Archívum: Blogbejegyzés

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Fuss el véle….
Mint a mesében.

Jelentem alásan, úgy érzem véget ért életemnek egy szakasza és úgy döntöttem új életet kezdek.
Fontos része volt az életemnek az ön-megismerés, ez után is része lesz, hisz mindig tanulhatok új dolgokat önmagamról. Az ön-megismerés után elmegyek önmegvalósítani.

Az önmegvalósítás csak egy szó, de a VALÓSÍTSD MEG ÖNMAGAD!!!!! már egy felszólítás, hogy tegyek is érte.

Természetesen visszajárok majd, hogy megnézzem, hogyan halad itt az élet az önmegvalósitás.hu oldalon….

A legfontosabbnak az életben, világon, a dolgok felépítését tekintve mindig az alapokat tartottam, a forrásokat-okokat amikből okozatok születnek, és az egyre mélyebb, egyre alapvetőbb forrásokat, egészen addig a Forrásig amely a legvégső meghatározó Erő. Szeretem tehát az egyszerű, tiszta logikát, amelyet úgy Érzem megtaláltam ezen a Forrás-szinten, a lelki síkon, és éppoly tökéletes mint folytatódása, a fizikai (Energia-)megnyilvánulási szint felépítése (pl. atom, molekula, …sejt, szövet…).

Nyolc éve már, hogy elkezdtem a munka-pénz-megélhetés témák tudatosítását. Hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel gyakoroltam, ez meg is látszott a változásomon. Ennek ellenére, szép eredményeket értem el:

1. A munka teljes tagadásától eljutottam a tiszteletéig, szeretetéig.
2. Megtanultam szervezetten dolgozni, bár még van mit csiszolni ezen is.
3. Megtaláltam azt a munkát, amit szívesen végzek, értek hozzá, ez a dolgom, és ezért az élet is szépen megfizeti.
4. A teljes eltartottságtól indulva eljutottam az önálló megélhetésig.
5. Kisebb hullámoktól eltekintve mindig van elég pénzem.

A transzlégzés vagy holotrop légzés a személyiség problémáinak feloldására és spirituális élmények elérésére használt módszer, amely lelki sérülések, gátlások, félelmek és fixációk feldolgozásával juttat el mélyebb Önvalód megtapasztalásához.

dr. Stanislav Grof, korunk kiemelkedő transzperszonális pszichológusa az ősi szúfi és indiai jóga légzéstechnikákat kutatva állította össze a transzlégzés (más nevén: holotróp, csakra légzés, transzformáló, rebirthing, újjászületés légzés) technikáját, amely a légzésterápia egyik legkiválóbb eszköze lett.

Kedves emberek, önmegvalósítók, Úton lévők! Úgy döntöttem, elkezdek itt írni valamit.
És úgy döntöttem, őszinte akarok lenni, mert máshogy egyszerűen nem megy, minthogy azzal mentegetőzzek, ami miatt nehéz írnom, ami miatt túl fárasztó, ami miatt olyan, amilyen lesz, és az, ami éppen sikerül. Egy megviselt lélek vagyok, azzal a nagy átokkal hogy sok év alatt a végső szintekig kimerültem, amiatt hogy – ahogy egyszerűen szoktam fogalmazni – a „pokolban” sínylődtem, és azzal a mérhetetlen nagy áldással, amit még a „pokol kivilágítása és felszámolása” előtt kaptam.

Megint álmodtam. A múltkor már írtam, hogy szeretném megtanulni a tudatos álmodást. Azt írtad a tudatos álmodás írásodban, hogy különböző fázisai vannak a tudatos álmodásnak.

A tudatos álmodás állapotában:

1. az álmodó benne marad az álom közegben,
2. tudatában van annak, hogy Ő most álmodik,
3. tudja, hogy kicsoda Ő valójában,
4. képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, és önmagát
5. emlékezik arra, hogy hol fekszik az álmodó teste,
6. bármikor fel tud ébredni, ha úgy akarja.

A 2. és 3. szintig már eljutok.

Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem… de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.

Én most vagyok,
egy ideje már vagyok,
de ez állítólag nem mindig volt így,
állítólag a világ már sokkal régebb óta van mint én,de én ebben nem lehetek teljesen biztos.
Állítólag a világ azután is lesz,mikor már nem leszek.
Állítólag a világ olyan öreg,hogy az én létem ahhoz képest csak egy szemvillanás.
Állítólag én a világhoz képest túlnyomórészt nem létezem,csak épp most pár évtizedre felfüggesztettem a nemlétezést és beszálltam a létbe,de aztán tűzök vissza a nemlétbe.

„Az ember csak azon képes változtatni igazából, és tartósan, amit előtte elfogadott. ”
Ez szerintetek is így van? Ti is csak akkor változtatok meg igazán, amikor elfogadtátok magatokat?

http://www.youtube.com/watch?v=O6sjkt9LxbQ