Az előző párkapcsolat témájú előadásokban csak érintettem a spiritualitás témakörét, noha mindig érkezett ezzel kapcsolatos kérdés. Akkor azt mondtam, hogy ennek a témának egy egész előadást lehetne szentelni – hát tessék! Most tehát azt járom körül, hogy egy tartós, valódi intimitásra épülő párkapcsolat miért és hogyan lehet az egyik legkitűnőbb terepe a spirituálissal való kapcsolódásnak, illetve a személyes spirituális fejlődésnek. Itt most nem csak a szexualitásra gondolok, bár elismerem, hogy a szeretkezés az egyik legszebb kifejezési formája egy pár misztikus egyesülésének.
„Csak a dilisek járnak pszichológushoz, vagy azok, akik imádnak nyavalyogni ahelyett, hogy csinálnának valamit! Különben is, a pszichológusok legalább olyan dilisek, mint azok, akik hozzájuk járnak.” Nagyjából így sommázható a típusvélemény, amely a pszichoterápiás segítség igénybevételének elutasításáról szól. Tényleg nem mindenkinek segít, és gyakran azt is nehéz meghatározni, hogy a javulás milyen mértékben tulajdonítható a terápiának. Mégis milyen esetekben érdemes ezt az idő-, munka- és nem utolsósorban költségigényes módszert segítségül hívni? Miről ismerszik meg a jó terapeuta?
A világvége szemmel láthatóan elmaradt... Netán életbe lépett a B verzió, azaz világméretű tudatosságszint-emelkedés következett be? Ha igen, miből vehetjük észre, hogy így történt? Valóban átléptünk egy emberibb, élhetőbb, környezetünkkel, embertársainkkal és saját magunkkal odafigyelőbben bánó világba? Szerintem a kérdés inkább az: hogyan tudok egyénként, saját mindennapi életem, kapcsolataim, gondolkodásmódom megváltoztatásával hozzájárulni ehhez az előremutató változáshoz? A „hogyan”-nal kapcsolatos gondolataimat szedtem csokorba előadásomban. A témához szeretettel ajánlom Kingsley L.
Már a csapból is az folyik, hogy ha 2012-ben mégsem lesz világvége, akkor legalábbis világméretű tudatosságszint-emelkedés várható, amelynek eredményeképpen átlépünk egy emberibb, élhetőbb, környezetünkkel, embertársainkkal és saját magunkkal odafigyelőbben bánó világba. Valóban elképzelhető ilyesmi? Ha igen, vajon hogyan fog végbemenni? És még inkább: Hogyan tudok egyénként, saját mindennapi életem, kapcsolataim, gondolkodásmódom megváltoztatásával hozzájárulni ehhez az előremutató változáshoz?
A férfi-nő kapcsolatok új modellje arról szól, hogy a tartós párkapcsolat valójában a felnőtté válás terepe, ahol a partnerek kölcsönösen segítik egymás gyerekkori sérüléseinek, és ebből fakadó hibás reakcióinak felismerését és újraírását. A folyamat sikerének kulcsa azonban furcsa módon mindig az egyénnél van, hiába van szó párkapcsolatról. A befelé figyelés, a saját érzéseinkkel való rendszeres találkozás, érzelmi igényeink kifejezése, határaink meghúzása a legfontosabb teendőink ezen a téren. Mégis, hogyan kezdjünk hozzá?
A válások nagyjából 60%-os aránya és lépten-nyomon tapasztalható megoldatlan párkapcsolati konfliktusok rávilágítanak, hogy az akár még egy generációval korábban elfogadott házasság-modell mára végérvényesen idejét múlttá vált. Szerencsére kezd formát ölteni egy új minta, amelyről egyre többet hallhatunk, olvashatunk. Az új modell pedig arról szól, hogy párkapcsolatunk folyamatosan megújuló, élő és intenzív élettér lehet mindkét fél számára, amelyben a szeretet és elfogadás talaján a lényünk legteljesebb kibontakozását élhetjük át.
A tarot-kártyáról a legtöbb embernek a jóslás, jövendőmondás jut eszébe. Pedig a megfoghatatlan fürkészésénél előrébb visz minket jelenbeli tudatos és tudattalan szándékaink megértése és céljainkkal való összehangolása. Erre nagyszerű eszköz a tarot, mivel szimbólumai elvezetnek tudattalan késztetéseinkhez – valódi vágyainkhoz és mélyről jövő félelmeinkhez egyaránt. Az előadás során a résztvevők bepillantást nyernek a Crowley-tarot önismereti célú használatába gyakorlati példák és egy rövid, saját élményű demó se-gítségével.
