Ma délután elmerengtem a tükör előtt. Csak néztem a saját szememben lévő sötétségbe a tükrön át, és semmire sem gondoltam. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha a tükör taszítana el magától. Egész testem dőlt hátra, mintha valaki hátrafelé húzna. Nem tudtam mire véljem, csak hagytam magam. Nem is tudom miért tettem, nem volt semmi célom. Csak úgy megtörtént. Hirtelen nagyon fura érzésem támadt, és akkor valami olyasmi történt, amitől még most is borsódzik a hátam.

Lépdelt az utcán a szemerkélő esőben és boldog volt.
Maga sem tudta mitől, különösebb oka nem volt erre, de nagyon jól érezte magát.
Most nem zavarta, hogy miként fizeti ki a számláit, hogy a gyermekével összerúgta a port, ez nem számított.
De a boldogságra több oka is volt. Tele volt erővel, energiával és tehette amit szeret.
Kell-e ennél több. Talán igen, de most elég volt ennyi.
Időnként egy napot is elült egy helyben bambulva, révedve, de most élvezte a cselekvést.

nem tudom mennyire ismeritek a memetikát,gondolom nem nagyon.
a wikipédiában el lehet olvasni részletesen is, én most csak részbemutatót tartok:

ahány ember annyiféle személyiség,észjárás.
ahányféle személyiség,észjárás,annyiféle világkép,világnézet.
az ember -mármint a mai egyszemélyes csoport- alap tulajdonsága,hogy rivalizál a többivel.
és a világnézetét is versenyezteti (ezt csináljuk mi is itt).