Archívum: Blogbejegyzés

Kit vonzunk be az életünkbe?
Szal. arról van szó, hogy a társam vonzza magához azokat a nőket, akiknek segítségre van szüksége, pátyolgatásra, megerősítésre, tanácsra. De miért mindig ilyeneket? Még véletlen sem egy normális és kiegyensúlyozott nő az ismerőse, hanem törött szárnyú madárkák. Persze nem marad el a hölgyek részéről a segítségért az örök hála, persze csak szavakban.

Lehet hogy nem kellene engem ennek zavarni, de zavar. Zavar ha más nők a jó tanácsokért a társamat félistennek nézik, nem embernek..

Egyre gyakrabban hallani, olvasni, hogy a magyar a népek tanítója, és ez talán most kezd kibontakozni a valóságban is.
Nem vagyok Orbán fan, és azt hiszem, már nem is leszek politikuskedvelő semmilyen szinten, mégis úgy érzem, hogy valami nagy dolog van készülőben, s ehhez valamilyen formában szükség van a jelenlegi miniszterelnökre.

Ma reggel azt hiszem kiszálltam a testemből, de segítsetek légyszi beazonosítani az élményt…

Ötkor keltem, mert Pestre mentem kontrollra. Ilyenkor van, h nem tudom mikor jön értem a betegszállító, reggel öt és hét között…., ezért úgy szoktam megoldani, h ne várakozzak hulla fáradtan, hogy idejekorán felkelek, felöltözök, és pokróccal visszafekszem aludni addig is, amíg megérkezik a kocsi.

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

http://narayana.hu/

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
– a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

A hétköznapok minden percében, az élet minden jelentségében mindig minden formában elkötelezzük magunkat, akár tudunk róla, akár nem.
Ha éppen eszem/dolgozom/pihenek, akkor a táplálék befogadásával/munkára koncentrálással/pihenésre hangolódással együtt áramlanak a gondolataim, érzéseim. Küldöm, fogadom és energiával áthatom a körülöttem levő teljes teret.
Bármennyire is szeretném, hogy ráfogjam arra, hogy másokon múlik, hogy én hogyan érzem magamat, ez sajnos – és már épp ideje:) – be kell látnom, hogy nem igaz.

Csoda történt egy ismerősömmel!

Megváltozott. Még hozzá nem kicsit, hanem nagyon-nagyon megváltozott!
Korábban zárkózott, beszűkült élete volt, sok merev fallal, korlátokkal, megfeleléssel és félelmekkel telt személyisége. Őt nem zavarta, mert már megszokta és úgy tűnt, hogy így is fogja leélni az életét.

De pár hónapja hirtelen szerelmes lett, és egy csapásra minden megváltozott benne!

A karácsonyfa üzenetéről szeretnék idézni Váradi Tibor előadási anyagából:

„A karácsonyfáról, mint szimbólumról a Bibliában még nem olvashatunk, csak jóval később, több száz év múlva jelent meg, és teljesen összeforrt karácsony ünnepével – ez a karácsonyfa. Erről szeretnék egy picit beszélni. Hiszen a legtöbb családban ilyenkor megjelenik a karácsonyfa, a fenyőfa, és fontos, hogy ha találkozunk vele akár az otthonunkban, akár az utcán, akár más családokban, jelentsen számunkra valami lényegeset, emlékeztessen minket valami fontosra.

Néha ebédidőben elmegyek a közeli templomba. A templom kertjében eszek egy szendvicset, aztán a templomban meditálok egyet. A templom tövében le lehet ülni, szendvicset ettem és a morzsával etettem a galambokat. Figyeltem a galambokat. Mennyire mernek közel jönni hozzám. Nagyon féltek. Természetesen a morzsa is fontos volt nekik, de amint a csőrükbe vették, már ugrándoztak is messzebbre tőlem. Felmerült bennem a gondolat, hogy miért félnek tőlem, hisz jó ember vagyok, én nem tudnám őket bántani. Miért nem érzik rajtam a jóságot, miért nem mernek közelebb jönni.

Külföldön dolgozom. Úgy volt, hogy a testvérem velem tölti itt az utolsó hetet és Karácsonyra együtt megyünk haza. Épp babát vár, mégis vállalta az utat, mert úgy érezte most kell jönnie, mert lehet, hogy jövőre már megyek haza. Most még tud jönni. Csütörtökön érkezett volna, már nagyon vártam.