Ebben a percben villant be egy gondolat.
Az előtörténet annyi, hogy délután nagyon álmos voltam, mivel egyedül vagyok egy 3 szobás lakásban éppen, akárhova is lefekhettem volna, de én tele engedtem a kádat nem túl forró, de azért meleg vízzel, és abban aludtam vagy két órát.

Mivel nem vagyok egy filigrán alkat és a kád is kicsi, a lábaim a falra támaszkodtak a fejem alá egy fürdő-szivacsot tettem nyakig bele "bújtam" a vízbe a karjaimat pedig a mellkasomra tettem, mint amikor az ember támasztja az állát egy asztalon.

Ma a Web Mester egy jó humorú megjegyzést írt számomra a Mit üzensz mára? kérdés alatt.
Nagyon csípem a Web Mester humorát!

Erről az jutott eszembe, hogy olyan régen írtunk vicceket, hogy jó lenne újra olvasni ilyesmit is egymástól, hisz az életbe egy kis színt visznek, az árnyékba beszűrődik egy-egy fénycsík, amíg nevetünk rajtuk.

Az Önismereti viccekhez már nem lehet új hozzászólást fűzni, a régi vicceldét meg nem találom, így most indítok egy újat:)