
végső soron Isten bennem van,sőt ugyanarra jutottak,mint a keleti tanok,amik kimondják,hogy az
atman és a brahman Egy.
Vagyis ez a kint és bent ez egy teljes azonosulás kell hogy legyen,és szerintem ez az önmegvalósítás,az Önvaló megtalálása,ami mindig is az igazi lényünk,csak hát rengeteg olyan dolog fedi előlünk,ami miatt ezt nem vesszük észre.
Erre lenne jó többek között az önismeret,hogy ezeket az elzáró okokat magunkban felismerjük.
Szerintem pont ez lenne az élet értelme,az igazi /isteni,Isten /lényünk megtalálása megélése.

Ha önmagam megtalálása,megvalósítása nem cél,ahogy mondod,akkor tulajdonképpen elárulom Istent,
saját magamat,az igazi Önvalómat,mert becsapom magam,a szerepeimben élek,áltatom magamat mindennel csakhogy nehogy ráébredjek az igazságra.
Ha bárminek is értelme van itt ebben a létezésben az szerintem az hogy megtaláljam az igazi Önmagamat. Ami nem más mint Isten. És ezt nevezik Önmegvalósításnak.Az illúzióktól,hazugságoktól való megszabadulásnak./hogy felragyoghasson az az Önvaló/
Ettől még lehet szeretni nagyon ezt a világot,mert pont ez a világ az,ahol erre az embernek a lehetősége megadatott:)

Ismerem azt az utat ,amit most jársz. A teljes hit,odaadás,alázat útja. De a befogadásé is,és egy idő után rá kell ébredni,hogy ez a fajta út úgy teljesedik ki,ha az ember ,,beengedi azt a külső Istent'',hogy ,,betöltse a lelkét".
Ezért mondja bármely tanítás is,hogy ami ennek az akadályában áll ugye azt el kell engedni, távolítani,ki kell üresíteni,hogy ott csak az isteninek legyen helye./persze ez bonyolultabb,a befogadás,azonosulás,és a többi,de most nem akarok erre kitérni/

Arra szeretnék csak kilyukadni,hogy a Te utadnak is a beteljesedése ez szokott lenni./jó esetben/ Vagyis az Önmegvalósítás. Mert az a külső Isten az csak egy ideig külső,amíg be nem engeded,aztán meg már úgyis rájön az ember,hogy ő mint létező,mindig is az volt. Egyszer kell csak megtapasztalni...
Inkább az a nagyon nehéz,ebben az állapotban megmaradni:)

Én aztán már komolyan benne voltam hosszú évekig a keleti utakban is ,ahogy keresztény misztikában is,tradicionalista filozófiában is,és voltak gyönyörű tapasztalásaim,megéléseim.
A csoda mégis Sanyi Istenkereső összejövetelén történt meg./az átélésről már voltak tapasztalataim, de/ Ott MEGLÁTTAM és átéltem magamat.
/Nem kívülről láttam,hanem én voltam,és mégis láttam.Ugyanaz a valaki látta saját magát,de nem kívülről,ahogy például az álomban látjuk...,az egész megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan innen:),
főleg amit átéltem,de az egész további életemet meghatározó tapasztalattá vált. /

Szóval csak azt szeretném mondani,hogy nekem ,,van múltam'',de mégis hozott olyat ez az oldal,amiért azt mondom megérte ,és folyamatosan meg is éri itt lenni.
És akik kezdő útkeresők ,azoknak is csak ezt tudom mondani.
Neked meg pohár azt,hogyha Te ezen úton vagy,és hiszel benne,hogy téged Isten vezet,akkor miért nem hiszed ,hogy Ő vezérelt ide,miért gondolod pont az ellenkezőjét? Azzal ahogy itt elkülönülsz tőlünk ,mert mi így, meg úgy...ahogy írod, mintha ellenségek lennénk?:) Jézus valahogy mást mond nekem:)
Amit például idéztél ,hogy hagyd el/gyűlöld/ anyád,apád,házad...stb...ott a kötelékeink,ragaszkodásaink levetéséről,elengedéséről beszél szimbolikusan,nem a gyűlöletről,vagy hogy ne szeressem apám anyám:) mert azt mondja mindenit úgy szeressem,ahogy saját magamat. Ezek szerintem nagyon beszédes egyértelmű kijelentések.

Mindennek oka van...
2011. nov. 14. hétfő 12:42
/Mi történik velem?/

Én legalább is így hiszem.

Amit írsz,arról én mit sem tudok,de most annál inkább gondolom azt,hogy nem véletlenül jött ide ,,pohár''.

Nem mindig tudja az ember rögtön ,hogy mit miért csinál,csak megy a megérzései után,még ha nem is tudja akkor éppen ,hogy miért pont oda ment.Ezt az ember belül érzi
még ha rögtön nem is tudja a miértet.

Én a saját bőrömön megtapasztaltam,amit sokáig nem értettem,hogy mi a fenét írok itt éjjel nappal megszállottan,csak egy ,,belső kényszert'' éreztem, hogy itt kell lennem,és azt, és úgy kell csinálnom,ahogy éppen teszem teszem.
És szépen ki is derült,hogy jó volt az a belső hang,és pont erre volt szükségem,és pont ezt kellett csinálnom ahhoz,hogy innen megkapjam azt,ami majd sok mással is együtt persze ,de nagy lökést ad nekem a
problémáim megoldásához.

Ezért úgy gondolom,hogy pohár sem véletlenül van itt,
és fog olyan infókat ,és segítséget kapni itt,ami majd előrébb viszi a problémája megoldásában.
Ilyen info az is,amit Te most ajánlottál,a Családállítás.

Ezek után még inkább elfogadom azt is,ahogy ő most gondolkozik,mert egy ilyen tragédiát megélni iszonyatosan nehéz.
Az ember ide,oda menekül,hogy a fájdalmát csökkentse,és valami reményt találjon.
Lehet ,hogy nem mindig a legjobb megoldást választja.
A megoldások,ahogy telik az idő azzal együtt változnak is.
Én ezt már egy előrelépésnek tarom,hogy itt van. És ,ha mi komolyan gondoljuk,hogy ez egy önismereti oldal,tanácsadói oldal,ahova bárki idejöhet segítségért,akkor igenis, hogy e szerint kéne tennünk. Annál is inkább ,mert mi is itt rengeteg segítséget kapunk évek óta.

Ui:lehet ,hogy tévedek,de az villant be most,hogy esetleg Te az Edit barátnőmre gondolsz,azt hiszed ő pohár.
Nagyon örülnék ,ha így lenne,és pohár/egy másik Edit/, nem veszítette volna el a családját.

Edit,az apró ,,nüanszok'' amire nem figyelünk
2011. nov. 13. vasárnap 14:49
/Mi történik velem?/

..sokszor a lényeget jelentik!

Ha valaki azt mondja,hogy agressziót, vagy valami szektásságot éreztem, /én /...az nem azt jelenti ,hogy Te vagy aresszív, vagy szektáns legalább is nálam nem azt jelenti.
Azzal ,hogy én mit érzek,azzal nekem van a dolgom.

Leírtam a tévutak,árnyék...egyebek hozzászólásomban,hogy nem irritált,de mégis felfigyeltem rá,mert
jelenleg nem élem ezeket a dolgokat,az árnyék személyiségemben vannak,de ettől függetlenül nem hiszek tévutakban, mert azt is a tanulnivalónk miatt választjuk,és én elfogadásban vagyok eziránt.
Tehát itt rólam van szó,hogy én mit érzek,gondolok,és nem arról,hogy te milyen vagy:)))
Szerintem ez nagy különbség!:)

Más:
,,Összekeveritek a tapasztalatot a jelekkel."

Szerintem ez két teljesen más dolog.
A tapasztalat egy megélés,hogy megismertem,megtanultam valamit,
és ilyenkor az ember általában le is tud egy problémát,megszabadul a további tapasztalatoktól,
élethelyzetektől az ügyben.
Ez a jellel szemben, átélt dolog,és biztos, míg a jel,az csak mutat valamit,de egyáltalán nem biztos dolog.
Ez már megint a kint és bent kérdése.
A jel az kint van, beborul az ég,és majd esik...de hányszor van ,hogy mégsem:)))/
A tapasztalat belül van,konkrét megélés és halál biztos,mondhatom.
Legalább is a tapasztalónak.

És ugyan miért ne jöhetne a tapasztalat,a megélés a szellem felől? Már hogyne jöhetne?
A szellem nem valami rajtam kívül álló dolog,hanem egy ,,magasabb ''
aspektusom. Már miért ne lehetnék olyan tudatállapotban ,amikor kiterjedek a szellemi szinten történő megtapasztalásig is???
Mind a három síkon tapasztalhatok,
a szellemin is,ahogy a másik kettőn is nap ,mint nap.

Konkrétan érezheti is az ember, hogy honnan a tapasztalat,mert konkrét helyen érezheti az adott információ energiáját.
Ha lelki tapasztalat van,akkor a szívtájékon össze nem téveszthető érzettel,vagy fájó, hasító, szétszakadó érzés,vagy,örömteli áradó boldogság.
Ha a szellem felől jön az infó,akkor a fejtetőn tágul a koronacsakra,a bejövő infó energiájától.
Ha meg lát az ember lánya egy nagyon jó pasit,akkor meg gondolkodás nélkül ott alább kezd el lüktetni,izzani a 2-es csakra:)))
Tehát nagyon jól lehet érzékelni hogy a tapasztalás,megélés melyik síkról jön éppen,csak oda kell figyelni.

A másik fórumon írtakkal kapcsolatban itt nem szeretnék
reagálni,csak talán annyit,hogy aki nálam jobban szeret élni,és csodálja ezt a számomra tökéletes és gyönyörű világot,/a mindenben és mindenkiben ott lévő istenit/,azzal szeretnék megismerkedni:)
De ettől a szeretetemtől, csodálatomtól teljesen függetlenül vallom,hogy egyszer rá kell szánnom magamat arra,hogy el tudjam ezt engedni,egy magasabb tudati létezés kedvéért.
Pontosan azért halogatom,pedig már nagyon régen beláttam,hogy egyszer meg kell ezt lépnem,mert
nagyon kötődök még ehhez,amiben most vagyok.

Szóval hidd el,bárki bármit tulajdonít a másiknak,az mindig róla szól.
Aki téged szektásnak,hit térítőnek nevez konkrétan az róla szól,hogy nála nincs ez a dolog a helyén,de
ez nem én voltam:)
Én mindig magamról beszélek, hiszen ki másról? Minden rólam szól,amit a másikban meglátok,az is:)

És végül.
Szerintem nem véletlenül jöttél most ide. Azért mert elhangzott itt ,hogy térítesz,butaság lenne mellre szívni.
Nyilván dolgod van itt,ahogy mindenkinek. Akinek szúrod esetleg a csőrét,az nézze meg ,mi irritálja őt
veled kapcsolatban.Nem neked kell visszakozni.

Egyet tartanék fontosnak.
Betartani a fórumszabályzatot,amit egyébként is be kéne tartani,ha nem lenne előírva akkor is.
Vagyis jelen esetben nem kéne durván,személyeskedve kifejezni a véleményt,amikor normálisan egymást tiszteletben tartva is el lehet mondani.
Nekem ennyi volt az észrevételem, semmi több./azt hittem átment:)/
Hogy ki miben hisz,hogyan látja a világot,azt nem tiltja a fórumszabályzat:)
Legfeljebb egy idő után,ha nem nyit az az ember,esetleg nem talál majd beszélgetőtársakat:) aztán,hogy abból leveszi e a tanítást,vagy megsértődik és mindenki más lesz a hibás,az már az ő dolga.

Nekünk van múltunk,én szeretlek téged,de ahhoz ,hogy mások is elfogadjanak,ahhoz neked is sokkal nyitottabbnak kéne lenned,nem meghátrálni,hogy jó,akkor megyek...

Tévutak...árnyék...egyebek...
2011. nov. 11. péntek 14:44
/Mi történik velem?/

Ahhoz szeretnék hozzászólni,amit a tévutakról írsz.Szerintem istenigazából nincs ilyen ,illetve csak akkor ,ha az ember beleragad egy ilyen ,,vakvágányba'', kitérőbe,ami elviszi őt a ,,főcsapástól'', /abban az esetben,ha ott is ragad esetleg végleg/.

Normális esetben azt hiszem nincsen tévút,mert gondoljunk csak bele,hányféle úton próbálunk tapasztalatot szerezni ,aztán amikor megtanultuk a tanulnivalót belőle,tovább tudunk lépni. És ez a lényeg ,
hogy mindig tovább tudjunk lépni,és ne tapadjunk bele semmibe,és akkor nincs olyan ,hogy tévút,mert mindig és újra visszatalálunk az eredti ,,főcsapásunkra''
csak már újabb tapasztalatokkal gazdagodva.

Vagyis a jó értelemben vett,,tévutaknak'', szerintem igenis ,hogy van létjogosultságuk ,és hasznuk,ha arra használjuk azokat amiért vannak/értünk/.

Pohár mondja,hogy volt már minden ,ufóhívő
ezoterikus...stb...és ahogy most én észlelem,most is éppen lehorgonyzott valahol,mert én amikor megismertem,már túl volt ezeken az utakon,és minden kötöttségtől mentesen szabadon és értelmesen,sokszor a csodálatomat kiváltva gondolkodott.
Úgy gondolom,most megint tanulni valója van valahol,és lehet ,hogy ő személy szerint
pont ebből a számunkra dogmatikus gondolkodásból tud majd tapasztalatokhoz jutni,aztán ahogy a többit,ezt is meghaladja majd.
Egy állandó visszatérő motívumot figyeltem meg minden útjánál,a ,,szektásságot''.
Talán ennek lenne érdemes nyomába eredni,és a gyökérokát megtalálni.akkor esetleg nem kéne már ilyen utakba belemenni,mert nem lenne miért.

Amikor pohárnak először írtam,nem tudtam még ki ő,és hogy valamikor nagyon jól ismertük egymást:)
Istenigazából,ha írok ,vagy beszélek,sosem egy személyt gondolok el,hanem saját magammal kommunikálok,mert az a másik,nekem nem másik,hanem az én személyiségem valamelyik résztét megteste
sítő létező. vagyis hogy vagy így vagy úgy,de én vagyok,mert vagy az éppen megnyilvánuló személyiségemet tükrözi/pl. most éppen Sanyi/,vagyis hiába hitte ,,POHÁR'',hogy én őt védem,egyszerűen csak most én is így gondolkodom. Amit ő képvisel azzal én most éppen harmóniában vagyok.
Amit meg ,,pohár'' képvisel,azzal meg éppen nem,mert elutasítva, van bennem az árnyékszemélyiségemben.
A dogmatizumus és az agresszió.Ezek pont a rossz értelemben vett kereszténység tulajdonságai is:) Ezek most nem nyilvánulnak meg nálam,ezért ,,pohárban'' azonnal megláttam. Nem irritált egyáltalán, mert tudom,hogy ezeknek én már régóta nem adok teret,és ezért a tanulnivalót láttam benne.
Tehát nem fogom őt támadni,hogy te ilyen meg olyan vagy,és hogy mondhatsz már ilyeneket,mert látom,hogy ő az én árnyékszemélyiségem egy részét képviseli /amilyen én most éppen nem akarok lenni/,és azért akadtam össze vele,mert ezeket a dolgokat ,amiket ő most képvisel,nekem integrálnom kell magamban.
Ahogy persze ez vica-versa is érvényes lenne:)))

Tehát úgy gondolom,hogy ezekben az ,,ellentétekben'',mindig a tanulás,fejlődés lehetőségét kellene keresnünk,és nem elutasítanunk.

A tévutakban pedig nem hiszek,azok is a tapasztalatszerzés eszközei,egy a fontos,ha kivettük belőle a tanításunkat,
nem szabad ott ragadni,hanem túl kell lépni,és megkeresni a következő állomást,
ahonnan tovább tudunk lépni.

Olyan egyszerű erről beszélnünk,és mégis milyen nehéz megélnünk:)

Kedves ,,Pohár'',jól megleptél:)...
2011. nov. 11. péntek 01:23
/Mi történik velem?/

...de ezt most hagyjuk,inkább válaszolnék a kérdéseidre.

,,Ha támadom is Sanyit a tanításai miatt, az azért van, mert vajon felelősséggel viseltetik-e azok iránt akik hisznek neki?''

Hagyjuk most Sanyit,szerintem maradjunk a Tanítónál./bárki ,aki tanít másokat/.
Szerintem ,ha az ember már hisz valakinek,annak már nyomós okának kell lenni. Nyilván megtapasztalta már,hogy igaza van annak a valakinek.
És az sem véletlen ,hogy ki melyik tanítót találja meg. Pont azt akire éppen neki a leginkább szüksége van. Lehet ,hogy ezt először még nem is tudja,csak valamiért ott van,valami belső indíttatásból,aztán szép lassan kiderül,hogy miért is.
Tehát ez nem egy egyoldalú kapcsolat,hogy a tanító felel mindenért mert épp a tanítvány találta meg őt,ezért nagyon is kettőn áll a vásár.

,,Vajon tényleg az Igazat tanítja-e másoknak, vagy mindenkit, saját jóakaratából egyenesen a pusztulásba vezet?''

Mi az ,hogy igaz? Mi az ,hogy igazság? Ilyen egyszerűen nincs , mert mindenkinek más az igaz,meg az igazság. Az mindig tőlem függ, mint ahogy minden más is a világon. Az én megítélésemen,hogy számomra mi az igaz és mi nem. mit fogadok el igazságnak,vagy mit tartok hazugságnak. Ugyanaz a dolog lehet az egyik embernek igaz,a másiknak meg hazugság. Akkor most hol az igazság szerinted?

Ami engem illet,számomra bizony igaznak bizonyultak,amiket Sanyi mondott nekem,és még néhány ember ezen az oldalon.
Először nehezen fogadtam el,sőt majd hogy nem zaklatásnak vettem.
Valószínűleg azért mert csupa olyan dolog derült ki ,amivel valóban problémám volt,és már én is valahol küszködtem azokkal.
Én mondhatom neked,hogy cirka egy év alatt egészen más ember lettem,és ebben igenis nagy szerepe volt ennek az oldalnak is,Sanyinak is.

,,Pusztulásba'' visz másokat???
Létezik ilyesmi is bizonyos szektákban,ahol agymosással,nagyon erős pszichés ráhatással,félelemkeltéssel,narkotikumokkal, zombikat csinálnak az emberekből.
Kimondottan ezért szólítottalak meg ,ezek miatt a jelzők miatt,mert nem értettem ,hogy kinek,minek szólnak ezek?

,,Bennem mindig ott van a kétség, hogy mi van ha tudtomon kívül rosszat teszek másoknak és tévútra terelem őket.''

Már az előbb céloztam rá,hogy nem erőszak a disznótor,és mindig kettőn áll a vásár. És még azt is ki merem jelenteni,hogy azt tapasztaltam,hogy minden úgy van jól,ahogy van. Mert mindennek oka van. Ha valakit ,,megvezetnek'',abból tanulni fog,és biztos ,hogy szüksége volt arra a tapasztalatra./a saját életemből nem egy példa volt erre/
Szerintem aki már eljutott odáig,hogy hosszú,évtizedes,vagy annál több éves tapasztalatát átadja,ami ráadásul számtalanszor kipróbált és bevált módszer,az nem igen tud félrevezetni senkit. És ha már konkrétan a praxisról beszélünk,az már a tanítvány felelőssége is, hogy mibe megy bele és mibe nem

Ha benned mindig ott van a kétség,akkor soha nem juthat felszínre ami benned van,és amit esetleg tovább kéne adnod. Ez egy bizonytalanság,félelem,amit azzal próbál leleplezni saját maga előtt az ember,hogy jaj mi van,ha mégsem úgy van. El kell jutni odáig,hogy az ember biztos lehessen magában,különben soha semmi nem születhetne meg ezen a világon. És igen van olyan hogy téved az ember akkor pedig azt kell felvállalnia.

Ami Istent illeti:
Ki tudná megmondani,mi az ,hogy Isten? A tudatunkban van,de mit tudunk róla? Csak felruházzuk mindenféle tulajdonságokkal,
a megfoghatatlant,felfoghatatlant. Ráadásul emberi tulajdonságokkal, mert az emberi mivoltunkon tovább nem látunk:)
Haragvó,szerető? És ezt olyan határozottsággal állítjuk,mintha tudnánk kicsida,micsoda Isten? Haragvó,szerető ,akkor lehetne,ha ember lenne.
de azért ezt senki nem gondolhatja,mert ha ember lenne,nem lenne Isten. Szóval ezek a vallási,filozófiai viták Istenről ,szerintem teljesen értelmetlenek. Mindenki fújja a magáét,próbál bizonygatni,mintha bármit is tudhatnánk Istenről.
Istenről egyetlen egy dolgot tudhatunk.Azt hogy semmit sem tudhatunk róla.
Isten igazából még azt sem ,hogy létezik e egyáltalán? Bár én hiszek valami ,,Isteniben'',de semmiesetere sem valami emberi tulajdonságokkal felaggatott létezőben.
Tehát ez az én Istenem,te Istened,haragvó ,vagy szerető? Kicsit mulatságos? Nem gondolod Edit?

Kedves Pohár !
2011. nov. 09. szerda 16:51
/Mi történik velem?/

Már egy ideje olvaslak téged,és egyre inkább úgy érzem,hogy amikről beszélsz,
és határozott biztonsággal állítod,hogy valami így vagy úgy van,azoknak semmi köze nem lehet a valósághoz,egy általad megélt valósághoz,mert aki megélte ezeket a dolgokat,az nem állíthat ilyeneket,amiket itt Te.
Amiket itt Sanyinak írsz,miszerint fogalma sincs az igazi szeretetről,kemény a szíve és hadd ne folytassam:))),de ez bármelyik hozzászólásodban így van.

Úgy érzem a világképeddel van valami gond,mintha beszűkítenéd magadat egyfajta szektás hozzáállásba,ahol minden meg van határozva,hogy az csak ilyen vagy olyan lehet,és aki másképp látja a világot,mert már megélte,meg tapasztalta,az rossz úton jár,mert hogy mást mond mint amit te tanultál ezekről a dolgokról. Nem mondhatok mást ,mint hogy tanultál,mert amiket állítasz,az mindenféle megéléssel,tapasztalattal teljesen ellentétes hozzáállás.
Ráadásul,hogy mennyire nem tapasztalatokon alapszik,látszik a fenti beszélgetésből is,ahol nem csak Sanyit cáfolod minden mondatoddal,hanem e közben még azt sem veszed észre,hogy a nagy igyekezetben még saját magadat is megcáfolod,egyik mondatodat a másikkal.

De lássuk a fenti diskurzust.
Nem kritizálni akarlak,csak lehet hogyha jobban átgondolod a dolgokat,és szembesülsz a saját ellentmondásaiddal,esetleg megfontoltabb leszel a jövőben.
Tudod, más véleményt mondani,és más ítélkezni a másik felett.
Ilyet Isten sem tesz,sohasem ítélkezik felettünk.
,,Ne ítélj,hogy ne ítéltess''. Ha nekünk ezt tanácsolja,akkor ő ugyan miért tenné?

-Azt írod,az elfogadó szeretet az inkább kényelmes hozzáállás ,mint igazi szeretet.

Próbáltad már? Hogy valakit úgy tudj szeretni,amilyen,és ne legyenek felé elvárásaid,még ha te mondjuk teljesen más ember is vagy mindenben ,mint ő?
És ne akard őt a te képedre formálni,hanem hagyd ,hogy önmaga legyen,a saját sorsát élje,és ebben esetleg még támogasd is???
Próbáld meg,és akkor majd megtapasztalod,hogy talán ez a legnehezebb ,amit ember megtehet a másikért. Hogy minden elvárás nélkül /önmagáért valakit/, feltételek nélkül legyen képes szeretni.
Ez a legmagasabb rendűbb szeretet,és te azt mondod,hogy persze,milyen kényelmes hozzáállás ez:)
Próbáld ki,éld meg,tapasztald meg! Akkor tudsz erről nyilatkozni,és biztos vagyok benne,hogy akkor már nem ezt fogod mondani:)

Az ellentmondásod ebben a részben itt van:
,,de próbáld csak ki egyszer is, hogy nem a saját elvárásaid (ami jelen esetben a jó vagy úgy ahogy vagy) szerint szemléled az embert...''
Hát pont erről van szó,hogy egyedül ez a dolog az ahol nincs! elvárás,hanem elfogadás van:) Az én olvasatomban ott Sanyi a feltétel nélküli szeretetről beszélt. Hol van ott elvárás??? Hát pont ez a lényege,hogy ez nincs,hanem elfogadás.

Amit pedig a szegényekről,vagy hajléktalanokról írsz,azoknak a sorsoknak bizony oka van,ahogy mindennek.
Nem véletlen az ember sorsa,nagyon is okkal van,és ő irányítja,mert van választása. Mindenkinek,a szegénynek is,meg a gazdagnak is.
A szegény,ha úgy dönt meggazdagodhat,és a gazdag meg szétoszthatja a vagyonát,és elmehet az erdőbe meditálni,vagy az aluljáróban döntheti megába a cefrét.
Csak azt szeretném mondani,hogy mindenki a saját sorsa kovácsa,és ezt tiszteletben kell tartanunk,mert neki adott helyzetben éppen azt kell megélnie.
Ha mindenáron segíteni akarunk,akkor egy dologban segíthetünk,hogy az ember megélhesse a saját sorsát,és ne akarjunk mi kívülről okosabbak lenni nála.

,,A szeretetet egyfajta állapotnak tekinted és ezért a szíved kemény akár a kő.
Nem tud megérinteni más ember sorsa, vagy a világ sorsa, ez javarészt a karmás elméletednek köszönhető.''

Hát tán el kéne menned Sanyi bármelyik tanfolyamára,akkor megtapasztalhatnád ,hogy milyen a szíve.:)))))))))
De ha még nem is ismered őt,ebből a hozzászólásából semmi esetre sem lehet levonni ilyen következtetést. Ezt a Te ,téves értelmezésedből fakad,mert nem értetted mit szeretne ő mondani,mert annyira a magad álláspontjában vagy, hogy e miatt teljesen kirekeszted amit a másik mond,ezért természetesen nem is értheted meg,és el kezdesz ítélkezni.

Ami a karmát illeti. Elég félreérthető dolog,mert sokan sokféleképpen értelmezik.
Ha egy kicsit szétnéznél az oldalon,rengeteg blog foglakozik a karmával,és
sem Sanyi,sem más nem állít itt olyat,amit te feltételezel,és téves viszonyulásnak gondolod.

,,Tehát az embernek szerinted van több száz élete és amit egyszer elcseszett az visszaszáll rá az újabb és újabb életeiben.''
Én nem látom,hogy a Sanyi ezt írta volna itt,ez megint csak a Te értelmezésed,
és ebből kiindulva végig vezetsz olyan gondolkodást,amiről ő egy szót sem ejtett:)
Most magaddal beszélgetsz,magadat győzködöd,vagy hogy van ez?

Egyébként is ezek a dogmatikus dolgok: bűn ,büntetés...stb..Ezek nem valósak,és csak félelmet szülnek.
Szerintem inkább arról van szó,hogy minden harmóniára,kiegyenlítődésre törekszik. Azért vannak ellentét párok,hogy ki tudjon egyenlítődni a rendszer. Mert a mi világunk ilyen,duális,és ezért mindennek helye van benne.Valamiért mindenre szűkség van,pontosan azért,hogy aztán ebből majd újra meg lehessen az egység.Mert az ellentétek kiegyenlítik egymást,mindennek ott kell lenni,hogy egység lehessen./az nem azt jelenti,hogy ugyanaz/
Ennek a világnak ezek a törvényszerűségei,és ha együtt akarunk működni a világgal,Istennel akkor meg kell ismernünk ennek a világnak a természetét,és el kell fogadnunk,mert csak így tudunk együttműködni az Istenivel,amit oly sokszor
emlegetsz.

,,Meg akkor mi is az a feltámadás? Jézus miért nem született újjá, miért csak egy volt belőle?''

Azért ,mert ő megmutatott nekünk valamit. Az ,,örök életet'',hogy az ember ebből az örökös lekorlátozott létezéséből,merthogy véges,meg kell halnia,
ebből hogyan tud fel-/ki/emelkedni,hogy ez végtelen és örök lehessen,és szabad,időn és téren kívüli,amit már nem érint az örökös születés és halál.
Oda kell figyelni ,hogy mit mond Jézus.Számtalanszor elmondja,hogy hogyan kövesd őt.
Te mindig Őrá,és Istenre hivatkozol.De Ők valahogy nem ezt mondták,amit Te.
Ha te ezt az utat választottad,akkor szerintem lehetnél egy kicsit alázatosabb /ahogy Jézus is az volt/,és nem ártana jobban elmélyülnöd az Ő tanításaiba, akkor talán jobban megérted majd miről is beszél,mire tanít.

Ez a szeretet vallása,szó sincs bűnről ,büntetésről.Ő csak a szeretetről beszél,
az ,,Atya'' szeretetéről irányunkban,és nekünk ugyanígy kéne szeretni egymást,feltétel nélkül,ahogy Isten szeret minket.
Amiről Te beszélsz folyamatosan, az az Ószövetség tanítása,de ebbe viszont nem kéne belekeverni Jézust,mert ő pontosan e miatt került ,,összetűzésbe'' a farizeusokkal,az akkori ,,tanítókkal'',és pontosan azért került a keresztre ,mert a szeretetről prédikált,és nem akarta felvenni a kardot, /amit ugye az Ószövetség alapján elvártak volna tőle/.
Sajnos ezt igen hamar a Katolikus egyház is elfelejtette,amikor a vallási háborúkat megindította,meg az erőszakos térítéseket,hogy Jézus nem ezt tanította,hanem a feltétel nélküli szeretetet. És azt is hiába mondta Jézus,hogy ,,aki kardot fog,kard által vész el''.

Ha Te ennyire egyetértesz Jézussal és mindig őrá hivatkozol,akkor azt kell mondanom ezek után /hogy nem értetted meg Sanyi miről beszél/,hogy mélyedj el jobban Jézus tanításaiban,mert Sanyi pontosan azt mondta a szeretetről ,
amit Jézus.

Nagy ellentmondásban vagy magaddal Pohár.Szerintem itt lenne az ideje tiszta vizet önteni abba a pohárba.

Üdvözlettel: Éva

Szerintem...
2011. nov. 05. szombat 18:36
/Hangulat/

...akkor lesz az élet ,,nyugodt,csendes és sima",ha már elvégeztük a dolgunkat,és ,,megtanultuk amit kellett''.
Addig pedig szerintem jó oka van annak,hogy nem olyan,mert nyilván éppen ezeket a nem nyugodt, csendes és sima dolgokat is meg kell élnünk,hiszen ha igaz,ezért /is/ jöttünk.
Jó mondás az ,hogy az ,,élet nem habos torta'':) Bár én így megfogalmazva nem egészen értek egyet vele. Az mondanám,hogy nem CSAK habos torta. Mert igen is vannak csodálatos pillanatai,csodálatos életszakaszai,és persze vannak küzdelmesek is.

Igen,lehet hogy igaza van annak akit idéztél,hogy ilyenkor rosszul csinálunk valamit.Valószínű,hogy így tűnik ,,kívülről'',de én azt tapasztaltam,hogy ez -nekem legalábbis- mindig kellett.
Kellett mert abból a helyzetből kellett valamit megtanulnom. Arról meg nem is beszélve,hogy ráadásul mindig az én döntésem volt,hogy azt az életszituációt választottam. Dönthettem volna másképp is. Nem?:)
Ha magamból indulok ki,én mindig szándékosan választottam azokat a lehetőségeket,amire kívülről
mindenki azt mondta volna,,,te hülye vagy'',de nekem mégis arra volt szükségem,mert tanulni-, tapasztalni valóm volt ott abban a ,,szerepben'',szituációban. És én választottam. Pont ez a lényeg.
Nem csináltam semmit rosszul, pont azt csináltam ami nekem kellett pont akkor.

Tehát szerintem az élet nagyon sokáig nem lehet nyugodt ,csendes és sima. Mindaddig amíg dolgunk, elintézni-megélni valónk van. Azt hiszem ahhoz ,hogy ez a kijelentés igaz legyen,tartósan,és ne csak pillanatokra,ahogy Te is ott a buszon megélted,hogy ne csak egyfajta pillanatnyi egységélmény legyen,ahhoz nagyon is sokat kell tennünk magunkért,hogy örökké ,tartósan ebben az állapotban lehessünk már.

Azt hiszem maga az élet az se nem ilyen se nem olyan.
Hogy milyen az mindig tőlünk függ,az éppen aktuális tudatállapotunktól. Hogy mikor szenvedés,és mikor nyugodt ,csendes és sima. Vagy mikor ,,habos torta". Ez mind csak attól függ,mit hogy élünk meg.

És szerintem nem rontunk el semmit!
Csak tesszük a dolgunkat. Mindenki a magáét:) Néha ajándékunk egy ilyen örökkévaló pillanat /ami veled is megtörtént/. Keveseknek sikerül is ezt a pillanatot végleg megragadni,és azt hiszem itt az oldalon is a legtöbben erre törekszünk. Hogy a létet egyszer úgy élhessük meg/de már tartósan/ ahogy Te is pár pillanatra átélhetted,hogy ,,nyugodt,csendes,és sima''.
Csak hát addig ugye zajlik .... És szerintem ez pont így van jól. Utólag ugyanis mindig kiderül:)