Ma reggel azt hiszem kiszálltam a testemből, de segítsetek légyszi beazonosítani az élményt…
Ötkor keltem, mert Pestre mentem kontrollra. Ilyenkor van, h nem tudom mikor jön értem a betegszállító, reggel öt és hét között…., ezért úgy szoktam megoldani, h ne várakozzak hulla fáradtan, hogy idejekorán felkelek, felöltözök, és pokróccal visszafekszem aludni addig is, amíg megérkezik a kocsi.
Van, hogy nagyon nyugodtan tudtam ilyenkor aludni, de ma nem ez történt, valahogy készültem a kocsi érkezésére, jobban, mint egyébként, és fél éber állapotban voltam sokszor, és sokat. Elég későn is érkezett, 7 óra körül, ami szokatlan, én meg addig hol mélyen aludtam, hol felszínesen.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy azt álmodom (így tudnám a legjobban leírni), hogy érkezik egy nagy autó az utcába, hallom a hangját, és meg akartam nézni, ki az ablakon, hogy sejtésemnek megfelelően a betegszállító érkezik-e. Fel is keltem, de valahogy szálltam inkább, ki se kellett nyitnom az ablakot, ott voltam az utca felett és érdekes módon a kép lassan bontakozott ki, mintha nem láttam volna csak valami ürességet, fekete, vagy szürke, furcsa módon áttetsző ürességet, amiből a tárgyak lassan kibontakoztak, először azok is szürke körvonalakkal, üres alakokként.
Furcsa módon egy teherautót láttam érkezni, fentről lefelé, a platóján rengeteg fát szállított. Megfordult a fejemben, hogy ha ez most hozzánk jött az ciki, mert a betegszállító-autó nem tud majd beállni a ház elé. Szinte vártam, hogy leborítja a sok fát, mintha el is indult volna egy pillanatra a folyamat, de mégsem, továbbgurult lefelé, és kiment az utcából. Rögtön ezt követően alulról másik autó hangját hallottam, és konstatáltam, hogy ez már tuti a betegszállító autó, rögtön ezután felébredtem, éppen akkor, amikor a betegszállító-autó elszáguldott a ház előtt és dudált kettőt (ismerem a vezetőt, gyakran ő jön értem, és mindig dudál, és az utca végéig elmegy, hogy megforduljon).
Visszagondolva, szinte visszaszívott valami a testembe és teljesen másfajta érzékelés volt ahogy tudatosodott bennem a fizikai világban hogy megérkezett az autó, mint ahogy előtte, de egy időben ugyanazt érzékeltem, csak más módon, ez biztos. Pontban a dudálásra tértem teljesen magamhoz.
Namaszte
még más véleménye is jó lenne:)
Igen ez akár testelhagyás is lehet, ahogy így leírod.
De nagyon jól át tudtad hozni a képeket magaddal, nagyon ügyesen, nagyon szupi módon!
Én csak álombeli állapotokból tudtam még eddig képet áthozni, az egy kicsit másképp zajlott.
De persze lehetséges, hogy minden egyes képáthozásunk is egészen eltér(het) egymástól.
…. Valaki más véleménye még?
még más véleménye is jó lenne:)
Igen ez akár testelhagyás is lehet, ahogy így leírod.
De nagyon jól át tudtad hozni a képeket magaddal, nagyon ügyesen, nagyon szupi módon!
Én csak álombeli állapotokból tudtam még eddig képet áthozni, az egy kicsit másképp zajlott.
De persze lehetséges, hogy minden egyes képáthozásunk is egészen eltér(het) egymástól.
…. Valaki más véleménye még?
Már biztos vagyok benne, h az volt. Azt is megértettem, h miért
Már biztos vagyok benne, h az volt. Azt is megértettem, h miért láttam áttetszőn a formákat: rezgéseket érzékeltem. A látók, meg gyógyítók szoktak így érzékelni, úgy is mondják „röntgenlátás”, mert átlátsz az anyagon. És azért nincsenek színek (ezt már kutatók is bebizonyították), mert az agy rendeli a dolgokhoz a rezgés-különbségük alapján a színeket, amúgy semminek nincs színe, hiszen „csak” rezgés :).
Tök buli.
Hogy miért kapcsolódott össze a féléber állapottal arra az a gondolatom, hogy a Bak agyam valszeg csak ebben az állapotban hajlandó a valósággal foglalkozni. 🙂 Mindezt tudtam én már, de sem mediben, sem máshogy akaratlagosan soha nem sikerült a mátrixból kilépve érzékelnem ilyen szinten. Ez jár a Bakoknak: tudod, de csak ritkán engedi meg az egód, hogy csináld is…. 🙂
Kár. (Ez is a Bak volt ..:)
Namaszte
Már biztos vagyok benne, h az volt. Azt is megértettem, h miért
Már biztos vagyok benne, h az volt. Azt is megértettem, h miért láttam áttetszőn a formákat: rezgéseket érzékeltem. A látók, meg gyógyítók szoktak így érzékelni, úgy is mondják „röntgenlátás”, mert átlátsz az anyagon. És azért nincsenek színek (ezt már kutatók is bebizonyították), mert az agy rendeli a dolgokhoz a rezgés-különbségük alapján a színeket, amúgy semminek nincs színe, hiszen „csak” rezgés :).
Tök buli.
Hogy miért kapcsolódott össze a féléber állapottal arra az a gondolatom, hogy a Bak agyam valszeg csak ebben az állapotban hajlandó a valósággal foglalkozni. 🙂 Mindezt tudtam én már, de sem mediben, sem máshogy akaratlagosan soha nem sikerült a mátrixból kilépve érzékelnem ilyen szinten. Ez jár a Bakoknak: tudod, de csak ritkán engedi meg az egód, hogy csináld is…. 🙂
Kár. (Ez is a Bak volt ..:)
Namaszte
Kevés időt töltök a testemben
Szerintem nagyon kevés időt töltök a testemben – és más is -, nekem inkább azt kéne beazonosítani, hogy annak mik a jellemzői.:) Amikor alszunk vagy gondolkodunk vagy álmodozunk, vagy az érzéseinkre figyelünk, és főleg mikor álmodunk és szerelmeskedünk, vagy bármilyen tevékenységben a flow-élményben vagyunk (elragadtatott állapotban), akkor nem vagyunk a testünkben.
Hát, nekem nem egészen ez a tapasztalatom. Szerelmeskedni, meg
Hát, nekem nem egészen ez a tapasztalatom. Szerelmeskedni, meg álmodozni lehet sokféle tudatállapotban. Álmodni is. Vannak felületesebb és mélyebb álmok. És mindezeket meg lehet élni nem tudatosan (akkor is meg van élve, csak tudat alatt), és tudatosan. Amikor már be tudod azonosítani a jellemzőit (mint én az enyémet nemrég), akkor válik tudatossá. Akkor, ha legközelebb átéled, már emlékezhetsz arra, ami tudatosult, és beazonosíthatod álmodban is, vagy abban az állapotban, amikor átéled.
Nekem a testen kívüli élmény nagyon más volt, mint pusztán a +flow”ban lenni. Jó esetben mindig a flowban vagyunk, az egy természetes állapot. Ezt meg lehet élni éberen, álomban, transzban, drogosan, utazás közben, szex közben, vagy akárhogy. Ha nem éljük meg, akkor rendszerin rosszul érezzük magunkat, épp az elme foglyai, egy nem tudatos érzelem, gondolat….stb. foglyai vagyunk.
A testelhagyás egy másik kategória. Amikor transzban voltam, az is hasonló élmény, de a transzban nem tudtam hol vagyok, csak nagyon jó volt, és amikor visszajöttem, olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna, mintha „kiestem” volna a fizikai valóságomból.
A testelhagyásos élményemben végig tudtam magamról, arról, hogy a testem a szobában van, hogy „én” az utcán vagyok, láttam…..strb. Itt nem kapcsol ki teljesen a a test. A transzban jobban. Bár transzban is volt, hogy zongoráztam, bár már nem tudtam róla, hogy még zongorázok. és a színpadon „ébredtem fel”. tehát ott is működik az elme egy része. csak az a része nem, amelyik a fizikai valósághoz köti az ént.
Namaszte
Vicces
Inkább vicces lehet ez az élmény, mint ijesztő. Nem?
Hát nem nevetgéléssel voltam elfoglalva… Nagyon is lefoglalt
Hát nem nevetgéléssel voltam elfoglalva… Nagyon is lefoglalt az élmény. Annyira erősen tapasztalható volt, szinte teljesen, mint a testé… Csak az volt ijesztő, egy kicsit és átmenetileg, amíg az ürességet láttam. A fizikai érzékszerveim már nnem működtek, a szellemiek meg még nem… ÉS ebből a sötétségből bontakozott ki az a reazgéskép, ami színtelen volt, de mégis a fizikai valóság. A két állapot közötti állapotvolt kissé fura. Amint tudatosultak a dolgok, már nem.
Nagyon tetszett Namaszte élménye!
Tetszik ez az élmény, mivel teljesen egyetértek vele. Amikor bármilyen okból kikerül az ember a testéből, rendszerint drasztikusan megváltozik az érzékelése és a tudatállapota. És ezt nem mindenki tudja könnyen feldolgozni. Ez nem olyan, mint amikor álmodik az ember! Sokkal élesebb, bár az érzékelés még nem túl jó. Azt javítani kell. Van erre egy szuper könyvem, ami olyan gyakorlati eljárásokat tartalmaz, amiket ilyenkor kellene csinálni. Érdekes, hogy az ilyen fajta érzékelésünk milyen rejtett, és csak az ilyen ritka pillanatokban pattan elő, illetve halálkor, de hát azt már nem tudjuk elmondani egy ilyen fórumon! 🙂
Üdv.: Higi
Kevés időt töltök a testemben
Szerintem nagyon kevés időt töltök a testemben – és más is -, nekem inkább azt kéne beazonosítani, hogy annak mik a jellemzői.:) Amikor alszunk vagy gondolkodunk vagy álmodozunk, vagy az érzéseinkre figyelünk, és főleg mikor álmodunk és szerelmeskedünk, vagy bármilyen tevékenységben a flow-élményben vagyunk (elragadtatott állapotban), akkor nem vagyunk a testünkben.
Hát, nekem nem egészen ez a tapasztalatom. Szerelmeskedni, meg
Hát, nekem nem egészen ez a tapasztalatom. Szerelmeskedni, meg álmodozni lehet sokféle tudatállapotban. Álmodni is. Vannak felületesebb és mélyebb álmok. És mindezeket meg lehet élni nem tudatosan (akkor is meg van élve, csak tudat alatt), és tudatosan. Amikor már be tudod azonosítani a jellemzőit (mint én az enyémet nemrég), akkor válik tudatossá. Akkor, ha legközelebb átéled, már emlékezhetsz arra, ami tudatosult, és beazonosíthatod álmodban is, vagy abban az állapotban, amikor átéled.
Nekem a testen kívüli élmény nagyon más volt, mint pusztán a +flow”ban lenni. Jó esetben mindig a flowban vagyunk, az egy természetes állapot. Ezt meg lehet élni éberen, álomban, transzban, drogosan, utazás közben, szex közben, vagy akárhogy. Ha nem éljük meg, akkor rendszerin rosszul érezzük magunkat, épp az elme foglyai, egy nem tudatos érzelem, gondolat….stb. foglyai vagyunk.
A testelhagyás egy másik kategória. Amikor transzban voltam, az is hasonló élmény, de a transzban nem tudtam hol vagyok, csak nagyon jó volt, és amikor visszajöttem, olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna, mintha „kiestem” volna a fizikai valóságomból.
A testelhagyásos élményemben végig tudtam magamról, arról, hogy a testem a szobában van, hogy „én” az utcán vagyok, láttam…..strb. Itt nem kapcsol ki teljesen a a test. A transzban jobban. Bár transzban is volt, hogy zongoráztam, bár már nem tudtam róla, hogy még zongorázok. és a színpadon „ébredtem fel”. tehát ott is működik az elme egy része. csak az a része nem, amelyik a fizikai valósághoz köti az ént.
Namaszte
Vicces
Inkább vicces lehet ez az élmény, mint ijesztő. Nem?
Hát nem nevetgéléssel voltam elfoglalva… Nagyon is lefoglalt
Hát nem nevetgéléssel voltam elfoglalva… Nagyon is lefoglalt az élmény. Annyira erősen tapasztalható volt, szinte teljesen, mint a testé… Csak az volt ijesztő, egy kicsit és átmenetileg, amíg az ürességet láttam. A fizikai érzékszerveim már nnem működtek, a szellemiek meg még nem… ÉS ebből a sötétségből bontakozott ki az a reazgéskép, ami színtelen volt, de mégis a fizikai valóság. A két állapot közötti állapotvolt kissé fura. Amint tudatosultak a dolgok, már nem.
Nagyon tetszett Namaszte élménye!
Tetszik ez az élmény, mivel teljesen egyetértek vele. Amikor bármilyen okból kikerül az ember a testéből, rendszerint drasztikusan megváltozik az érzékelése és a tudatállapota. És ezt nem mindenki tudja könnyen feldolgozni. Ez nem olyan, mint amikor álmodik az ember! Sokkal élesebb, bár az érzékelés még nem túl jó. Azt javítani kell. Van erre egy szuper könyvem, ami olyan gyakorlati eljárásokat tartalmaz, amiket ilyenkor kellene csinálni. Érdekes, hogy az ilyen fajta érzékelésünk milyen rejtett, és csak az ilyen ritka pillanatokban pattan elő, illetve halálkor, de hát azt már nem tudjuk elmondani egy ilyen fórumon! 🙂
Üdv.: Higi