A karácsonyfa

A karácsonyfa üzenetéről szeretnék idézni Váradi Tibor előadási anyagából:

„A karácsonyfáról, mint szimbólumról a Bibliában még nem olvashatunk, csak jóval később, több száz év múlva jelent meg, és teljesen összeforrt karácsony ünnepével – ez a karácsonyfa. Erről szeretnék egy picit beszélni. Hiszen a legtöbb családban ilyenkor megjelenik a karácsonyfa, a fenyőfa, és fontos, hogy ha találkozunk vele akár az otthonunkban, akár az utcán, akár más családokban, jelentsen számunkra valami lényegeset, emlékeztessen minket valami fontosra.

A karácsonyfa-állítás igen friss szokás, pár száz éves múltra tekint vissza. Mielőtt karácsonyfát állítottak volna, Európában régi szokás volt, hogy a karácsony előtti heteken faágakat kerestek, amelyek aztán karácsony napján kirügyeztek. A karácsonyra kirügyező növény a halált legyőző életnek volt a szimbóluma. A tudati lélek korának kezdetén, tehát pár száz éve vette át a kirügyező növények helyét a karácsonyfa.

Ahhoz, hogy megértsük, mi a lényege ennek a szimbólumnak, ott kell kezdenünk, hogy az ember az életét egy alvás-ébrenlét ciklusban éli. (Legalábbis a többség.) Minden este átlépünk a magasabb világokba, és valamilyen szinten belefolyunk a kozmikus szellemiségbe, a mindenség szellemébe. Itt a földön, ébrenléti állapotban, azt a szellemiséget, amelyet minden éjjel megtapasztalunk, amellyel bizonyos szinten eggyé válunk, a Napból áradó fényben élhetjük át. A kozmoszból folyamatosan árad a Világszellem, a mindenség szelleme. Ez a Világszellem érzékszerveket teremtett magának a Földön, olyan érzékszerveket, melyekkel saját magát is tapasztalhatja, önmagával kerülhet szembe – ez nem más, mint a földet beborító növénytakaró. Tehát szellemi szempontból úgy kéne a növénytakaróra tekintenünk, hogy ezt a kozmoszból áradó egyetemes szellem hozta létre, ez a Föld egy érzékszerve. Főleg tavasszal nyilatkozik meg a növénytakaró a tisztánlátók számára úgy, mint egy nagy érzékszerv, amely elsősorban a Napból áradó kozmikus szellemet érzékeli. Steiner így fogalmaz: „A zöld növénytakaró tükör a Nap kozmikus szelleme számára.” Képzeljük el, hogy a Napból árad az isteni szellemiség, amit mi fizikai szemmel fényként észlelünk. Ennek segítségével alakult ki, és újul meg évről évre a növénytakaró. Ezt a növénytakarót szellemi szempontból úgy kéne felfognunk, mint a Földnek a Nap által kialakult érzékszervét, amellyel a Napból áradó szellemiséget észleli. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a szellemiség saját magát érzékeli, amint a Napból árad a Föld felé. Egy másik helyen Steiner így fogalmaz: „A szárba szökkenő növényzet a mindenség szellemének tiszta és szűzies hasonmása, aki önmagát a Földből kihajtott művében látja tükröződve.” Ez a folyamat tavasszal és nyáron a leglátványosabb, aztán ősszel a növénytakaró kezd visszahúzódni, kezd a növényvilág tükörjellege megszűnni, és télen szinte teljesen megszűnik ez a működés. Olyan, mintha lenne egy ember, aki érzékeli a fényt tavasszal és nyáron, de ősszel kezd tompulni a látása, és télen megvakul. Tehát télen megszűnik a Föld ezen érzékszerve, a Napból áradó szellemi erőt télen a növényvilág nem tudja tükrözni. Egyetlen egy kivétel van, ez az örökzöld fenyőfa. Ez az egyetlen növény, mely télen is képes a Napból áradó szellemiséget tükrözni. Télen a növénytakaró hiányában a Napból áradó kozmikus szellem a Földbe hatol, a Föld veszi föl magába, viszont a fenyőfa továbbra is megtartja ezt a tükröző jelleget.

A fenyőfaállításának, ami a tudati lélek korszakában kezdődött el, tehát az a szellemi háttere, hogy az ember felállít az otthonában egy karácsonyfát, ami a Napból áradó szellemet felveszi, és szétszórja a térben. Karácsonykor mindenki egy adó-vevőt állít fel a lakásában, amely a naperőkre van behangolva, és a Napból áradó szellemi erőket szórja szét a lakásban. Természetesen ezt a funkciót a műfenyő és a kivágott fenyő nem tölti be, csak az élő fenyőfa. A fenyőfára mindenféle fényes és csillogó tárgyat tesznek, például gyertyákat, ugyanis a fenyőfa így fizikai fényt sugároz, és a rajta lévő díszek révén visszatükrözi a fizikai fényt. Viszont ha tisztánlátással nézzük meg a fenyőfát, akkor az folyamatosan fényt áraszt, szellemi fényt és erőt, ami a Napból árad. Vagyis amit fizikálisan teszünk a fenyővel, az a szellemi valóságra emlékeztet. A fenyőfáról sugárzó fizikai fény emlékeztet a belőle sugárzó szellemi fényre.A jövőbeli embernek egy nagyon fontos feladata kapcsolódik ehhez: a Napból áradó szellemi fényt és erőt felvenni és tovább sugározni ugyanúgy, mint ahogy azt a fenyőfa teszi. Tehát amire most a fenyő képes, azt kell meg tanulnia az embernek a jövőben tudatosan végrehajtani. Felvenni a Napból áradó erőt és fényt, és tovább sugározni a többi ember felé. A fenyőfa évről-évre mutatja nekünk azt, ami minden egyes ember feladata a jövőben.”