elég sok idő eltelt,a rendszeren keresztül nem kaptam semmit

szucse53@gmail.com

puszi: Éva

Szeretnék válaszolni néhány gondolatodra;

>Nem zuhantunk le sehova , de elszakadtunk Isten Örök
Törvényeitől ! ( bűnbeesés )<

ugyanezt mondtam,a zuhanást erre értettem,az égi állapot elhagyása,az anyagba való süllyedés
ez ONNAN NÉZVE egyfajta zuhanás...nem?

>Istennek NINCS szüksége arra , hogy megtapasztalja a létezést ,
mert Ő az ÖRÖK LÉT IS !<

ez attól függ milyen Istenről beszélünk
-Az Abszolutum a meg nem nyilvánult Isten,ott ugye nem beszélhetünk létről,mert az már a megnyilvánuláshoz tartozik
Az Abszolut transzcendencia pedig pont attól az ami,hogy a megnyilvánulás körén túl van
ezért nem is tudhatunk róla semmit és így mezei halandóként el sem érhetjük,innen a megnyilvánulásból

-Amiről mi itt általában beszélünk az a megnyilvánult teremtő Isten
ezért nem voltunk közös nevezőn,mert ez nem ugyanaz/mármint az isteni állapot a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult/

>Az ember " dolga " itt a földön a szeretet megismerése .
A legalapvetőbb rendeződéstől ( család , ember , természet )
a legmagasabbikig , az Istenig .<

nem csak ez,számos más dolog is ,lehetőleg minden,amit ebben a létben megtapasztalhat
ez már a legmagasabb rendűbb feladata,az odáig vezető utat pedig nem lehet kihagyni,meg kell élni,és
sok sok tapasztalás kell odáig.
Egyébként tanulással ,megértéssel,belátással stb..sohasem lehet elérni ezt az állapotot,esetleg csak beszélni lehet róla,de az nem ugyanaz

>Az ego nem a legmagasabb rendező elv , nem az Isteni Szeretet<

ebben egyetértünk,nem is tudom hogyan vetődött ez fel

<önmagad körül forogsz és önmagadból is indulsz ki ....<

nem tudom ezzel mi a probléma,ez természetes abban az esetben ha helyes az önazonosítás
nem a nevem vagyok,nem a munkám vagyok ,nem az érdeklődési körömmel azonosítom magamat,
hanem a bennem lévő isteni mivoltomat próbálom megélni,mégis honnan induljak ki?
nem az én tudatomban vannak a dolgok?
Csak ebből tudok kiindulni...

Amikre Te hivatkozol,az is a TE tudatodban van
Az egy dolog,hogy vetted valahonnan,tanultad ,olvastad,megélted,de akkor is amikor beszélsz róla,csak is magadból a te tudatodból indítod el a gondolatot,és mindent a cselekvést is...

és ugyanez a válasz az utolsó felvetésedre is:

>Kapaszkodj meg : VAN rajtunk kívül álló dolog ! sok ! ! !<

hogy itt értelme legyen a válaszomnak,ezt a kérdést csak és kizárólag filozófiai szempontból lehet megközelíteni /én legalább is így értettem anno/

lásd be, hogyha belegondolsz nem létezik más rajtad kívül,mármint ez a kijelentés a tudatodra vonatkozik nem a személyedre természetesen
csak az létezik ,ami a tudatodban benne van
ezt kár ragozni,mert abban a pillanatban,ahogy cáfolni kezdenéd,hogy de ez is az is létezhet,tőlem függetlenül,csak nem tudok róla,abban a pillanatban már be is emelted a tudatodban,és csak ez ad létezést neki
gondold ezt át,nincs ebben semmi ellentmondás

Istennek is az ad létezést,hogy mi hiszünk benne
aki nem hisz benne ,annak nem létezik.
Ne vedd ezt Isten káromlásnak,ez van ,mi adunk neki létezést a tudatunk ,hitünk által,és az egész megnyilvánult világnak,mert minden a mi tudatunkban van.

Persze itt lehetne vitát nyitni,hogy ki volt előbb a tyúk vagy a tojás
mármint hogy Isten volt e előbb és mi megtudtuk,vagy úgy lett e Isten,hogy mi beemeltük a tudatunkba
Gondold meg ,ha tegyük fel senki sem hinne Istenben, nem létezne,senki nem tudna róla
Csak arra akarok kilyukadni,hogy igenis csak az létezik ,aminek a tudatunk által létezést adunk...
Nem szerencsés,hogy Istent is belekevertem ebbe,de sajnos ez van.

Üdv : Éva

Komolyan kell vennem Hermess !

Nem azért mert Most én megsértődtem,és a sebeim nyalogatom,és a támogató hozzászólásokkal borogatom magamat,hanem azért mert KÉNYTELEN VOLTAM EGY EMBERT ÉN IS MEGBÁNTANI,mert a szép szóból nem értett,és nagyon elvetette a sulykot.

Ez nagyon nem jó érzés mert tudom,hogy most Ő hogy érezheti magát,és az sem vigasztal ebben,hogy
magának köszönheti.

Ez a sértés,megalázás érdekes érzés bennem,mert amikor hirtelen Erika írásából így pofán csapott,
tényleg fel ment a pumpa,hogy most már ez mindennek a teteje /az előzményeket is beleszámítva/
Viszont most is kellemetlen érzés,mert tulajdonképpen neki ugyanezt kell elviselnie,és méghozzá össztűzben,mert elég sok felől kapott hideget,meleget.

Az a baj,hogy én most már inkább az ő helyzetét élem inkább át,nem a sajátomét.
Ez pedig sokkal rosszabb érzés,mint az ,amelyik kihozott a béketűrésemből.
Szóval azzal válaszolnék,hogy inkább Ő miatta veszem komolyan,nem magam miatt.

Én ezt az elhatárolódást némán is meg tudtam volna tenni feléje,nem lett volna muszáj kiborítani a bilit.
Szándékosan tettem,hogy vegye észre már magát.
Folyamatosan neki írogatottak jó páran/erre fel is hívtam a figyelmét/ de nem esett le a tantusz.

Meg kellett tennem ,amit tettem és azért nincs jó érzésem,mert arra kényszerültem ,hogy én is megsértsek,megalázzak egy embert azzal amit a fejére olvastam,hogy végre vegye már észre magát.

Szóval sajnos ezért kell komolyan vennem,nem az engem ért sérelem miatt.
Az egyáltalán nem érdekel,nem azért vágtam vissza.
Világosan megindokoltam ,hogy miért tettem.
/Persze nagyon nehéz egy kiragadott mondatból megítélni egy helyzetet,
mint ahogy többen itt azt próbálják./
Elhiszem,hogy így sok mindent nem lehet megérteni /ezt nem neked mondom/.

Örülök,hogy egy két ember érti ,hogy miről is van itt szó

Mégpedig azért mert ugyanúgy végig benne volt a szituációban.

Külsőségekből,egyetlen mondatból nem lehet megérteni,hogy mitől pukkant ekkorát az a légvár ami itt
minden igazságot agresszíven kirekesztve,erőszakosan ,szemellenzősen,dogmatikusan épült.

Úgy látszik az ilyen dolgoknak- hál Istennek-,nincs hosszú ideig létjogosultsága.
Még szerencse,különben nem lenne élhető ez a világ.