Munkába ment, mint szinte minden hétköznap most is, a közeli város úgy huszonöt percnyire volt otthonától.
Szerette a reggeli utazásokat, bármely évszakban.
Szemben Bakony, mindig tartogatott valami csodát, havas hegytetőt, vagy a völgyben meghúzódó varázslatosan megülő páragomolyagokat amint titokzatosan átsüt rajta a felkelő nap.
Ilyenkor nemgyőzött betelni a látvánnyal, figyelmét lekötötte a sok szépség.
Minden reggel talált egy csodát. Ez így volt jó, hiába látta már számtalanszor, a csoda mindig rátalált.