Ha már képes voltál leírni ezt,akkor talán lehet beszélni is róla.
Nem tudom elképzelni,hogy egy fuldoklónak,aki levegő után kapkod,alkalma lenne mosolyogni.
Ezt vagy a pszichéd láttatta veled így,vagy egyszerűen a halál utáni izmok elernyedésének tulajdonítható állapot.
És nem hiszem ,hogy kinyírta az egóját,mert éppen hogy az egója vitte ebbe a megoldásba bele.
Egyszerűen valamit annyira nem tudott megoldani,elviselni,hogy így próbált kimenekülni belőle.
Az öngyilkosok olyan fokon nem tudják elviselni az adott életszituációt,hogy megváltás nekik a halál.
Csakhogy a psziché ,a tudat viszi a problémát tovább,és odaát véget nem érően felnagyítva abban van továbbra is. Valahogy úgy,mint amikor az ember a napi problémáit minden éjjel rémálomszerűen éli meg./Ezen az állapotán azért segítettek a napi gyertyagyújtásaid érte/.

Ha már belekezdtél ebbe,nem ártana végig is vinni a történetet,na nem a mi kíváncsiságunk kielégítésére,hanem miattad.
Nem véletlenek voltak azok az esti gyertyagyújtások minden nap érte.
Azt hiszem te lelkiismeretfurdalással is küszködsz jócskán,és ez veszélyes dolog.
Talán itt lenne az ideje feltárni ezt a helyzetet,és valahogy a végére járva feldolgoznod.

Az öngyilkosságnál nem mindegy,hogy az ember ,,beteg'' is volt /depressziós,ilyesmi/,mert akkor nem egészen beszámítható az ember.
Többször hallottam például,hogy akiknek antidepresszánsokat adnak,a gyógyszerszedés bizonyos stádiumában majdnem mindannyian megkísérlik az öngyilkosságot.Ez még a mellékhatásoknál is le van írva,hogyha az ember ilyet tapasztal azonnal jelezze az orvosának./Mintha az úgy lenne...nem is tudom,hogy képzelik?/

Szóval ,ha már ennyit elmondtál,kitálalhatnál teljesen. Éppen ideje lenne,hogy feldolgozd ezt a tragédiát. Tudod te is,hogy mekkora akadály ez így a további életedben.

Hát nekem sem akaródzik Marcsi,sehogy sem. Már mint kinyírni:)
És teljesen egyetértek veled abban ,amit az egóról írtál. Én is valamiféle szövetségesnek érzem.
Sehogy sem érzem,hogy rossz fát tett volna a tűzre. Sőt...
Csak hogy ezt is ki mondja,ki érzi így?
Ez itt a kérdés:)))

Hazudnék ,ha azt mondanám,hogy engem 50 után nem foglalkoztat a halál gondolata,de most nem erről a halálról,és nem az azzal kapcsolatos félelmekről beszéltem.

Most az ,,ego halála'' volt amiről írtam,és az azzal kapcsolatos huzavonámról,hogy miért is halogatok olyan dolgokat/az Önmegvalósításra ,felébredés,megvilágosodás...gondolok/, aminek a küszöbéhez
/küszöbéhez!:)/ már megérkeztem volna korábban,de azóta is elszabotálom a továbbiakat a megvalósítás felé.

Ennek boncolgattam az okait:
1) Hogy túlságosan ragaszkodom ehhez a megszokott létezésemhez,és túlságosan jól érzem magamat a világban,valahogy ,,összenőttünk'',csodálom és élvezem szinte minden pillanatban, és nem akarok ebben változást. És tulajdonképpen ezt a békességet,és összefonódott jóérzést,a személyemen az egómon keresztül értem el,hát most miért is ,,bántanám''?:)
Hiszen boldog és elégedett vagyok úgy általában,/persze nem mindig,de többnyire/,most akkor miért is akarok én ennél még többet? És itt jön be a bizonytalanság,az ismeretlentől való félelem?
Mi van utána? Ki leszek én?,Milyen?,mert nem az leszek aki most vagyok,ha a személyem ,egóm/nevezzük bárminek/, ,,felszámolódik'',és hogyan fogom akkor észlelni a világot,amikor már nem a Szűcs Éva leszek/,,csak''/,hanem az Önvaló?...
2) Persze ez a ,,kicsi énem'' kapálódzása,hogy milyen jó neked itt,hát mi a fenét akarsz te felébredni?
Hát nézd milyen jó neked így is:DDD

A kettő közül valamelyik nem igaz. A szívemmel úgy érzem az első az igaz,az értelmemmel talán a második. És valahol sokkal mélyebben meg valami azt mondja,hogy a kettőt kéne valahogy összehoznom. A szívemet és az értelmemet,/a lelkemet és a szellememet/és ott van az Igazság.

Amikor így ébredek,egész nap azon meditálok,ami éppen az eszmélésemkor/ébredésemkor/ konklúzióként megmaradt az álmomból,merthogy arra nem emlékszem olyan kómában vagyok már egy ideje éjjelente. Viszont reggel ott vannak a gondolatok,úgyhogy nem unatkozom egész nap ezeket dolgozom fel,és ahogy látom nektek is adtam ,,gondolkodni valót'':)
Hát köszönöm,hogy velem gondolkodtok.

Erről beszéltem ott föntebb:) Ettől vannak a blokkok az alsó csakrákban. Az elfojtás miatt.
Még a szívcsakrában is lehet,de ezt neked jobban kéne tudni.
Ha esetleg ezt évekig akarod húzni,akkor azokhoz az energia központokhoz tartozó szervek is megbetegedhetnek.
Ez az egyik probléma,a másik a kötődés.
Ez két külön dolog. A kötődést valóban el tudod vágni. /Mármint az energetikai részét./
De sírni csak akkor tudsz majd végre,ha sikerül feloldani a blokkjaidat.
Azon viszont dolgoznod kell.
Lusta embernek ugyan megcsinálják/ahogy mondod is/,de azért ez mégiscsak a te ügyed lenne.