Nyolc éve már, hogy elkezdtem a munka-pénz-megélhetés témák tudatosítását. Hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel gyakoroltam, ez meg is látszott a változásomon. Ennek ellenére, szép eredményeket értem el:
- A munka teljes tagadásától eljutottam a tiszteletéig, szeretetéig.
- Megtanultam szervezetten dolgozni, bár még van mit csiszolni ezen is.
- Megtaláltam azt a munkát, amit szívesen végzek, értek hozzá, ez a dolgom, és ezért az élet is szépen megfizeti.
- A teljes eltartottságtól indulva eljutottam az önálló megélhetésig.
- Kisebb hullámoktól eltekintve mindig van elég pénzem.
Tudom, ez sokaknak nem nagy dolog, mások ezekkel az alapokkal születnek, viszont belőlem javarészt hiányoztak, úgy kellett alapjaitól letölteni, megtapasztalni a tudást, hogy aztán abból működő megélhetés váljon!
A legutóbbi pár hónap különösen izgalmas volt számomra, mert olyan régi ellenállásaimat számoltam fel, amelyeket már azt hittem, hogy én vagyok, sosem szabadulok meg tőlük.
Onnan indultam, hogy szinte mindent elutasítottam, ami pénzzel, anyaggal, megélhetéssel kapcsolatos!
A pézt magát, a megélhetést, a pénz vagy anyag beáramlását és kiáramlását, a gyűjtést, a tartalékolást, a felhalmozást, az elköltést, a birtoklást, az anyagiak létét, a saját létemet, az életet, a teremtést, stb.
A felsoroltak között több szinoníma is van, amelyet könnyedén egy kalap alá vehetnénk, de bennem ezek különállóak voltak, mindegyiket külön-külön is elutasítottam, így ennyi oldást kellett elvégezzek.
Egy-egy oldás napokig vagy akár hetekig is tartott, egyik sem volt könnyű, de úgy voltam vele, hogy ez a megélhetés téma maradt már csak az egyedüli nagy problémaköröm, így miért ne áldoznám rá az időmet és az energiámat?!
Gyakorlatilag azt alkalmaztam, hogy beleképzelem magam a jóba, majd figyeltem mi bukik ki és ami így feljött, azt egyesével elkezdtem feloldani. Az oldás többnyire az elfogadás volt, néha azonban kiderült, hogy nem is értem az adott fogalmat, működést, így az alapoktól kellett megtanulnom azt, ami másnak teljesen természetes!
Nem hiába nem tartottam eddig önismereti programot megélhetésre, az anyagiak javítására, hiszen oly sötét voltam ezen a téren, hogy hiteltelen lett volna még az ötlete is, hogy ilyen programot tartsak!
Mindezt azért most írom le, mert bár régóta bennem volt, hogy írhatnék erről a belső munkámról, de ma értem végére az egyik régóta tartó oldási folyamatomnak, ami után egy érdekes élményem volt-van. Minden tudatosítás, amely egy nagyobb fejezet teljes feldolgozásával jár, kiérdemli a jutalmát, valami látványos, érzékelhető változás is bekövetkezik, mintegy jelezve: Végére értél egy útszakasznak!
Nos, a mai sikerem azzal lett megkoronázva, hogy amellett, hogy eltűnt az ellenállásom az anyag befogadás felé, elkezdtem úy látni a tárgyakat, hogy közben a fejemben megjelent annak az értéke. Mintha a belső képernyőmön minden tárgy mellé egy árcímke kerülne, csak éppen nem számokkal érzékelem az értéket, hanem inkább érzem azokat!
Ez különösen azért érdekes számomra, mert az egyik tünete annak, hogy mennyire nem voltam otthon az anyagban az volt, hogy sosem „pontosan” tudtam megítélni egy-egy dolog árát, értékét, általában 20 évvel le voltam maradva az árakban. Így aztán mindig nagyon meglepődtem, hogy miért adnak dolgokat, szolgáltatásokat olyan drágán? Ugyan mi kerül rajtuk annyiba?
A ma megjelent ár-érték látásmódom remélem annak a jele lesz, hogy változik ez a tünetem, talán most már képes leszek helyesen megítélni és elfogadni a dolgok értékét. Ugyan erre konkrét megerősítésem még nincs, csak az értékeket látom, akár hova nézek, de már ez is izgalmas az eddigi naívságomhoz képest!
Ha lesz még valami komolyabb változás a témában, majd itt beszámolok róla, addig is írjatok, ha van hozzáfűzni valótok!
a saját tapasztalataim
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat. Márcsak azért is, mert úgy látom/érzem/gondolom, hogy sokúnknak van még mit tenni belső munkaként ebben a témakörben.
Napi ügyfélszolgálati munkában ténykedek már több mint 25 éve és amikor az emberek kifizetik az adott áru/termék/szolgáltatás értékét, akkor nagyon sokszor lehet látni azt is, hogy milyen az anyagiakhoz/pénzhez való viszonyuk.
Én saját részemről egy sokgyermekes, kiterjedt családba születtem, ahol a földművelésből éltek. Mindenünk megvolt, de be kellett osztani, hogy jusson mindig, mindenkinek. A másik szülői ágon pedig a háborúkat átélt nagyvárosi hivatalnok és iparoscsalád tapasztalatait hoztam, akik megtapasztalták még az éhezést, az államosítás félelmeit is.
A gyerekkoromban nyáron egy rokonnál voltam segíteni, ahol a termények eladása előtt nem akadt a kenyér mellé más ennivaló (s még a gyümölcsök sem értek).
Ez bennem olyan nyomokat hagyott, hogy azóta készletezem, ahogy ezt otthon is láttam. A fiam szerint egy havi vésztartalék készletünk volt egy időben.
Ilyen megélések után nagyon sok belső munkámba került, hogy úgy ahogy egyensúlyba kerüljek az anyagiak és a pénz terén. Nagyon sok félelmemmel, aggodalmammal, rossz mintával kellett szembesülnöm és szeretettel elengednem.
Ma már ott tartok, hogy nem ez a téma a központi motívum az életemben, s – a korábbiak fényében és a változásokat tekintve – már ennek is nagyon örülök. De természetesen készen vagyok arra, hogy ebben a témában is bármikor bármivel szembesülhetek még és lesz még vele belső munkám. Az viszont, hogy eddig bátran felvállaltam minden belső munkát egyfajta lelki erőt is ad, hogy lesz erőm és bátorságom a jövőbeniekhez is.
a saját tapasztalataim
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat. Márcsak azért is, mert úgy látom/érzem/gondolom, hogy sokúnknak van még mit tenni belső munkaként ebben a témakörben.
Napi ügyfélszolgálati munkában ténykedek már több mint 25 éve és amikor az emberek kifizetik az adott áru/termék/szolgáltatás értékét, akkor nagyon sokszor lehet látni azt is, hogy milyen az anyagiakhoz/pénzhez való viszonyuk.
Én saját részemről egy sokgyermekes, kiterjedt családba születtem, ahol a földművelésből éltek. Mindenünk megvolt, de be kellett osztani, hogy jusson mindig, mindenkinek. A másik szülői ágon pedig a háborúkat átélt nagyvárosi hivatalnok és iparoscsalád tapasztalatait hoztam, akik megtapasztalták még az éhezést, az államosítás félelmeit is.
A gyerekkoromban nyáron egy rokonnál voltam segíteni, ahol a termények eladása előtt nem akadt a kenyér mellé más ennivaló (s még a gyümölcsök sem értek).
Ez bennem olyan nyomokat hagyott, hogy azóta készletezem, ahogy ezt otthon is láttam. A fiam szerint egy havi vésztartalék készletünk volt egy időben.
Ilyen megélések után nagyon sok belső munkámba került, hogy úgy ahogy egyensúlyba kerüljek az anyagiak és a pénz terén. Nagyon sok félelmemmel, aggodalmammal, rossz mintával kellett szembesülnöm és szeretettel elengednem.
Ma már ott tartok, hogy nem ez a téma a központi motívum az életemben, s – a korábbiak fényében és a változásokat tekintve – már ennek is nagyon örülök. De természetesen készen vagyok arra, hogy ebben a témában is bármikor bármivel szembesülhetek még és lesz még vele belső munkám. Az viszont, hogy eddig bátran felvállaltam minden belső munkát egyfajta lelki erőt is ad, hogy lesz erőm és bátorságom a jövőbeniekhez is.
A fogalmak, működések megértésében e témában..
Engem az „ingyenes” kifejezés dolgoztat.
Vajon a valós értéket mutatja, ha valami „ingyenes” ?? (ár-érték ??)
Talán csak nem az a legmegfelelőbb szó, hogy „ingyenes” ?
Talán a helyes kifejezés az lehetne, hogy díjmentes?
Talán egy idevágó általam kedvelt szakszó a „pro bono” lenne a kifejezőbb szó?
A fogalmak, működések megértésében e témában..
Engem az „ingyenes” kifejezés dolgoztat.
Vajon a valós értéket mutatja, ha valami „ingyenes” ?? (ár-érték ??)
Talán csak nem az a legmegfelelőbb szó, hogy „ingyenes” ?
Talán a helyes kifejezés az lehetne, hogy díjmentes?
Talán egy idevágó általam kedvelt szakszó a „pro bono” lenne a kifejezőbb szó?