Archívum: Blogbejegyzés

Visszatérve a bevonzás törvényére:
Arra jöttem rá, hogy mégiscsak a sorsban hiszek. Az „oldható” és esetleg, vagy részben megoldható sorsban.
Mi határozza meg a sorsot, és azt, amit bevonzunk, vagy nem?

1. A hozott, tudatalatti determinációink, blokkok, karmák, tudatlanság, fénytelenség, ki hogy nevezi, azok a területek, ahol képtelenek vagyunk szeretettel működni. Ez a „mátrix”

Magyarország éves előrejelzését Budapest képlete alapján szoktuk megadni (1873.10.25.10:35 Budapest), de én mindig megnézem Esztergomét is (1895.01.23.12:21:03 Esztergom), hisz Magyarország bölcsője mégis itt van, még ha Esztergom városrészeit később egyesítették is, mint Budát és Pestet.

Budapest idei előrejelzésében az Uránusz az MC-n áll. Ez a bolygó képviseli az ellenállást, a szabadulási kényszert, a szabadságharcot, a baleseteket, a földrengéseket, a robbanásokat, a háborút.

Kedves Önmegvalósítók és Mindenki, aki olvassa! 🙂

A honlapon a bal oldalon rendszeresen láthatunk kérdéseket, amikkel bejelölhetünk, hogy az adott témakörben mire szavazunk.
Az aktuális kérdés, ami számomra éppen ma feljött:
„Boldog vagy boldogtalan vagy?
– Boldog vagyok.
– Boldogtalan vagyok.”

Akkor most eljön az újjászületés (2012), vagy netalán nekünk is tenni kéne valamit?

Ma megint kaptam egy levelet, amit egy közismert író írt arról, hogy mi lesz 2012-ben.
Felfedeztem, hogy valami iszonyúan dühít ezzel az egésszel kapcsolatban. Ezzel még lehet, hogy dolgoznom kell, de valamire mindenesetre rájöttem, amit meg akarok osztani itt, a sok ezoterikus, vallásos és önismereti utat járók tudatával. 🙂

Olyan érdekes az élet:) Pont most beszélünk itt a feltétel nélküli szeretetről,és mit találok ugyanakkor a postaládámban? Ez ugyan egy ezoterikus megközelítés,de engem mindig lenyűgöz ez a szinkronicitás
ami kezdettől fogva kísér ezen oldalon:) Hogy ugyanazt a dolgot, amivel épp itt foglalkozom, ugyanakkor több helyről is megkapom:) Ezek számomra egyfajta megerősítések, mert nem hiszek a véletlenekben.

Ezt kaptam:

,,SORSFORDÍTÓ NAP 2011

2011. 11. 11-én ismét nagy erők mozdulnak meg a világon mindenütt.

Vasárnap utaztam hazafelé a buszon és valami különleges hangulat kerített a hatalmába. Mindenki ült, csak én álltam a busz végében. Csend volt. Még úgy is, hogy a motor valójában igen hangosan működött. Ahogy végig néztem az utazó embereken, az a gondolat kúszott a lelkembe, hogy az élet valójában csendes, nyugodt és sima.
Nyugodt, csendes, és sima. Semmi küszködés, semmi görcsösség, semmi harc.

„A kudarc az, amivel Isten tudtunkra adja: Ne haragudj, de most rossz irányba mész.” (Oprah Winfrey)

Úgy határoztam, hogy elkezdem ezt a blogot. Leginkább nekem jó az, ha valahol rendszerezni tudom a dolgokat, amik a lelkivilágomban történnek, de talán másoknak is segítek vele.

Ez most másképpen fáj. Nem úgy, ahogyan szokott. Ismét a szennyes város esős árnyai telepedtek reám, s valami új árnyékot hoztak. Leírni is nehéz már. Egyre nehezebbek a betűk a nyelvemen és az ujjamon is. Mintha feledném a kifejezéseket és nem tudnám magyarázni az érzelmeket. Mintha egyre jobban távolodnék a szavaktól, s valami egészen más, jelenleg még ismeretlen nyelven, csak így át paszíroznám az érzéseket beléd. Vajon hogyan bírnánk, ha szavak nélkül élnénk, s csak át át lökdösnénk érzelmeinket a másikba. Vajon elbírnánk? Talán jobban megértenénk egymást, és egyszerűbb lenne ez az egész.

Megvilágosodás, mi az? Nem értem. Szokták nekem feltenni ezt a kérdést és érzelem töltéssel tovább kérdezik. Te miről beszélsz? Hát, érdekesen folytatódik beszélgetésünk. Verbálisan „kézzel lábbal” próbálom magyarázni, keresem a kérdező által elfogadott szavakat. De ez rendszeresen meg nem értésbe torkollik. A második szavam után látom, hogy partnerem már másfelé jár. Figyeli tekintetemet és gondolatok ébrednek benne napi teendőiről. Ez persze jó esetben történik, általában a véleményalkotás kezdeti stádiumába rekedünk meg. „Mit beszél ez?” Gondolja mérgesen megvetéssel.