Az életben szükségünk van a másokkal való meghitt együttlétre, azonban időközönként - ha a helyzet úgy kívánja meg - szükségünk van a távolságtartásra is.
Ezt különösen igaznak érzem olyan nehéz időszakokban, amikor az érzéseink, vagy az indulataink mást diktálnak, mint ami a szívünk mélyén előkívánkozik belőlünk.
Miért olyan nehéz mégis a távolságtartás ilyenkor? A távolságtartás az éppen zajló eseményektől, hogy egy (pár) lépést hátrálva másképp, más felfrissült szemmel nézzük az olyan-amilyen, de bennünk és körülöttünk zajló eseményekre?