Ma éjjel jöttem rá, hogy mért tartom magam szegénységben. Mert biztonságot ad. Mert csak ezt ismerem. Mert belegondoltam, hogy milyen lenne, ha lenne pénzem, és fogalmam nincs... Nem tudom milyen érzés. Üres és idegen. Nem tudom elképzelni.
Ha elképzeltem is valaha, mindig mást láttam magam helyett.

Először is azt szeretném tisztázni, mit is jelent boldogan élni, az én olvasatom szerint:
Mi is a boldogság?
Itt nem valamiféle euforikus örömre gondolok, amikor elszállok, azt sem tudom ki vagyok.
Inkább valami belső nyugalom, béke, megelégedettség érzése a boldogság.
Lássuk, mi kell ahhoz, hogy életemben ez megvalósuljon?

Segítséget szeretnék kérni Tőletek, mert életem egy borzasztó nehéz szakaszában vagyok. Több évig tartó szenvedélyes szerelem ért véget, mert kifáradt és nem volt perspektíva.
Arra lennék kíváncsi, hogy Ti hogyan tudtátok elengedni a másikat. Mert nekem még nem megy, őrlődöm és attól félek be fogok kattanni. A másik volt a jobbik énem, a lélektársam és mióta véget ért határtalan űrt érzek.

A vonzódás ideális esetben kölcsönös. De mi van akkor, ha a vonzódás csak egyoldalú?
Mi az oka annak, ha csak az egyik ember vonzódik a másik személyhez? S hogy tovább bonyolítsam, a másik személy pedig egy harmadikhoz vonzódik!?