Eszembe jutott ma egy idézet, amit tizenéves koromban a barátnőm Emlékkönyvébe írt egy osztálytársa: "Vigyázz a jelenre, mert a jelenből múlt lesz, és a múlt tönkreteheti a jövődet!" Nagyon súlyos szavak voltak ezek, olyan felnőttesek is, könnyen tanulható, most is könnyen eszembe jutott... és hopp, hiába jegyeztem meg a szavakat akkor... Azért jutott eszembe valószínűleg, mert a napokban fel akartam venni a kapcsolatot egy régi kolléganőmmel, és falba ütköztem.

Sokat töprengtem ezen. Fájt is sokáig, hogy az emberek értékelik, analizálják egymást. Véleményt alkotnak, ítélkeznek.
Egészen addig, míg magamban nem tisztáztam ezt a kérdést.
Én is értékelek, véleményezek, ítélkezek. Az eszméim miatt viszont magamba folytottam, sőt, lelkiismeretfurdalásom volt ezek miatt. Jött a bűntudat, az önkorholás, az önmarcangolás. Most viszont úgy látom, igen is értékelni kell.

Az Istenek féltették pozíciójukat, ezért szerették volna megszerezni az-Amritát a halhatatlanság italát. Az ellen-Istenségek is ezt akarták, és egyre vakmerőben viselkedtek, még Visnu feleségét- Laksmit is elrabolták. A bölcs Visnu viszont előre tudta mi fog történni. Az Istenek mindenütt keresték az Amritát, s végül rájöttek, hogy a Déli-Tenger rejti azt. Tejóceánnak is nevezték, mely sok kincset relytett. Elhatározták hát, hogy kiköpülik ezt azt Óceánt. Mivel ez, óriási és nehéz feladat volt, szövetséget kötöttek az ellen-Istenekkel.

Tudjátok-e mi a különbség a harmadik szem megnyitása és a megvilágosodás között?

Egyáltalán van-e különbség? ;)