A kezdet....
az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.