Kényszereink fogságában
Van néhány olyan aspektusa az életemnek amin nem tudok változtatni folyamatosan előjönnek ugyan azok a dolgok, állandóan megtörténnek, az elhatározás, hogy nem csinálom többé, kevés, a késztetés erős, előbb-utóbb vissza csúszok a dologba. Miként lehet felderíteni és megszüntetni a késztetés belső okát?
Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. Mintha nem is az enyém lett volna eredetileg sem.
Egy csomó mindent kitalálok, kidolgozom, részletesen megtervezem, elkezdem és egyszer csak szélnek eresztem a dolgot, és nem is akarom tovább csinálni... illetve bekerül a tudástárba, és tovább lépek valami más dolog felé.
Újra kitalálom, újra felépítem, és újra szélnek eresztem :)))
Teljesen értelmetlennek látszik az egész...
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
102 hozzászólásSzeges, Innen letudod tölteni a könyvet: http://data.hu/get/1766771/Notovitch_-_Jezus_ismeretlen_elete.zip.html
Ha nem megy mégse valamiért akkor átküldöm, én már töltöm...
szerk: Nekem lejött és most nézem, hogy ezek képek. Én magamnak összefűzöm egy pdf-fájlba. Ha jobb lenne úgy neked akkor átküldöm.
Egyébként találtam egy jó kis fórumot a könyv keresése közben, ahonnan egy csomó jó könyv, zenék filmek elérhetősége megvan adva: http://www.rapidsharemedia.com/index.php
Sikerült. És kösz a másik linket is.
http://www.youtube.com/watch?v=XkquEe9m6iY
Na ma még irkálok ide egy kicsit, délután leadom a modemet, és legközelebb akkor lesz netem, ha már vidéken az új lakásba berendezkedtünk :)))
Úgyhogy egy darabig nem fogok jelentkezni.
Ha nem írok, ne válaszoljatok :DDD
Aztán, ha majd megtaláltad a gaztalan kert "receptjét" dobj egy emilt...:D
Dolgozni fogok az ügyön, és természetesen megosztom az eredményeket ha lesznek :DDD
A jó kívánságot köszönöm...
Valóban van olyan dolog, hogy kényszer? Hogy azt csinálom, amit nem akarok?
Az, hogy megteszek valamit, egyértelműen mutatja, hogy szükségem van rá. Mondani persze mondhatom, hogy ezért-azért nem tetszik, vagy nem értek vele egyet.
Egy Krisnás barátom szerint: "Senki nem változik addig, amíg nem érez egy magasabb ízt."
Az ember azt teszi, amit kifizetődőnek, valóban fontosnak tart. Ha majd mást tart fontosnak, mást fog csinálni.
Lehet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű?
hogy itt minden illúzió persze kényszer sincsen.
De ha azt tapasztaljuk, hogy a dualitás világában élünk, kényszerek sokaságával nézhetünk szembe. Ezeket a belső ellentéteteket azért érezzük kényszernek, mert a személyiség egyik összetevője győzelmet arat a másik felett, elnyomva el nem ismerve annak az igényeit.
A szenvedély betegnél is csak lassan tűnik el az a rész, aki gyógyulni, teljes értékű életet élni szeretne. Legyőzi az a rész, amelyik a legkönnyebb utat választja, a legkényelmesebb megoldásokat, nem törődve a hosszú távú hatásokkal. Amíg a harc folyik, az erősebb összetevő kényszeríti a személyiséget hogy vesse alá magát. Ha erősebb az a rész, aki a gyógyulást választja, plusz kap kívülről is támogatást, útmutatást, akkor az kényszeríti a függőt hogy ki tudja mondani: nem.
az, amit csinálunk, de nem értünk vele egyet. Ha már csináljuk, akkor akár tudomásul is vehetjük, hogy ez most nekünk valamiért fontos. Így kiderülhet, hogy mit keresek igazán egy "nem szeretem" tettel.
Odafigyelve végigjátszhatjuk a játékot, hogy kiderüljön mi micsoda igazából.
A nem szeretem-ség csak elodázza ezt a dolgot.
Az már önmagában nagyon jó, ha felismerjük a belső kényszereinket.
A még jobb dolog, hogy ezeket a kényszereket mi hoztuk létre, magunkra kényszerítve ezt, vagy azt, ezért tulajdonképp meg is szabadulhatunk tőlük.
Az esetek egy részében az derül ki, hogy van egy belső zsarnokunk, aki belehajszol bennünket egy-két dologba. Ezért azt tapasztalom, hogy mielőtt belekezdenék bármibe is jó alaposan megvizsgálom, hogy azt a valamit csak egy tetszetős gondolat vagy egy vágy, vagy egy érzelem miatt szeretném-e az életemben tudni.
Ha tetszetős gondolat volt, akkor nem lesz meg a kellő motivációm a végigviteléig, ezért inkább elvetem a gondolatot és nem kezdek bele a dologba.
Ha vágy vagy érzelem, akkor megvizsgálom, hogy mennyire erős, mennyire intenzív és csak akkor fordítom cselekvésre a dolgot, ha eléggé erős, intenzív az a vágy, vagy érzés, érzelem, ellenkező esetben inkább hagyom, hogy elmúljon, mert akkor megintcsak hiányzik a kellő motivációm, lelkesedésem, hogy végig tudjam vinni.
Ha a dolgot cselekvésre fordítottam, akkor pedig jó, ha végig tudom vinni (akármennyi részletben, akár később visszatérve hozzá), mert a befejezett dolgok erősítenek, a befejezetlen dolgok pedig ellenünk dolgoznak... hacsak ki nem derült, hogy nincs értelme (v. nincs okom) végigcsinálni valamiért.
Igen, rengeteg felismerésem van... és?? Nem tudok velük mit kezdeni , idegesít!!
Elnézést, csak nem értem magamat.. nagyon jó a levezetés, csak ez is felismerés, mennyire indulatból cselekszem, és káoszt csinálok magam köré.... állandó időzavarban vagyok, azt érzem lekéstem, Elkéstem.. és nem bírok nyugodtan ülni végiggondolni... meg ha feszült vagy már eleve nem megy..
Tulajdonképpen mindet megcselekszem, rövid ideig..
Na igen , jó lenne ha ezt és élni tanítanának az iskolában nem a sok felesleges anyag.. :-(
ÜDV! -egy útját nyugalmát kereső... ember..
Ha az iskola nem tanított meg élni, akkor kénytelen vagy Önmagadat megtanítani. Feszültségednek az eredménytelenség, kilátástalanság és tehetetlenség az oka, ezeknek pedig az, hogy hiába vannak felismeréseid, a megoldáshoz nincsenek meg az eszközeid. Ezeket Neked kell elsajátítanod, de ahogy az iskolában is képesek vagyunk olyanoktól tanulni, akik már előttünk bejárták az utat, úgy ezt az önfejlesztésben is megteheted.
Sok évnyi önismereti és problémamegoldó gyakorlásom tapasztalatát foglaltam össze a Sirály csomagokban, javaslom a figyelmedbe!